Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Valahol Európában, valahol…

Valahol Európában, valahol…
Horváth Kálmán

Simon Péter fizethet. Simon Péter karmester, csavargókat, egy egész bandát segít, mondhatni oltalmaz, eretnek gondolatokat terjeszt, olyasmit például, hogy „Ahogy múlik az éj, ahogy felkel a nap, a gyűlölet végre a múltra marad”. (Jelenet a Valahol Európában című előadásból; foto: Zsigmond László.)

Szóval, Simon Péter ezentúl majd meggondolja. Simon Péter természetesen civil, először Radványi Géza–Balázs Béla filmjében lepleződött le, aztán felbukkant egy musicalben, Dés László zenével leplezte, de a szándékot nem lehetett tagadni, a csavargóknak menedéket, az éhezőknek élelmet kell adni, ha a fene fenét eszik, akkor is, mert „ez a hely, ahol nem kell félni”.

Valahol Európában a mozi, a későbbi musical címe, és most, valahol Európában készül a törvény a hajléktalanok elrettentésére, menekülteket segítők bírságolására. Az ember már csak legyint a közélet furcsaságain, akinek elvették a trafikját, tönkretették a vállalkozását, aszalták a sürgősségi osztály folyosóján, az természetesnek veszi, hogy világában a jó szándékot büntetik, és az ostobaságot, a hitványságot jutalmazzák.

Sokunknak a Valahol Európában több mint musical, a gyermekkórus kérdése – mi leszek, ha nagy leszek? – a mindennapok kihívása, igaz a londoni mosogató vagy a berlini pincér is Európában éli az életét. Egyelőre nem kell izgulnunk, a darab még repertoáron van, a Magyar Színház meghirdette, hogy folytatja, oka sem lenne a visszavonulásra, a sikert nem kell magyarázni, Európa az Európa minden kicsinyes gáncsoskodás ellenére.

A színház, persze, semmit sem tehet arról, hogy névadója, miközben Valahol Európában van, gyermeknek nézi a felnőtteket, nem létező veszéllyel riogat, igaz történetek helyett mesével traktálja őket, a sötétséget nem a rokoni közbeszerzéssel, hanem ördögi ármánykodással magyarázza, és lehet bármekkora svihák is a Lajos, a színpadon ő továbbra is Tündér Lala.

A Magyar Színház, most nyilvánosságra hozott, 2018–19-i évadának tervezetéből kitűnik, hogy a társulat vezetése, ahogyan eddig, továbbra is szereti a gyermekeket. Nekik készül az Időfutár, Gimesi Dóra–Jeli Viktória–Tasnádi István–Vészits Andrea zenés játéka, aztán a moziból ismert tanács: Legyetek jók, Vajda Katalin feldolgozásában, a nagyotmondó Pinokkió, Carlo Collodi–Litvai Nelli mesejátéka is előkerül, de Szabó Magda–Egressy Zoltán Tündér Lalája visz mindent.

A képzelt és a valós világ keveredik, Simon Pétert büntetik, a politika kegyeit kereső csengeri háztartásbelit kihallgatják, a gyermekek arról énekelnek, hogy nem kell félni, és Tündér Lalát mi mindannyian, felnőttek és gyerekek, továbbra is szeretni fogjuk.