Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Mossuk kezeinket – hét nemzedék Semmelweis

Mossuk kezeinket – hét nemzedék Semmelweis Mossuk kezeinket – hét nemzedék Semmelweis
Matuscsák Tamás

Saját kezűleg – A Semmelweis-hagyaték ritkán látható emlékei címmel kiállítás nyílt a kétszáz éve született Semmelweis Ignác tiszteletére.

A 2018. év bővelkedik fontos hazai és nemzetközi évfordulókban. Ezek sorába illeszkedőn ma rendhagyó kiállítás-megnyitóval kezdődött meg tabáni szülőházában (amelyben napjainkban nemcsak a róla elnevezett Orvostörténeti Múzeum található, hanem – amit talán kevesen tudnak – a világhírt érdemlő orvos hamvai is) a kétszáz éve, 1818. július 1-jén született, a honi orvostudomány minden bizonnyal legnagyobb jelentőségű, ugyanakkor legellentmondásosabb személyisége, Semmelweis Ignác emlékévét.

Az 1810-i tabáni tűzvész után újjáépített, a Fehér Elefánthoz címzett épületet bérelte ki a hienc származású Semmelweis József, aki feleségével, a módos pesti kocsigyártó dinasztia, a Müller család leszármazottjával közösen vegyeskereskedést nyitott a földszinten, míg a népes család (Ignác a tíz gyerek közül ötödikként született) az emeleten élte polgári életét. Bár hamarosan átköltöztek az utca túloldalára, egy azóta már megsemmisült épületbe, mégis joggal mondhatjuk, hogy az Anyák Megmentője innen indult el azon a rendkívül kacskaringós és nehéz úton, amelyet irodalmi és filmalkotásokból mindenki jól ismer.

A most megnyitott kiállítás, amely két hónapig látogatható Budapesten, majd vidéki városokban, így egyebek mellett Győrött és Veszprémben is megtekinthető lesz, néhány tucat családi fotó, magánlevél és okirat mellett olyan ritkaságokat is bemutat, mint Semmelweis 1847-i felfedezésének első, az Orvosi Hetilapban megjelent közlése, illetve a klórvizes kézmosásra buzdító, kézzel írt üzenete, amelyet Európa szülészeti klinikáinak nagy részébe eljuttatott.

Egy átlagosnak mondható élet átlagosnak mondható tárgyait láthatjuk, kiegészítve egy-két olyan különlegességgel, mint a fél tucatszor (!) újratemetett orvos koponyája alapján készített 3D arcrekonstrukciók, illetve néhány róla készült festmény és dombormű. A kiállítás-megnyitó közönsége utóbbiakhoz rendkívüli „összehasonlítási alapot“ kapott: az ükapjára elképesztően hasonlító, szintén az orvosi hivatást választó jeles szívsebész, Hüttl Tivadar is részt vett a megemlékezésen, sőt kis unokája révén egyszerre a család hét (Semmelweis Ignác szüleivel együtt nyolc) nemzedéke elevenedett meg.

Utóbbi élményben valószínűleg kevesen részesülnek, mégis érdemes megnézni e kamara-kiállítást, mivel a most kiállított régi papírlapok – fényérzékenységük okán – szinte sosem kerülnek ki a raktárakból. Semmelweisnek pedig annyival legalább tartozunk, hogy az utókorra maradt kevéske emlékből megpróbáljuk összerakni élete mozaikját, de legalább egy-két órát elmélyülten foglalkozunk az emlékével, hiszen felmenőink, így pedig mi magunk is talán neki és felfedezésének köszönhetjük életünket.