Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

D-nap, avagy a dinók partra szállnak

D-nap, avagy a dinók partra szállnak
Matuscsák Tamás

Sokakban felderenghet még a tanulmányokból, hogy (1944.) június 6-a a D-day, azaz a szövetségesek normandiai partraszállásának napja, persze az valószínűleg csak a véletlenek játéka, hogy éppen erre a napra esett a Jurassic World: Bukott birodalom című film bemutatója.

Azok kedvéért, akik kissé már elvesznek e sorozat filmjei között: most a második trilógia második filmjénél tartunk, azaz immáron az ötödiknél (a hatodik film bemutatójának is megvan már a pontos dátuma: 2021. június 11.). Ez sokakban egy túlságosan hosszúra nyúlt „szappanopera” érzetét keltheti, ám szó sincs az ötlet kifáradásáról. Steven Spielberg producerként (is) hallatlanul profi, remekül választotta ki az új rendezőt (Juan Antonio Bayona), és a forgatókönyvre is elsőrangú írókat kért fel (Colin Trevorrow és Derek Connolly), akik három évet kaptak az új történet megálmodására és papírra vetésére.

Természetesen rengeteget lehet fanyalogni ezen a filmen, ám aki beül rá, az azt kapja, amit elvárhat: ízig-vérig profi hollywoodi mozit. A legkellemesebb meglepetés az epizódszereplők csapata: olyan zseniális, világhírű színészek jelennek meg hosszabb-rövidebb időre a vásznon, mint Geraldine Chaplin, James Cromwell, Ted  Levine vagy éppen Toby Jones, de néhány percre újra visszatér Jeff Goldblum. A főszereplők közül Bryce Dallas Howard messze kiemelkedik, aki lényegében a hátán viszi a filmet, miközben a férfihőst alakító Chris Pratt talán a fiatal lányok (és a filmbeli Kék nevű dino) szívét megdobogtatja, de nem elég érdekes jelenség ahhoz, hogy a milliárd dolláros bevételt célzó mozi húzóembere legyen.

A látványról és a hangháttérről is csak legfelső fokban lehet beszélni, a csodás tájak és a dinók is tökéletesen eltalált módon kerülnek elénk: a virtuális valóság és az animatronik (robot) gépek kombinálásával előállított állatok olyan életszerűek, amennyire csak lehetnek, és az ősi angol kastélyra emlékeztető milliárdospalota gyermekszobájának intimitásától a vulkánkitörés elől menekülő őslény-óriások rohamáig minden képkocka ragyogóan megalkotott mestermű. A látvány olyannyira erős, hogy a háromdimenziós változatnak nincs is sok hozzáadott értéke, valószínűleg 2D-ben is csaknem ugyanilyen hatásos lehet.

A leginkább talán a zenében érhetők tetten a sorozatoknál megfigyelhető kifáradás tünetei, mivel az unalomig ismert alapmotívumot már nem sikerült igazán megújítani, a frissebb ötletek pedig messze elmaradnak az eredeti, fülbemászó dallamtól. Ez azonban nem okoz hiányérzetet, mivel a dinóordítás és a technikai eszközök zaja szünetében nem bánjuk, ha nem a muzsika köti le a figyelmünket.

A film hollywoodi szokás szerint kissé szájbarágósan veri a fejünkbe fő mondanivalóját, ami a genetikai módosítás, az „istent játszás“ veszélyeinek kiemelése, ám valódi kérdéseket is felvet a nézőben, hiszen a ma létező állatfajok esetében is sokféle morális probléma vetődik fel (gondoljunk csak az Indiában tenyésző emberevő tigrisek irtására, avagy a mi „migráns” Pest megyei medvéinkre).

Egy röpke gondolat erejéig egy még ennél is érdekesebb dilemma, az emberklónozás is szerepet kap a filmben, de erről igen nehéz lenne a poén lelövése nélkül beszámolni.

Szintén gyakori gondja az amerikai filmeknek az, hogy az első pillanattól kezdve tudhatjuk, a főhőseinknek nem eshet baja, még ha lépten-nyomon (pazarul megkomponált) veszélyhelyzetekbe cseppennek is, így körömrágás nélkül ülhetjük végig a messze túlzóan horrorként beharangozott filmet. Az alkotók a bevétel maximalizálása végett olyan filmet hoztak össze, ami a legkisebbek kivételével szinte bárki számára nyugodtan ajánlható, akár szívbetegeknek is, ugyanakkor – egy-két perc kivételével – az izgalmakat kedvelők sem unatkozhatnak.

A film világra szóló ajánlásához pedig két adalék: bevallva-bevallatlanul a Jurrasic World 2-höz kapcsolódóan éppen a héten nyílik meg a most felújított párizsi Jardin des Plantes (Növénykert) egy ragyogó állapotban megmaradt T-Rex csontváz „főszereplésével“, illetve a minden bizonnyal a legszínvonalasabb és legélethűbb videójáték-készítő cég, az angol Frontier Development (Elite Dangerous, Planet Coaster, Kinectimals, Tycoon Zoo) a jövő héttől árusítja legújabb építőjátékát, a filmsorozat alapján megalkotott Jurassic World Evolutiont, amellyel nem csak megépíthetjük saját őshüllőkkel teli élményparkunkat, hanem ugyanúgy módosíthatjuk a dinók génjeit, ahogyan azt a film negatív figurái teszik, létrehozva az őslények non plus ultráját, az Indoraptort.