Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Európa orbanizálódik migránsügyben – Brüsszel után csupán törékeny és átmeneti a tűzszünet

Európa orbanizálódik migránsügyben – Brüsszel után csupán törékeny és átmeneti a tűzszünet Európa orbanizálódik migránsügyben – Brüsszel után csupán törékeny és átmeneti a tűzszünet

A menekültek be(nem)fogadása kapcsán továbbra is a populisták diktálnak a mérsékelt erőknek, a belső ellentétek tovább éleződnek, bár a csúcson Merkel helyre rakta Orbánt, aki képes lett volna megállapodás nélkül felállni az asztaltól. Brüsszel két napon át az embertelenség fóruma volt – mondja a legnagyobb német segélyszervezet vezetője. Úgy hírlik, hogy a friss botránytól függetlenül heteken belül távozik a budapesti francia nagykövet.

Európa orbanizálódik, Brüsszelben az állam- és kormányfők szinte kizárólag az EU bezárkózásáról tárgyaltak, kerüljön az, amibe kerül – írja a Der Spiegel . A menekültek jogai már nemigen érdekesek. Ezt a lengyel miniszterelnök fogalmazta meg a legvilágosabban: „Aki be akar fogadni migránsokat, az csak tegye, ám erről a V4-ek más véleményen vannak”. És tényleg: a záródokumentum csupán a menedékkérők önkéntes átvételéről rendelkezik, meg egyébként is mindössze bizonytalan szándéknyilatkozatokat tartalmaz, amelyekről egyáltalán nem látni, miként lehet azokat átültetni a gyakorlatba. Viszont Orbán Viktor meglepően visszafogott volt. Már az Európai Néppárt előkészítő tanácskozásán sem szólt egyetlen szót sem a migránsokról, de ennek az volt az oka, hogy minden úgy alakul, ahogyan ő szeretné. Emellett tény: az uniónak nincs eszköze, hogy jobb belátásra bírja. Ám nem látható, hogy Merkel elérte-e legfőbb belpolitikai célját, azaz meg tudja-e békíteni a CSU-t.

A Financial Times vezércikke úgy ítéli meg, hogy az EU átevickélt a migrációs akadályon. Csodaszer nincs ugyan, de lehet jobb módszereket is találni a probléma kezelésére. Amikor a bevándorlásról van szó, a fő áramlat politikusai a sarokba szorulnak, mert nem képesek vetélkedni azzal a szenvedéllyel és vitriollal, amit az egyre sikeresebb jobboldali populisták felmutatnak. Arról is csak nehezen tudják meggyőzni a választókat, hogy milyen előnyei vannak a menekültbarátibb, illetve emberségesebb megközelítésnek. A Brüsszelben aláírt egyezményt politikai szemüvegen át kell nézni: a vezetőknek mindenképpen valamilyen egyezményt kellett tálalniuk a hazai közönség számára és a megszületett konszenzus eleget tesz ennek a kívánalomnak. Hatalmas ellentéteket takart el, bár a mélyben meghúzódó okok kezelésére nem sok azonnal bevethető gyógyírt kínál.

Ami új, az az, hogy lesznek gyűjtőhelyek Európán kívül és ott válogatják szét a gazdasági migránsokat, illetve az igazi menedékkérőket. A gond ott van, hogy egyetlen észak-afrikai vagy közel-keleti állam sem kapott az ötleten. Az is újdonság, hogy a tengerről kimentett embereket az EU-n belül, az e célra létrehozandó létesítményekben helyezik el. Csak egyelőre senki sem jelentkezett, hogy hajlandó ilyen létesítmények felállítására. Ezzel együtt az olasz miniszterelnök mondhatta, hogy országa immár nem marad magára a kérdésben. Az Orbán Viktor vezette csoport joggal hirdetheti, hogy elhárította a kötelező kvóták gondolatát és cserében nem engedett semmit. Az még nem ismeretes, mire lesz elegendő az egyezség Merkel számára. Ugyanakkor jelenleg nincs menekültválság, de majd lesz és ez nagyon is kapóra jön a Salvinihoz hasonló populistáknak, akik ez az ügy a létalapjuk. A kormányok idáig csupán azt tudták elérni, hogy ne essenek egymásnak, de az még kérdéses, nem lázadnak-e fel a társadalmak a migráció miatt.

A brit The Guardian úgy látja, hogy az uniós csúcs azt bizonyította: az Európa-erőd tele van repedésekkel. A szerkesztőségi vélemény rámutat, hogy ugyan az utolsó pillanatban sikerült egyetértésre jutni, ám az aligha lesz tartós, várhatóan nem működik, és nem tudták kihúzni a veszélyes fullánkokat. Itt alapvetően a szervezet belső, politikai problémájáról van szó, hiszen négy év óta nem jöttek ilyen kevesen a földrészre, mint napjainkban. A keményvonalas osztrák és olasz kormány csatlakozott a visegrádiakhoz, amelyek visszautasítják a menekülteket és nem akarnak semmiféle kvótát. Az azonban igen fontos, hogy lett megállapodás. A kudarcra rámehetett volna a Merkel-kabinet, így az EU-ban hatalmi vákuum alakult volna ki, éppen akkor, amikor Trump ellenséges és zavarkeltő látogatásra készül az öreg kontinensen. Nemigen lehet bizakodni bármiben is, a 28-ak nem voltak hajlandó szétteríteni a menekülthullám hatásait. Az olaszok semmire sem jutottak a követelésükkel, mert a közép-európaiak ellenálltak. Ugyanakkor nem valószínű, hogy Itália hajlandó lesz eleget tenni a német kérésnek, és nem akadályozzák meg, hogy továbbálljanak a területére érkező migránsok. Vagyis a konferencia olyan EU-ra utal, amely még inkább széttöredezett és nem táncolt vissza a szakadék széléről.

Az uniós csúcstalálkozó feltárta a régóta gennyedő feszültségeket – írja a Financial Times. A legnagyobb eredmény alighanem az, hogy egyáltalán létrejött a megállapodás. Egyben mutatja, hogy a szervezet képtelen egységes választ adni a létét fenyegető politikai veszélyre. Az olyan vezetők, mint Conte és Orbán Viktor régi sérelmeiket hánytorgatták fel, korábbi sebeket téptek fel. A showt persze az olasz miniszterelnök lopta el, aki kilátásba helyezte, hogy addig nem ír alá semmit, amíg nem oldják meg Olaszország gondjait a migránsügyben. Itt olyan nézeteket kellett összeegyeztetni, mint egyfelől a déli államok által követelt nagyobb segítséget, másfelől viszont a közép-európai nacionalista államok álláspontját, miszerint ők semmilyen tehermegosztásra nem hajlandóak.

Az első kompromisszumos tervezetet az hiúsította meg, hogy abban helyet kapott a menedékkérők elosztása, ebbe azonban a magyar, a lengyel és a cseh kormány semmiképpen sem ment bele. Többször is nekifutottak, ám a végén Orbán Viktor megkérdezte, hogy minek egyáltalán zárónyilatkozat? Ám Merkel gyorsan helyre tette, a kancellár kétszer is megakadályozta, hogy idő előtt véget érjen a tanácskozás. Neki a túlélés érdekében szüksége volt az egyezségre. Conti menetközben többször is hazatelefonált Salvininak és Di Maionak. A kompromisszum létrejöttében a végén kulcsszerepet játszott Macron, de a viszály tartósnak látszik.

A The Times-ban ez áll: Németország, Franciaország, Spanyolország – több más állammal együtt attól tart, hogy a populista és bevándorlásellenes magyar, osztrák és lengyel kormány meglovagolja a brüsszeli kompromisszumot és annak alapján nem hajlandó részt vállalni a terhek megosztásából. Közben politikusok és diplomaták arra panaszkodnak, hogy a zárónyilatkozat túl sok ellentmondást, illetve kibúvót tartalmaz. Az egyik miniszterelnök tanácsadója azon sóhajtozott, hogy a leírt szövegből semmi sem lesz, mert zűrzaros és csak lejáratja az EU-t, miután mindenki tudja, hogy egyszerűen megvalósíthatatlan. A szakértő szerint az olasz magatartás egyszerűen méltatlan volt és az unió nem lesz képes működni, ha így folytatja.

Az uniós tagállamok vezetői maratoni tanácskozás után ugyan egyezségre jutottak a migráció ügyében, ám megmaradtak a nézetkülönbségek – állapítja meg a Reuters. Ez utóbbit a német kancellár is elismerte és az eredmény jelzi, hogy a bevándorlás 3 év elteltével is igencsak kísérti a szervezetet. Bár a részletek sok tekintetben még nem világosak, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága óvatosan üdvözölte a megállapodást. A bajor keresztényszociálisok ugyancsak fenntartásokkal fogadták a nyakatekert záróközleményt. Diplomaták szerint csütörtökre virradó éjszaka a vezető politikusok és a szakértők igencsak megküzdöttek a feladattal. Sokszor kisebb csoportokban igyekeztek túljutni a holtponton, nehogy azzal a megaláztatással kelljen hazatérniük, hogy üres a kezük. Egy másik forrás szerint az egyeztetéseken kizárólag a politikai szempontok érvényesültek, magasra csaptak az érzelmek.

Mint mindig, most is az volt a legfogasabb kérdés, hogy miként osszák el a felelősséget az Európa érkező migránsok ügyében – kezdi beszámolóját a The Economist. Az új felvevő központok várhatóan Olaszországban lesznek. Ellentételként Conte alighanem elérte, hogy más kormányok nem hivatalosan vállalták: befogadnak menedékkérőket ezekből a létesítményekből. Arra ugyanakkor nem volt hajlandó, hogy visszavegye mindazokat, akiket a bajor határról fordítanak vissza. Egyben kiviláglottak a régi ellentétek a Kelet és Nyugat között. Miután a közép-európai tömb Magyarország vezérletével nem kapható semmiféle kvótára, a csúcson egyetértettek abban, hogy a migránsokat csakis önkéntes alapon veszik át a tagállamok. De ezzel még a vita nem oldódott meg, és Ausztria az EU soros elnökeként azt a feladatot kapta, hogy hozza tető alá a menedékrendszer reformját. Egyszerűbb volt abban egyetérteni Brüsszelben, hogy lehetőleg távol kell tartani a kontinenstől a migránsokat. De Európában az az alapvető baj, hogy olyan kormányok kerültek hatalomra, amelyek egymást kizáró politikát folytatnak ebben a kérdésben.

A visegrádi államok úgy értékelik, hogy a kétnapos csúcsértekezlet megerősítette álláspontjukat, Ausztria pedig támogatást ígér nekik – összegez a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Az ne tévesszen meg senkit, hogy Orbán kézcsókkal köszöntötte Merkelt; a lényeget, a migrációt illetően a magyar politikus jottányit sem engedett. Ennek megfelelően a négy fővárosból érkező hivatalos kommentárok úgy hangzanak, mintha a csapatuk kiütéses győzelmet aratott volna a focivébén. Kurz pedig azt üzente nekik, hogy senki sem írhatja elő számukra, hány menedékkérőt kötelesek befogadni. Orbán Viktor különben a jövő csütörtökön valószínűleg a menekültkérdést vitatja meg az első helyen Berlinben, amikor felkeresi a német miniszterelnököt.

A Pro Asyl karitatív szervezet Európa-felelőse élesen bírálja a Brüsszelben elért egyezséget, mert úgy látja, hogy ünnepelnek a jobboldali, keményvonalas populisták, hiszen keresztül tudták vinni az álláspontjukat az olyanok, mint Orbán és Salvini – így a Frankfurter Rundschau. Kopp szerint itt az embertelenség csúcstalálkozójának voltunk szemtanúi. A záróokmány egy szót sem szól a közös menedékrendszerről, igazából az oltalom megtagadását irányozza elő. Vagyis hogy meg kell állapodni az észak-afrikai tekintélyelvű rezsimekkel és náluk kell táborokat létesíteni. Ennélfogva az EU kész együttműködni a líbiai partvédelem bűnözőivel. Hiszen a visszavitt menekültekre ott kínzás, erőszak, zsarolás vár. Sőt, nem egy esetben a halál. Mégsem fog sikerülni bezárni egy egész földrészt, a menekültáradat okai változatlanul fennállnak.  Az Európa-terv ellenben a megszűnés előtt áll. Hiányzik a szolidaritás és az emberség, emiatt nagy nyomás alá került az a pár állam, amely még hajlandó volna segíteni. De igazából mindenféle koalícióra lépnek azok az országok, amelyek elvetik a bajbajutott emberek befogadását.

Orbán Viktor igen-igen elégedett a csúcs eredményével, de ez egyáltalán nem csoda, hiszen a befogadott menedékkérők áttelepítése kapcsán nem, hogy előre, hanem hátrafelé lépett az unió – olvasható az osztrák Der Standardban. A kötelező kvóta helyén immár az önkéntesség elve szerepel. Ilyet egyszer már megértünk: 2015 tavaszán. A kommentár a továbbiakban azt emeli ki, hogy az EU migrációs politikája az elhárításon alapul. Nincs igazából elképzelés arra nézve, hogy mit kellene kezdeni az illegális migrációval, küszöbön állnak az újabb viták. Ezt a következő hónapok megmutatják majd, hiába beszél az osztrák kancellár fordulatról. Az egyetértés sok tekintetben csupán papíron jött létre, a hang viszont keményebb lett. De leginkább időt nyertek a politikusok, ami Merkel számára a legfontosabb. Hogy most európai megoldás lett-e, arra a válasz: igen is, meg nem is. Ám a lényeg, hogy évek óta hiányzik az akarat, mármint hogy a tagok valóra váltsák azt, amiben megállapodtak. Hogy a magyar kormány megtagadja a menedékkérők átvételét, az csak egyetlen példa a belső szabotázsra. Mások már jó ideje Magyarország mögé bújnak.

A konzervatív The Wall Street Journal szerint az uniós csúcson tető alá hozott egyezmény a nacionalista pártok megerősödését tükrözi. Hogy a menedékkérők egy részét a jövőben zárt táborokban tartják, az olyan ötlet, amelyet a kormányok nemrégiben még idegengyűlölőnek és embertelennek minősítettek, ám most belementek, Olaszország és Ausztria követelésére. Ezen belül korábbi álláspontjának feladása a politikai túlélés árát jelentette Merkel számára. Ska Keller, az európai zöldek strasbourgi frakciójának társelnöke úgy értékelte, hogy a menekültek ezután nemigen tudnak majd befogadásért folyamodni Európában. Hozzátette, hogy az EU vezetői szélsőjobbos programot követnek, ám ez nem gyengíti meg a jobboldalt, éppen ellenkezőleg. Az áttelepítés csakis önkéntes alapon lehetséges, ezt a közép-európai államok harcolták ki. A francia elnök ugyanakkor arról beszélt, hogy európai megoldást dolgoztak ki, és nem lett igazuk azoknak, akik azt várták, hogy nem lesz megállapodás, sőt a nemzeti utak kerekednek felül.

A francia Le Monde is azt kérdezi a budapesti francia nagykövet körül kirobbant botrány kapcsán, hogy képviselheti-e Franciaországot magyar földön olyasvalaki, aki úgy beszél, mint Orbán Viktor? Mint ismeretes, kiszivárgott egy feljegyzés, amelyet a diplomata a párizsi külügyminisztériumnak küldött, és amelyben modellnek minősíti Magyarországot az illegális migráció ügyében. A beszámoló emlékeztet arra, hogy Macron a brüsszeli sajtótájékoztatón elhatárolódott Fournier véleményétől, de az újság úgy tudja, hogy a nagykövet a vitától függetlenül a jövő hónap közepén távozik állomáshelyéről. Egyben emlékeztet arra, hogy pl. a kanadai vagy a svéd képviselet vezetője többször is nyilvánosan bírálta a szabadságjogok elleni hivatalos magyar támadásokat, ám francia kollégájuk az említett bizalmas dokumentumban ugyanazt az összeesküvés elméletet kapja fel, amit Orbán Viktor szokott hangoztatni. Egyben elfogadja azokat a módszereket, amelyeket a magyar kabinet alkalmaz a média ellen, noha azokat pl. a Riporterek Határok nélkül időről időre elítéli.

A nemzetközi sajtószemle elsőként itt jelent meg.