Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Zsidó ejtőernyősök, ellenállók nyomában – rövidesen kiállítás nyílik a Holokauszt Emlékközpontban

Zsidó ejtőernyősök, ellenállók nyomában – rövidesen kiállítás nyílik a Holokauszt Emlékközpontban
Infovilág

Történelmi fehér foltot igyekszik eltüntetni a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékhely (HDKE) a fiatal zsidó ejtőernyősök történetének helyszíni kutatásával – közölte lapunkkal Szita Szabolcs professzor, a budapesti Holokauszt Emlékközpont igazgatója. A második világháború befejezése óta ilyen feltáró munka alig vagy nem történt az egykori Jugoszláviában. A feladatot nehezíti, hogy az egykori résztvevők, szemtanúk, sajnos, már nincsenek az élők sorában. (A képen: a jasenováci áldozatok emlékműve.)

A második világháborús események, résztvevők megítélése a helyszínen meglehetősen zavaros, ilyen vitát kezdeményezni, folytatni nem volt tanácsos. A második világháború után emelt partizán-emlékműveket – ritka kivétellel – lerombolták vagy megcsonkították.   

A volt Jugoszlávia területén folytatott háromnapos kutatóutunk, bár szerfölött fárasztó volt, tudományos szempontból – az értékes helyi segítségnek is köszönhetően – eredményesnek mondható, a leendő budapesti kiállítás rangját növeli.

A partizántevékenység igen kiterjedt, ma már nagyrészt erdős területen folyt. Horvát és szlovén területen jártunk, olyan pontokat kerestünk fel, amelyek a „mi ejtőernyőseink” szempontjából fontosak lehettek.

Az egykori túlélők magyarul megjelent emlékezéseit idejében feldolgoztuk, általuk alkothattunk képet magunknak az egykori helyszínekről, eseményekről, összefüggésekről. A valóság – bő hét évtized múltán – más volt. A beutazott tájon, néhány kivétellel, sok változás ment végbe, ezek része az 1990-es években lezajlott háborúskodás, számtalan romház, műveletlen terület, a szisztematikus rombolás és gyilkolás megannyi szomorú bizonyítéka.

A második világháborúban a külföldi ejtőernyősök bevetésének célja volt a találatot kapott gépekből kiugrott repülőszemélyzet mentése a németek, olaszok és vérszomjas usztasák elől. Magyar zsidók szervezett mentésének szándékáról bizonyítékot feltárni ilyen rövid idő alatt nem sikerült. 

A helyi lakosság készségesen segített. A kutatás második napján a szerb ortodox püspök és munkatársainak, valamint a nemzeti tanács egyik vezető munkatársának szíves támogatása, figyelme nélkül a kutatás eredménye jóval szerényebb lett volna – írja Szita professzor. Fontos volt, hogy mindenkit az anyanyelvén tudjunk megszólítani; magyar beszédet alig, jóformán nem is hallottunk.

A délkelet-szlovéniai Metlika városig tartott utunkon a második világháború számos nyomát láttuk. Fontos volt a Dráván átkelés nehézségeinek, valamint a Kolpa folyó mentén kiépített ellenséges őrszolgálat tárgyi emlékeinek megismerése. Metlikában a helyi múzeum igazgatója készségesen tájékoztatott bennünket, magyar kollégákat, gazdag kép- és tárgyi anyagot (egykorú fegyverzet) mutatott be. Megtekintettük a kiállított azt a DC 9 típusú amerikai repülőgépet, melynek feladata a partizánok támogatása, szállítása és ellátása volt. A jó állapotban megmaradt katonai repülőgép körül fotókiállítás látható. Természetesen mindazt képeken rögzítettük, ami a budapesti kiállításhoz majd használható.  

A horvátországi Pakrácon Jovan Ćulibrk szerb ortodox püspök – a még ma is nagyrészt romos, felújítás alatti palotájában – fogadta a magyar történész kutatókat. A tudós egyházi tisztségviselő jó ismerője a holokauszt történetének, és – szerencsénkre – a „mieink” bevetéséről, sorsáról is felkészült. Szívélyes, értékes tájékoztatást adott, majd kísérőket mellénk, velük egész nap hegyen-völgyön át az eredeti helyszíneket tekintettük meg.

Jártunk a bosnyák határ mellett, Jasenovác egykori koncentrációs táborában is. Megrázó emlékmű hirdeti, hogy az usztasák iszonyatos rémtetteket követtek el foglyaik ellen. Az áldozatok bizonyított száma 83 145, közülük szerb 47 627, magyar 27, gyermek (!) 20 101 volt. Az emlékhely igazgatójával közösen kifejeztük szándékunkat az ifjúságot felvilágosító együttműködésről.

A látottak, a beszámolók és emlékezések, dokumentumok alapján valós kép alakult ki bennünk a partizánok tevékenységéről, a helyszínekről, azaz repülőterekről, kiképzési és raktározási, gyógyítási bázisokról, parancsnoki harci álláspontokról, angol és szovjet katonai segítő bizottságok elhelyezéséről... A nagyszámú helyszíni felvétel (Daruvár és környéke) a HDKE heteken belül megnyíló, egyedülálló kiállításának értékét nagyban növeli.

Szerbiában „Túra Szenes Hanna és társai nyomában” programon dolgoznak, erről izraeli utazási irodákkal is tárgyaltak. Sok feltétel már adott, de számos megoldandó részletet még ki kell dolgozni. Az erről szóló tájékoztatás után kifejeztük támogatási, részvételi szándékunkat – fejeződik be prof dr. Szita Szabolcs tájékoztatója.