Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Johann Andreas von Segner – Göttingen

Johann Andreas von Segner – Göttingen
Farkas József György

Német családnevű egykori honfitársunk a világ számos pontján emlékezet Magyarországra (Semmelweis, Neumann, mások…). Írásunk hőse azonban nemcsak teljes nevével, de a „von” német nemesi jelzővel is ellentmondani látszik ennek a szabálynak – hacsak nem indulunk ki abból, hogy „hungarus”-t tisztelhetünk a személyében… Említésre érdemes, hogy Szlovákiában különböző néven említik a Trianon előtti (Uhorsko) és a mai Magyarországot (Maďarsko)

Johann Andreas von Segnerre a közeli múltban, egykori göttingeni házán (nyitó képünk) felavatott tábla emlékeztet; tudós professzorként több mint két évtizedet töltött az egyetemi városban. A feliraton szereplő „hungarus” jelzővel illették egykor Göttingában a magyar földről származó diákokat is. Segner 1704-ben Pozsonyban született, Stájerországból vallási okokból (evangélikusok voltak) oda menekült családban. Az ottani a lutheránus líceumban tanult, majd Debrecenben bővítette természettudományos ismereteit – és magyar nyelvtudását. A jénai egyetemen kapott orvosi diplomát, utána egy évig Magyarországon praktizált. 1732-ben visszatért Jénába, ahonnan magas tudományos fokozatok birtokában Göttingenbe ment, majd onnan 1755-ben Halléba tette át professzori székét.

Segner korának egyik ismert polihisztora volt. Göttingenben matematikát és fizikát kezdett tanítani a filozófiai tanszéken, majd – királyi engedéllyel – az orvostudományi tanszéken is feladatokat kapott. Nevét a fizikában is viszontlátjuk: a róla elnevezett Segnerradot, a Segner-kereket, vízi kereket a malmoknál hasznosították, és a turbina előfutárának számít. Ő létesített csillagvizsgálót a göttingeni városfal egyik ki nem használt tornyában is, ám a működtetésével kapcsolatban hosszú vitába bonyolódott a városvezetéssel, s végül elfogadta II. (Nagy) Frigyes porosz király ajánlatát, Halléba távozott, ott is tanított 1777-ben bekövetkezett haláláig.

Segner János András – ahogyan magyar források jegyzik a nevét – kellemes, anekdotázó, társasági ember volt, s nemcsak kortársaival, de tanítványaival, a diákokkal is jó kapcsolatokat ápolt. Egyikük, Halmágyi István a professzor házában is lakott, s ő jegyzett fel számos történetet az esti, egy pohár bor melletti baráti csevegésekről, amelyeken távoli világrészek és közeli természettudományos problémák egyaránt a hasznos eszmecserék tárgyát képezték.

Hálás köszönet Rab Irén göttingeni tanárnőnek az információkért és a fotókért!