Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Etnikai tisztogatást folytattak a mianmari katonák a rohingyák körében

Etnikai tisztogatást folytattak a mianmari katonák a rohingyák körében

Az Amnesty új jelentése 13 olyan katonát azonosít, akinek kulcsszerepe volt a rohingyák elleni etnikai tisztogatásban. A mianmari hatóságok az emberiesség elleni bűncselekmények 11 alakzata közül kilencet elkövettek. Az ügyet a Nemzetközi Büntetőbíróság elé kell utalni – összegezhető az emberjogi szervezet állásfoglalása.

Az Amnesty International meggyőző bizonyítékokat gyűjtött arra, hogy a mianmari katonaság vezérkari főnöke, Min Aung Hlaing tábornok és 12 másik, a jelentésben megnevezett magas rangú katona emberiesség elleni bűncselekményeket követett el a rohingya lakosság ellen Arakán államban.


„A mindent el fogunk pusztítani”: a mianmari katonaság emberiesség elleni bűncselekményei Arakán államban című átfogó jelentés legfontosabb következtetése, hogy az Arakán államban történt etnikai tisztogatást és más bűncselekményeket a Nemzetközi Büntetőbíróságnak (ICC) kell kivizsgálnia és eljárásokat kell indítani.

„Az Arakán állam területén a rohingyák ellen elkövetett válogatott borzalmak – gyilkosságok, szexuális erőszak, kínzás, komplett falvak felgyújtása és a lakosság szándékos éheztetése – nem magányos elkövetők vagy parancsmegtagadó egységek műve volt. Rengeteg bizonyíték támasztja alá, hogy az etnikai tisztogatást a katonaság legmagasabb szintjén szervezték meg” - mondta Matthew Wells, az Amnesty International krízisekkel foglalkozó tanácsadója.

„Egészen a legmagasabb szintig, Min Aung Hlaing tábornokig vér tapad a katonák kezéhez. A felelősöket emberiesség elleni bűncselekmények megszervezésének és elkövetésének és más súlyos jogsértések vádjával kell bíróság elé állítani.”

A jelentésben az Amnesty megnevezi a vezérkari főnök kilenc beosztottját, aki a Tatmadawban (a mianmari fegyveres erők) szolgál, illetve a határőrség három másik tagját, aki részt vett az etnikai tisztogatásban.

A jelentés a kilenc hónapon át Mianmarban és Bangladesben végzett átfogó kutatáson alapul. Eddig ez a szervezet legrészletesebb beszámolója arról, mi vezetett 702 ezer (Arakán állam rohingya népességének több mint 80%-a) nő, gyerek és férfi Bangladesbe meneküléséhez 2017. augusztus 25-ét követően.

A jelentés új részleteket mutat be a mianmari katonaság belső működéséről, a parancsláncról, az egységek bevetéséről illetve arról, hogy már a krízis előtt a biztonsági erők rohingya férfiakat fogtak el és kínoztak meg.

A dokumentum továbbá az eddigi legrészletesebb összefoglalása az Arakán Rohingya Felszabadítási Szervezet (ARSA) által augusztus 25. előtt és után elkövetett bűncselekményeknek. Közöttük vannak más etnikai és vallási kisebbségek tagjai ellen elkövetett gyilkosságok, valamint rohingyák elleni merényletek is, akiket azzal vádolt meg a fegyveres szervezet, hogy a mianmari hatóságok besúgói.

Az Amnesty már előbb is dokumentálta a mianmari katonaság augusztus 25-ét követő elképesztően durva bosszúhadjáratát, ahogyan a rohingyák elleni évtizedeken átívelő apartheid rendszer működését, az ellenük elkövetett gyilkosságokat, szexuális erőszakot, kínzást, komplett falvak felgyújtását, taposóaknák használatát, éheztetését, tömeges deportálását és más súlyos jogsértéseket is.

Több mint 400 beszélgetést folytattak, műholdfelvételeket elemeztek, fotókat és videókat hitelesítettek szakértőkkel az Amnesty szakértői. Az új jelentés minden eddiginél részletesebben mutatja be a katonaság „tisztogatásait” az ARSA támadásait követően. Az Amnesty vizsgálata szerint a katonaság a Római Statútumban rögzített emberiesség elleni tizenegy bűncselekmény közül kilencet elkövetett.


A vezérkar olyan alakulatok bevetéséről döntött Arakán államban az etnikai tisztogatás közben, amelyek közismertek a kegyetlenségükről. Ennek soha nem látott pusztító következményei lettek.

Az augusztus 25-e előtti hetekben a Tatmadaw készenlétbe helyezte a 33. és 99. számú könnyű gyalogos hadosztályt, két olyan harcoló alakulatot, amelyek az Amnesty vizsgálata szerint 2016 végén és 2017 közepén háborús bűncselekményeket követett el Kacsin és Shan állam északi részén az ottani fegyveres konfliktusban.

Néhány, rohingyák lakta településen a parancsnokok az első perctől kezdve világossá tették, hogy mit akarnak. Augusztus 20. körül, öt nappal a tömeges erőszak kitörése előtt, a 33. hadosztály egyik vezetője találkozott a rohingyák helyi képviselőjével a Rathedaung járásban található Chuty Pyinben. A hét rohingya szerint – akivel külön-külön beszéltek az AI megbízottai – a mianmari parancsnok megfenyegette őket, ha az ARSA vagy a falusiak bármi „rosszat” tesznek, a katonák válogatás nélkül agyonlövik őket.

Az Amnesty hitelesnek tartott burmai nyelvű telefonbeszélgetés felvételéhez is hozzájutott, amelyen egy Inn Din-beli rohingya és egy mianmari katonatiszt beszélgetése hallható. „Parancsot kaptunk, hogy ha bármi zavargás történik, gyújtsuk fel az egész falut. Ha nem maradtok nyugton, mindent elpusztítunk.”

Az egyre kibontakozó erőszakhullámról, amely keretében a biztonsági erők teljesen vagy részben felgyújtottak rohingya falvakat – Maungdaw járásban majdnem minden falut – részletesen beszámolt az Amnesty és mások is. A mostani jelentés még ennél is több részletet közöl a rohingyákat érő szisztematikus üldözésről, a többi között azokról a kivégzésekről, amelyek három faluban, Chut Pyinben, Min Gyi-ben és Maung Nuban történtek. Nőt, férfiak és gyerekek ezreit gyilkolták meg – köztük tömeges kivégzések során –, menekülőket lőttek agyon vagy égettek el saját házaikban. Elképzelhető, hogy a világ sohasem fogja pontosan megismerni az áldozatok számát.

A biztonsági erők katonái lányokat és nőket erőszakoltak meg saját otthonaikban, illetve miközben azok Bangladesbe próbáltak meg eljutni. Húsz erőszak-túlélővel, köztük 11 olyan nővel beszéltek az AI munkatársai, akit egyszerre többen erőszakoltak meg. Az Amnesty Arakán állam mindhárom járásában, összesen 16 helyszínen dokumentált szexuális erőszakot. Az erőszak alkalmazása széles körben elterjedt és szintén hozzájárult, hogy még több ember meneküljön el. Néhány áldozat szemtanúja volt, ahogy családtagjait előtte ölik meg. Legalább egy faluban az elkövetők, miután megerőszakolták a nőket, rájuk gyújtották a házukat.

A tavaly augusztus 25. előtti napokban egyre nagyobb lett a feszültség a térségben, amit az ARSA támadásai csak fokoztak. A mianmari biztonsági erők több száz rohingya férfit és fiút vettek önkényesen őrizetbe és zártak börtönbe. Az Amnesty 23 olyan olyan férfival készített interjút, akiket letartóztattak, megkínoztak vagy más módon bántalmaztak.

A férfiakat és fiúkat a letartóztatás után megverték, majd a határőrség bázisaira szállították őket, ahol napokig vagy hetekig a világtól teljesen elzárva tartották őket.

A tisztek a kínzásokkal információkat akartak kicsikarni az áldozataikból vagy arra akarták őket kényszeríteni, vallják be, hogy az ARSA tagjai. Az Amnesty két ilyen bázison történt kínzásokról rendelkezik bizonyítékokkal: az egyik a Taung Bazarban (Buthidaung járás), a másik a Zay Di Pyin faluban (Rathedaung járás) található bázison történt. Több áldozat később név szerint azonosította a kínzásokban részt vevő tiszteket.

A szabadon engedett rohingya férfiak elmondták, miként bántak velük. Rendszeresen verték, megégették, waterboardingnak (vizet engedtek az áldozat törölközővel beborított arcára míg kis híján megfulladt) vetették alá, sőt megerőszolták őket. A Taung Bazarban elfogottak szakállát is megégették. A Zay Di Pyin-beli bázison fogva tartott férfiak azt mondták, éheztették őket, még vizet sem kaptak, kis híján halálra verték őket és a nemi szervüket is megégették.

A Rathedaung járásban élő egyik földműves elmondta: „A kezemet a tarkóm mögött összekötötték, majd lerántották rólam a longymat (a testét fedő ruhadarabot), és égő gyertyát tartottak a péniszem alá. Egy tiszt tartotta a gyertyát, a felettese pedig parancsokat osztogatott... Azt mondták, „Valld be az igazat, vagy meghalsz.”

Néhány fogvatartott nem élte túl a kínzásokat, köztük egy 20 éves férfi, akit - amiért vízért könyörgött – egy faléccel vertek halálra.

A szabadságukért cserébe tetemes váltságdíjat kellett fizetniük, és aláírattak velük egy papírt, hogy nem bántották őket a börtönben. Tíz hónappal később még mindig nem árulták el a mianmari hatóságok, hányan vannak még börtönben és mivel vádolják őket. Ez önkényes fogva tartásnak számít a nemzetközi jog alapján.

Az Amnesty International által megvizsgált bizalmas katonai iratok szerint az Arakán államban végrehajtott katonai akciókhoz hasonló műveletek mindig a legfelső katonai vezetés irányításával történnek. A harcoló alakulatoknak – amelyek a bűncselekmények nagy részét elkövették – szigorú jelentési kötelezettségük van a hadmozgásokról és a fegyverhasználatról, vagyis a felső hadvezetésnek bőven volt információja arról, hogy mi történik Arakán államban a rohingyákkal. Továbbá tábornokok, köztük a vezérkari főnök Min Aung Hlaing személyesen is járt Arakán állam északi részén, hogy felügyelje a hadművelet végrehajtását.

A magas rangú katonai vezetők tehát tudták – vagy tudniuk kellett volna –, hogy emberiesség elleni bűncselekmények történtek, mégsem tettek semmit, hogy ezeket megakadályozzák, vagy eljárásokat indítsanak, sőt, később inkább megpróbálták eltussolni őket. Arra is vannak bizonyítékok, hogy néhányan közülük személyesen is részt vettek gyilkosságok, szexuális erőszak, kínzások és falvak felgyújtásának megtervezésében, elrendelésében, időnként a végrehajtásukban is.

Az Amnesty kutatása 13 olyan katonát azonosított, aki kulcsszerepet játszott az emberiesség elleni bűncselekményekben. Ezeket az embereket haladéktalanul bíróság elé kell állítani.

A nemzetközi nyomás hatására egy hónappal ezelőtt a mianmari hatóságok bejelentették: felállítanak egy független nyomozó bizottságot, hogy kivizsgálják az esetleges jogsértéseket. A korábbi kormányzati és katonai vizsgálatok csak arra voltak jók, hogy tisztára mossák az Arakán államban történt bűncselekmények elkövetőit.

„A nemzetközi közösségnek nem szabad asszisztálnia ehhez a színjátékhoz, aminek egyértelműen a történtek eltussolása a célja. Ehelyett végre véget kell vetni a büntetlenség gyakorlatának és biztosítani kell, hogy soha többé ne fordulhasson elő hasonló Mianmarban” – mondta Matthew Wells.

„Az ENSZ Biztonsági Tanácsának be kell fejeznie az óvatoskodást, és azonnal a Nemzetközi Büntetőbíróság elé kell utalnia a Mianmari helyzetet, átfogó fegyverembargót és a pénzügy szankciókat kell elrendelnie a miamnari hadvezetés magas rangú tagjai ellen.”

„Miközben megteremtik a bíróság elé utaláshoz szükséges nemzetközi konszenzust, a nemzetközi közösségnek az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának segítségével fel kell állítani egy mechanizmust, amely képes megakadályozni, hogy a mianmari hatóságok eltüntessék a bizonyítékokat.”

„Ha az elképesztő mennyiségű bizonyíték ellenére sem sikerül lépni, felvetődik: mi kell ahhoz, hogy a nemzetközi közösség végre komolyan vegye az igazságtalanságokat.”

Címkék