Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Magyarországon teljesen új politikára lenne szükség, hogy visszaálljon a demokrácia – jelentette ki Sargentini

Magyarországon teljesen új politikára lenne szükség, hogy visszaálljon a demokrácia – jelentette ki Sargentini Magyarországon teljesen új politikára lenne szükség, hogy visszaálljon a demokrácia – jelentette ki Sargentini Magyarországon teljesen új politikára lenne szükség, hogy visszaálljon a demokrácia – jelentette ki Sargentini

Európa bezárkózik, Merkel azonban egy huszárvágással kiszabadult szorult helyzetéből, legalábbis egyelőre. Az osztrák kancellár váratlanul Merkel megmentőjének bizonyult a brüsszeli csúcson, ahol Kurzon kívül a francia elnök játszott kulcsszerepet. Felháborodott az osztrák sajtó, mert a szélsőséges belügyminiszter burkoltan megfenyegette az oknyomozó újságírókat

Az Európai Parlament magyar ügyekben illetékes jelentéstevője továbbra is úgy látja, hogy Magyarország jelenlegi útja nem összeegyeztethető az uniós értékekkel – írja a német Die Welt. Az EP Belügyi, Igazságügyi Bizottsága a héten nagy többséggel megszavazta a Sargentini által előkészített dokumentumot, amely szerint a 7-es paragrafus javasolja az eljárás megindítását az Orbán-kormány ellen. A holland képviselő azt mondja, hogy ismét olyan politikára van szükség, amely helyreállítja a pluralizmust, a sokszínűséget, a sajtószabadságot, a toleranciát, az emberi jogokat és az átláthatóságot. A helyzetet annyira súlyosnak tartja, hogy szerinte egy-két tollvonással már nem lehet visszatérni a demokráciához, inkább egy teljesen más kormányra volna szükség. És itt a hangsúly nem a pártokra esik, egy egészen új politikáról van szó. Hozzáteszi, hogy a migráció ügyében képviselt probléma nem központi, bár foglalkozni kell vele, miközben a magyar vezetés szeretné erre a témára leszűkíteni a vitát.

A francia napilap, a Le Monde vezércikkírója úgy ítéli meg, hogy a brüsszeli csúcsértekezleten elfogadott határozattal fordulat állt be abban, miként kezelje az EU a menekültözönt. Bár a módszerek még homályosak, a filozófia azonban egyértelmű: három évvel a nagy válság után Európa be akarja zárni a kapukat, illetve igyekszik lebeszélni mindenkit arról, illegális módon a földrészre jöjjön. Vagyis a menekülteket fogadnia kell, mert ezt írja elő a nemzetközi jog, de nem kér többé az ellenőrizetlen bevándorlásból. Persze nem minden államot vezérel ugyanaz, az eltérések alapvetőek lehetnek. A közép-európaiak – Magyar- és Lengyelországgal az élen – nem kérnek a dologból, mégpedig arra hivatkozva, hogy a jövevények megváltoztatják a társadalom etnikai, kulturális vagy vallási összetételét. Az olasz és az osztrák kormány azzal az ígérettel került hatalomra, hogy nem enged be egyetlen migránst sem. A németek, franciák és az északi államok ezzel szemben a nyitottság hívei maradtak, de kétségbeesetten próbálják megállítani a populista és szélsőjobbos pártokat.

A kérdés körül mutatkozó feszültség az európai egységet veszélyeztette, de ez vonatkozott Merkelre is. Nos, mindkettőt sikerült megmenteni. A kompromisszum alapja a külső határok megerősítése, illetve gyűjtőközpontok létesítése. Részben az EU-n belül azoknak, akik már itt vannak, részben a földrészen kívül azok részére, akik indulni akarnak. De győzelmet kiálthatnak a visegrádiak is, mert visszaverték a kötelező kvóták javaslatát. Ettől azonban még a helyzetet egyáltalán nem lehet megoldottnak tekinteni. A válság igazából csak most kezdődik. A külső határok lezárása megnyugtathatja az európai választókat, de nem gátolja meg azokat, akik útra akarnak kelni. Alaptétel, hogy a tagállamoknak össze kell fogniuk, legyen a mozgatórugójuk nemes, vagy akár kevésbé nemes.

A Frankfurter Rundschau vezércikke szegénységi bizonyítványnak minősíti, hogy az unió táborba akarja zárni a menekülteket, azaz az elrettentésre és a kitoloncolásra épít. Ám ily módon nem tudja sem irányítani, és főként nem megakadályozni a migrációt. Az elnagyolt szándéknyilatkozatokban ráadásul van két bökkenő: az egyik, hogy minden önkéntes alapon megy, így a menedékkérők átvétele is, mert pl. Magyarország sosem engedett volna a brüsszeli nyomásnak, ha marad a kötelező kvóta. A másik dilemma, hogy Észak-Afrikában valószínűleg egyetlen állam sincs, amely hajlandó lenne befogadó központot építeni a tengeren elfogott menekülteknek. Vagyis Brüsszelben csupán homályos ötletek fogalmazódtak meg, de már csak így van, ha ennyire hatalmas a nyomás, mert ilyenkor általában csupán a legkisebb közös nevezőben tudnak megállapodni. Ám tükrözi az EU megosztottságát. Ezzel együtt Merkel bízhat abban, hogy átvészelte a belpolitikai válságot. Főleg ha prezentálja a szerződéseket, hogy más államok visszaveszik a bajor határon elutasított migránsokat.

Figyelembe véve, hogy a nem is olyan távoli jövőben mekkora bevándorlási hullám zúdul Európára, az eddigiek csupán csekélységnek számítanak. A nagy kérdés Afrikában dől el. Hogy kivédjék az újabb áradatot, ahhoz nagyléptékű elképzelésekre és sok pénzre van szükség. Ha az unió továbbra is gyáva marad, a végén csakis a populisták örvendeznek.

A német Frankfurter Allgemeine Zeitung Merkel megmentőjeként mutatja be az osztrák kormányfőt, aki a német politikus ellenfele ugyan, a kétnapos brüsszeli tanácskozáson mégis mellé állt. Pedig sokáig úgy látszott, hogy az EU soros elnökeként a berlini kancellár elleni szövetségeken fog dolgozni, hiszen a balkáni menekülőút lezárása miatt a német vezetővel szembenálló erők hősének számított. Ám Kurz a csúcson hátba támadta Merkel ellenfeleit és azt bizonyította, hogy mégsem esnek annyira egybe a bajor és az osztrák érdekek. Pedig már meghirdette a tengelyt München, Róma és Bécs bevonásával, ám azt felrobbantotta a CSU, miután puccsot kezdeményezett a CDU főnökasszonya ellen. Az ugyanis osztrák–olasz szemmel nem annyira mókás, hogy a bajorok hozzájuk küldjék vissza a menedékkérőket. A bajor nacionalizmus egyelőre kudarcot szenvedett.

A német vezető Ausztriára bízta, hogy az unió soron következő elnökeként szervezze meg a gyűjtőtáborokat, mind Európán, mind azon kívül, ami cseppet sem ígérkezik könnyű feladatnak. Így Kurz most megmutathatja, hogy mit tud, pl. amikor a tengelyszövetséges olasz miniszterelnöknél kellene elérnie, hogy az járuljon hozzá az ország területén „ellenőrzött központok” felállításához. Mint ahogy ráhárul az is, hogy összebékítse a magyar és az olasz álláspontot, hiszen Orbán Viktor hallani sem akar az Olaszországban regisztrált menedékkérők átvételéről. A Brüsszelben megfogalmazott önkéntes szolidaritás azonban legalábbis szavakban menedéket jelentett a magyar félnek.

A kompromisszum kimunkálásában ezúttal Macronnak jutott a főszerep, Merkel a háttérbe szorult. Viszont a kitoloncolások ügyében megnyerte magának Görögországot és Franciaországot. Összefoglalva: igen ügyesen európai szakmai szintre terelte a vitát és gondoskodott arról, hogy ellenfelei között láthatóvá váljanak az érdekeltérések.

Korai volt temetni a német kancellárt: Merkel megőrizte azt a képességét, hogy olyan kompromisszumokat tud összekovácsolni, amelyek senkinek sem felelnek meg, mégis valamiképpen működnek – összegez a Bloomberg. A Brüsszelben kiadott zárónyilatkozat kibékíti egymással Németország, Olaszország, illetve a keleti tagállamok igencsak ellentétes érdekeit és elégnek látszik ahhoz, hogy leszerelje a CSU további lázadását.

Merkelnek meg kellett szereznie a déli országok, illetve részben a magyar kormány beleegyezését, hogy visszaveszik azokat a menekülteket, akik német földre igyekeznek. Orbán ragaszkodott ahhoz, hogy senki sem kényszerítheti a menedékkérők befogadására, mert az az ország szuverenitását sértené. A vége az lett, hogy mindenki megkapta, amit akart, persze ha nem is mindent, amit szeretett volna. A magyarok esetében ez azt jelenti, hogy nálunk nem létesülnek „ellenőrzött központok”, ha elzárkózunk azoktól. Mindent egybevéve úgy tűnik, hogy összefércelték a repedéseket, még ha nem is tüntették el azokat.

Most már csak azt nem tudni, működik-e a kidolgozott megállapodás, gyakorlati, illetve erkölcsi értelemben. Hiszen őrizet alá akarják venni mindazokat, akiknek az egyetlen „bűnük” az, hogy jobb életre vágynak. Emellett ezek a táborok hatalmas lehetőséget nyújtanak a visszaélésekre, a korrupciótól kezdve az embertelenségekig. Európa egyezségre juthatna az értékeit illetően, miközben igyekszik konszenzust találni tagjai között, amelyek közül több is erősen nacionalista, bevándorlás-ellenes pártokkal van megáldva.

Az osztrák liberális sajtó zászlóshajója, a Der Standard elemzése arra figyelmeztet, hogy egyáltalán nem lesz könnyű kialakítani az Európa-erődöt, bár az unióban a jelszó most az, hogy biztosítani kell a külső határokat, és a menekültek nem juthatnak el az EU-ig. Már előbb el kell fogni és nagy gyűjtőtáborokba kell dugni őket, ahol gyorsan eldől, hogy kaphatnak-e menedéket. Akit kiszűrnek, azt rövid úton visszaküldik. Csak éppen: ki állja az útjukat? Az unió hadihajói vagy netán a líbiai partvédelem, amely igazából hadurak irányítása alá tartozik? Utóbbiak már fenntartanak lágereket, ott a délről érkező embereket megerőszakolják, rabszolgasorba kényszerítik, mi több, időnként megölik. Nem engedik tovább az embereket, és ezért pénzt kapnak Brüsszeltől, illetve Rómától. Azon kívül ki fog vigyázni az új helyeken a sok ezer táborlakóra? És ki viszi majd haza a kitoloncolandókat?

Persze ilyen modell már működik: Spanyolország megvesztegette a nyugat-afrikai államokat, hogy ne engedjék elindulni a menekülteket. Az EU és Merkel pedig Törökországot pénzelte le ugyanilyen célból. Az Európa-erőd hívei abban bíznak, hogy ha megtelik az első tábor Líbiában, akkor ennek híre megy és az ottani kilátástalanság hatására alábbhagy a délről érkező roham. Ám kérdéses, hogy az értesülés befolyásolja-e mindazokat, akiknek a földje, mondjuk, Maliban vagy Burkina Fasoban tönkremegy a klímaváltozás hatására?

Összefog az osztrák sajtó, mert a belügyminiszter azt közölte, hogy korlátozni kívánja a tényfeltáró újságírást – derül ki a  Die Presse írásából. Kickl azok ellen rohant ki, akik szerint államtitkok nyomára akarnak bukkanni, illetve akik az ilyen értesüléseket igencsak hányavetin összetákolva teszik közzé. A vezető bécsi lap kommentárja ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy a politikus a tűzzel játszik. A szakma sosem fogadja el, hogy szerkesztőségekben tartsanak házkutatásokat, vagy újságírók ellen nyomozzanak. Az állásfoglalás szerint, amit a miniszter mondott, az még nem támadás a sajtószabadság ellen, de világos beismerése annak, hogy Kicklnek baja van az oknyomozó újságírással. De a szakma a ravasz fenyegetéseket sem fogadja el, mert Ausztria ilyen.

A nemzetközi sajtószemle elsőként itt jelent meg.