Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Törékeny békét kötött Merkel és Seehofer

Törékeny békét kötött Merkel és Seehofer Törékeny békét kötött Merkel és Seehofer Törékeny békét kötött Merkel és Seehofer

Így értékeli a Politico című amerikai lap európai kiadása azt a megállapodást, amely az éjjel született a német kereszténydemokrata kancellár és a bajor testvérpárthoz tartozó szövetségi belügyminiszter között a menekültügy szabályozását illetően. A köztük kialakult vita kompromisszos feloldásának a lényege három pontban foglalható össze. Először is az osztrák–német határ meghatározott átkelő pontjain megtagadják a Németországba való szabad bejutást azoktól a menedékkérőktől, akiknek az ügyét az uniós adatbázis szerint nem Németországban, hanem valamely másik EU-tagországban kell elbírálni.

Az ilyen menedékkérőket azonban – ez a második pont – nem egyszerűen visszafordítják, miként azt Seehofer eredetileg követelte, de nem is engedik tovább szabadon mozogni őket, hanem számukra a határ közelében tranzitközpontokat hoznak létre. Ezután a német hatóságok felveszik a kapcsolatot a menedékkérő ügyében illetékes másik uniós ország hatóságaival, az illető visszajuttatása végett. Ha viszont – és ez a harmadik pont – a szóban forgó ország nem hajlandó az együttműködésre, akkor Ausztriával kötendő megállapodás alapján az érintettet Ausztriába küldik vissza.

Ezen a módon próbálják elérni azt, hogy Németország a partnerországokkal egyetértésben, és ne egyoldalúan szigorítsa meg a határigazgatási rendszerét. Ehhez Angela Merkel ragaszkodott. Mindehhez persze szükség lenne az uniós társországok – különösképpen Ausztria –, valamint a német nagykoalíciós partner, a szociáldemokrata párt egyetértésére.

A Politico kiemeli, hogy a kompromisszummal el kívánják hárítani a német koalíciós kormány összeomlását, és hogy maga Markus Söder bajor miniszterelnök is, akit egyébként széles körben a legfőbb felelősnek tartanak a vita elmérgesedéséért, hitet tett a keresztény uniópártok szövetségének – és a nagykoalíciónak – a fenntartása mellett.

A lap azonban kérdésesnek tartja, hogy ezzel a megállapodással – még ha sikerülne is megszerezni a többi érintett beleegyezését – tartósan képes lesz-e együttműködni egymással Angela Merkel és Horst Seehofer. Októberben tartományi választásokat tartanak Bajorországban. A Politico utal azokra a közvélemény-kutatási adatokra, amelyek szerint a tartományt szinte emberemlékezet óta kormányzó uniópártot, a CSU-t akkor is büntetnék a szavazók, ha túlságosan engedékenynek tartanák a menedékkérőkkel kapcsolatban – és ebben az esetben a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért pártot jutalmaznák a választáson; más szavazók akkor is büntetnék a CSU-t, ha a pártnak felróhatóan összeomlanék az uniópártok szövetsége.

A nagy példányszámú, hamburgi Die Welt – a nemzetközi vélekedésekkel összhangban – úgy értékeli a Berlinben most született pártközi megállapodást, hogy a Seehofer-problémát elnapolták, de nem oldottak meg semmit.

A tekintélyes konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung Berthold Kohlernek, a lap egyik kiadójának a kommentárját közli az üggyel kapcsolatban. Kohler szerint az ütközést sikerült ugyan elkerülni, de azt a kérdést még nem tették fel, hogy kinek a hibájából fajult el így a vita. Márpedig a felelősség kérdése fel fog vetődni, a két uniópárt közül hangsúlyosabban a bajor CSU esetében, az októberi tartományi választáskor.

A The Washington Post egyik friss kommentárjának a szerzője, Richard Cohen azt írja, hogy az Egyesült Államokat fenyegető válságok közül a legsúlyosabbnak éppenséggel Donald Trump elnöksége tekinthető. „Tönkreteszi a transzatlanti szövetséget, veszélyezteti az amerikai demokráciát, bátorítja a Merkel utáni Németországot, és szemmel láthatóan besorolja az Egyesült Államokat a világméretű autoriter mozgalomba, Oroszország, Kína, Lengyelország, Magyarország és Törökország mellé” – olvasható a kommentárban, amelynek a legnagyobb része nem a nemzetközi összefüggésekről szól, hanem arról, hogy egy minapi New York-i demokrata párti képviselői előválasztás kimenetele nyomán Amerika-szerte sok szó esik egyfajta szocialista veszélyről. Az előválasztást ugyanis egy olyan, latin gyökerű fiatal nő nyerte meg, akinek a politikai besorolása amerikai mércével mérve erősen baloldalinak számít. Cohen kifejti olvasótáborának, hogy ez a szocializmus távolról sem az, ami a Szovjetuniót jellemezte, hanem csupán általános egészségügyi ellátási biztosítást, valamint ingyenes felsőoktatást követel. Nem a szocializmus veszélyéről kell tehát beszélni – írja Richard Cohen –, hanem például arról, hogy Trump retorikája milyen erősen eltúlozza a bevándorlásban rejlő veszélyeket, így például a bűnözés ezzel kapcsolatos terjedését.