Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

„Idegen voltam, és nem fogadtatok be”

„Idegen voltam, és nem fogadtatok be” „Idegen voltam, és nem fogadtatok be”

A Der Spiegel című német hírmagazin szerint Matteo Salvini, a jobboldali populista olasz belügyminiszter – az amerikai elnök nevének elolaszosításával élve Trumpino – gyakorlatilag kormányfővé koronázta magát a migránsok és segítőik elleni zajos fellépésével.

„Nem jöttök be az országomba” – mondta Salvini az Aquarius mentőhajón tartózkodó több mint hatszáz menekültnek. Gianfranco Ravasi bíboros, a Kultúra Pápai Tanácsának elnöke szembeszállt ezzel a szemlélettel, és idézte a jézusi szavakat, amelyek szerint „Idegen voltam, és nem fogadtatok be”. A katolikus belügyminiszter erre azzal vágott vissza, hogy a pápa nemrég arról beszélt, nem csak az emigrációhoz való jog létezik, hanem az a jog is, hogy valaki ne emigráljon. Ő, mármint Salvini, ez utóbbi érdekében tevékenykedik. A közösségi médiát ezután Salvini hívei elárasztották a bíboros elleni megnyilatkozásokkal, mondván, a Vatikán elég gazdag ahhoz, hogy befogadja a migránsokat.

„Ez most a jelek szerint nem az irgalmasság, a testvériesség és az emberséges magatartás ideje” – fogalmaz a Der Spiegel, és megállapítja: sokan egész egyszerűen túlságosan nagynak tartják az idegenek számát, és mivel ezt a baloldal nem fogta fel idejében, most számos európai államban, így Magyar-, Lengyel- és most már Olaszországban is a jobboldal, sőt a szélsőjobboldal a hangadó.

A magyar hírfogyasztónak nem lehet ismeretlen a Der Spiegel leírása az olasz helyzetről, miszerint miközben az európai baloldal az emberi jogokkal ellentétesnek minősíti Salvini politikáját, az Il Giornale című Berlusconi-lap azt írja, hogy „a baloldal akarja az illegális bevándorlást”. Salvini és barátai szerint az egész mögött, igen, Soros György bújik meg, aki menekültekkel akarja elárasztani és tönkre akarja tenni Európát. „Mostantól fogva azonban minden másként lesz, Itália mindenekelőtt, nem leszünk egyetlen hatalmas menekülttábor.”

A 45 éves milánói ezzel a jobboldali nacionalista, idegenellenes retorikával a római koalíciós kormány erős emberévé nőtte ki magát, holott a koalíciós partner, az Öt Csillag Mozgalom a március 4-i választáson 32 százalékot kapott, vagyis csaknem kétszer annyit, mint Salvini 17 százalékot elért Ligája.

A liberális szemléletű német magazin kitér arra, hogy a migrációs nyomás enyhítése végett a menekülők hazájában kellene olyan körülményeket teremteni, amelyek otthon tartanák őket. Afrika felépítése azonban sok-sok milliárd euróba kerülne. Ehhez képest az új római koalíciós kormányprogramban erre egy centet sem irányoznak elő, szemben azokkal a hatalmas összegekkel, amelyek nem is állnak rendelkezésre, de az olaszok között papíron már szétosztogatták. „Nem Itáliának, hanem Európának kell Salvini nemes terveit finanszíroznia” – írja a Der Spiegel.

A német magazin szerint: ha Orbán Viktor magyar vezető vagy más jobboldali populista követel ilyesmit, akkor emellett akár szó nélkül el lehet menni. Olaszország azonban hirtelen súlyt kölcsönöz az egésznek, hiszen a harmadik legnagyobb euró-övezetbeli országról van szó, amely eddig szilárd támasza volt az Európa-tervnek. Ha Itália letér az útról, akkor alighanem közeledik Európa vége - zárja cikkét a Der Spiegel.

A Politico című amerikai lap és hírportál európai kiadásának a mai vezető anyaga arról szól, hogy Donald Trump következő célpontja a NATO: az észak-atlanti katonai szövetség vezető tisztségviselői, miután döbbenettel szemlélték a roncsokat, amiket maga után hagyott az amerikai elnök fellépése a G7-nek, vagyis a világ hét legnagyobb demokratikus nemzetgazdaságának a csúcstalálkozóján, most remegő térdekkel készülnek a július 11–12-én esedékes brüsszeli NATO-csúcstalálkozóra, amely a transzatlanti ketrecharc második menetének ígérkezik – írja a Politico.

A lap szerint miként Trump az európaiak szerinte tisztességtelen kereskedelmi többlete miatt tombolt a kanadai G7-csúcson, akként elképzelhető: Brüsszelben ugyanezt fogja tenni amiatt, hogy az európai szövetségesek szerinte nem fordítanak elég pénzt a védelmi kiadásokra.

„Teljességgel legitim dolog, ha az Egyesült Államok nyomást gyakorol a NATO-országokra, hogy költsenek többet a saját védelmükre. De Amerikának hasonló módon gondolkodó barátokra és szövetségesekre van szüksége, és Trump nem engedheti meg magának, hogy úgy kezelje őket, mint versenytársakat, vagy mint olyan országokat, amelyek fenyegetést jelentenek a biztonságára nézve” – fogalmaz a Politico, egyértelmű utalásként arra, hogy az amerikai elnök nemzetbiztonsági okokra hivatkozva rendelte el az Európai Unió országaival szemben is az acél-, illetve alumíniumtermékek különvámmal sújtását.

A cikk szerint a közelgő NATO-csúcs tétje annak a szövetségnek a jövője, amely hét évtizeden át megőrizte a Nyugat stabilitását és prosperálását, de amelyet Trump – igaz, még elnökjelöltként – idejétmúltnak bélyegzett.

A NATO-ban – ellentétben az Európai Unióval – általában előre pontosan lehet tudni, milyen ünnepélyes megfogalmazásokat tartalmaz majd a csúcstalálkozó közös zárónyilatkozata a transzatlanti szolidaritásról, és a tagállamok vezetői szorosan felzárkóznak a csoportkép készítésénél „a szabad világ vezetője”, az Egyesült Államok elnöke körül. Tavaly Trump harckocsival dübörgött keresztül ezen a koreográfián, amikor tudatosan kihagyta beszédéből a NATO-alapszerződés ötödik cikkére, a kölcsönös kollektív védelem elvére való utalást – emlékeztet a Politico.