Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Mi lesz veled, Rába-parti műemlék csónakház? – A Duna-parti is fölújításra vár

Mi lesz veled, Rába-parti műemlék csónakház? – A Duna-parti is fölújításra vár Mi lesz veled, Rába-parti műemlék csónakház? – A Duna-parti is fölújításra vár
Kulcsár László

Nem kívánom túlbonyolítani az egyébként (az átlagember számára korántsem egyszerű) ügyet, a győri Radó szigeti csónakházét. Lapunk fotoriportere (miután életében először vette alaposan szemügyre) az ingatlant, megdöbbentő-meghökkentő felvételeket tett le a szerkesztőség asztalára. Az ilyenre szokták mondani: egykor szebb napokat látott ez az épület...  (Nyitó képek: a Radó-szigeti csónakház a belváros felől, illetve a Mosoni-Duna-parti csónakház a Kossuth hídról.)

 

A Radó-szigeti csónakház a folyó felől (bal) és a sziget felőli oldalról. Akár Győr Margitszigeteként is jellemezhetnénk a Rába-szigetet a négy folyó városa történelmi magjában. Déli csücske kettéosztja a délnyugat felől érkező Rábát, amely néhány száz méter után, az északi csücskénél újra egyesíti a folyót, miközben nem pusztán egyedülálló panorámát kínál a történelmi belvárosra, hanem gazdag növényzete révén sajátos klímával is megajándékozza az ott sétálót. Az ám, az idős győriek máig sétatérként, sétatéri szigetként emlegetik. A Rába kettős hídja keletről és nyugatról torkollik a szigetbe. Régi felvételek bizonyítják: mielőtt a németek fölrobbantották a győri hidakat, ez a kettő is százszorta szebb volt, mint a mai jellegtelen, amelyet persze megszoktak a helybéliek, aki meg máshonnan érkezik, észre sem veszi…

 

Egyre nehezebb viszont megszokni azt a pusztulást, ami immár évtizedek óta tapasztalható a Radó déli felén, a „nagy Rába” partján. Matrónákra szokták mondani, hogy vonásaik még őrzik valamikori szépségüket. Nos, a keleti partszakaszon álló épület is ilyen: bizonyítottan az ország legrégebbi csónakháza, a millennium évében épült eklektikus stílusban, és még jó másfél-két évtizeddel ezelőtt is szívesen jártak ide az evezősök. A valamikori tulajdonos nevét még őrzi a kiírás: „Győri Vízügy Spartacus Evezős Klub Radó szigeti Telepe Túraszakosztály”. A Győri Körzeti Telekkönyvi Hivatal 7494. számú helyrajzi bejegyzése szerint az 1360 négyzetméteres ingatlanon álló felépítmény – műemlék. Összedőlés előtt álló műemlék! Egykoron az 1877-ben alakult Győri Csónakázó Egylet tagsága és a város lakói használták, és még csaknem évszázadig, legalább negyedíziglen az ő leszármazottaik.

A „gyor.varosom.hu” internetoldalon (dátum nélkül) az áll, hogy „…az épület felújítására sajnos sem az egyesületnek, sem a városnak nincs pénze. Pedig a folyók városában most is pezseg a vízi élet…”

A Magyar Építők a megyei napilapra hivatkozással két évvel ezelőtt (2016. július 15-én) örömmel adott hírt arról, hogy „Újjászülethet végre a millennium évében épült csónakház: Az ország legöregebb, győri csónakháza most a legszebb is lehet: az Unicentral Vagyonkezelő jóvoltából újul meg, kilátóját is visszakapja”.

(Az elektronikus adatbázisból származó telekkönyvi bejegyzések szerint az ingatlan 1993-ban a Magyar Állam/Kincstári Vagyonkezelő Szervezet tulajdona lett, 1999-ben 15 éves elidegenítési tilalmat jegyeztek be a csónakházra, az elővásárlási jogot pedig Győr városa kapta meg. 2011 nyarán a budapesti Unicentral Vagyonkezelő Kft. szerzett rá használati jogot, öt évvel később pedig már tulajdonjogot.

Három és fél évvel ezelőtt az Unicentral szakembere arról beszélt, hogy „..A faberakásokkal díszített létesítmény földszintje hajótárolónak, öltözőknek és edzőteremnek adna otthont, az emeleten pedig egy 120 fős kilátóteraszt, konferenciatermet, öt apartmant és egy konyhát alakítanának ki 250–300 millió forintból…”

A megyei napilap 2016. július 13-án némi fenntartással, ám bizakodón arról tudósított, hogy „Ha minden jól megy, hamarosan elkezdődhet a győri Radó-szigeten található Spartacus-csónakház felújítása”. A független szakértői vélemény alapján az Unicentral 70 millió forintért (három egyenlakás áráért) kész megvenni a csónakházat a Győri Vízügy-Spartacus Evezős Klubtól.

Még az év végén is derűlátón írt a helyi újság a csónakházról, amelybe időközben hajléktalanok költöztek be annak ellenére, hogy magántulajdon és építési terület, mi több, életveszélyes is. – Két hónappal később, 2017 januárjában jött a tragikus hír: holttestet találtak az ingatlan kirámolásával megbízott munkások a Radó-szigeti csónakházban! Az Off Media jelentése szerint a 45 év körüli férfi hosszú ideje heverhetett a helyszínen, térdkalácsa hiányzott…

Lapunk győri fiókszerkesztősége – olvasóink hiteles tájékoztatása céljából – kérte Papp Oszkárnak, a Győri Atlétikai Club (GyAC) evezős szakosztálya vezetőjének a véleményét. Az egyik legavatottabb szakember készségesen foglalta össze az utóbbi időszak (fentebb ismertetett) eseményeit. A sportágban rangos, a városban tekintélyes szakember leszögezte: azért váltak meg a mostaninál jobb sorsra érdemes, hányatott sorsú csónakháztól, mert nem volt pénzük a felújításra. Ekkora beruházáshoz vagy állami, vagy magántőkére van szükség. Az itthon és határainkon túl csodálatos eredményeket produkáló győri evezősök örülnek, ha a szakosztály létezéséhez szükséges pénzhez – fele-fele arányban – hozzájutnak a város költségvetéséből és a sportért rajongók jóvoltából. „Arra még futja, hogy egy-egy sportolónk magyar bajnokságon föllépjen a dobogóra, de külföldre már nem jut el. Ne feledjük, az atlétika és az úszás után az olimpiák harmadik legnépszerűbb sportágáról van szó...” – mondta a többi között a megkérdezett.

A választott szakember nem kertelt: sem az evezős, sem a többi szakosztálynak gyakorlatilag semmi vagyona, az evezés nem számít ezen a tájon kiemelt sportágnak, mint például a labdarúgás vagy a kézilabda. Ha sikerül megcsípni egy-egy pályázatot, akkor már boldogok. A Radó-szigeti csónakház eladásából befolyt pénzt a betörők által megrongált, tönkretett hajóflotta fölújítására költötték. Pénzhiány miatt kvalifikációs versenyekre sem jutunk el – mondta Papp Oszkár –, következésképpen olimpiára sem. Miközben például az Európa-bajnokságra készülő tizenéves ukrán, horvát, francia, litván, német, cseh stb. fiúk, lányok olyan körülmények között edzenek, készülnek a helyszínen is a rajtra, amilyet a mi legelkényeztetettebb labdarúgóink is megirigyelnének. Az odáig el- és kijutott magyar gyerekek a parton fölvert sátorban várják, hogy hajóba ülhessenek, velük nem megy edző, orvos, dietetikus… Angliában 10 ezerből választják ki a legjobbnak ítélt ugyanannyit, mint itthon harmincból.

(Olimpiáról, a lexikon szerint, kormányos nélküli négyesben Melis Zoltán, Csermely József, Sarlós György, Melis Antal legutóbb 1968-ban hozott haza ezüstöt Mexikóvárosból. Kormányos kettesben még régebben, az 1948-i londoni olimpián nyert bronzot Szendey Antal, Zsitnik Béla és Zimonyi Róbert. Ugyancsak Londonban – 110 esztendővel ezelőtt! – Levitzky Károly az egypárevezősök között lett bronzérmes. Mostoha körülmények, embert próbáló sportág…)

Szép kilátás nyíilik az ugyancsak a 19. század végén épített Duna-parti csónakház teraszáról, nem takar az "eltüntetett" kőváza...A torony oldalán csak részben látszik a "restaurant" felirat. A figyelmezető tábla viszont magáért beszél.

 

Ahhoz, hogy a tokiói utáni olimpia kvalifikációs szintjére eljusson valaki Győrből, évente legalább százmillió forintra lenne szükség; ennek ma a fele sem áll rendelkezésre. A szakosztálynak kereken kétszáz tagja van: aktív versenyző 11 évestől 25 évesig. Reménykedjünk, hátha jelentkezik egy pénzes szponzor, aki küldetésének tartja Pappék szakosztályának a tartós segítését. Megérdemli, tagjai tucatszám szerzik az érmeket a magyar bajnokságokon!

Egyébként, ha már győri csónakház, van egy másik is a városban, a Mosoni-Duna partján, amelynek ugyancsak évtizedek óta jót tenne a teljes fölújítás. Az 1898-ban épült és 1943-ban a Cserépy László rendezte Kettesben című film (főszereplők: Páger Antal és Simor Erzsi) egyik helyszíneként használt Kálóczy téri csónakházról van szó. (Bal oldalt egy kocka a filmből a teraszra vezető lépcső előtt.) Az ikonikus épület állapota siralmas, lelakott, életveszélyes. Kiemelkedő, ünnepi események tartására is kiválóan alkalmas lenne (ha már csónakházként nincs rá vevő, üzemben tartó); beszélik, a város jövőre fölújíttatja, hát szorítsunk érte.

(A szerk. megj.: cikkünk írásakor szerettük volna megtudni az Unicentral első emberének a véleményét a Rába-parti csónakházzal kapcsolatos tervekről, ám a cégvezető nem kívánt véleményt nyilvánítani. Az újabban vészesen terjedő divattá vált elzárkózást viszont mi nem kívánjuk kommentálni.)