Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Schengen kudarca az EU vége lehet

Schengen kudarca az EU vége lehet Schengen kudarca az EU vége lehet Schengen kudarca az EU vége lehet

Németország várhatóan kemény alkudozásra kényszerül a magyar kormánnyal a menedékkérők visszafogadása ügyében. Az osztrák kancellár előreláthatólag nem lesz semleges az EU soros elnökeként, a többi közt a magyar törekvéseket támogatja majd. Soros György jót akar, de téved a nyílt társadalommal.

A The New York Times szerint az Európai Unió rámehet a határok kérdésére, pedig a szervezetet egykor azért hozták létre, hogy meghaladják a faji alapú identitásra és nulla összegű játszmára épülő nemzetállamot, amely már kétszer is lángba borította a világot. Igaz, az alapító atyák annak idején nem említették, hogy a tagállamok polgárainak fel kell adniuk a nemzeti identitásérzés és a szuverenitás egy részét. Napjainkban pedig, hogy a migráció társadalmi és politikai feszültségeket kelt, jó páran azt hirdetik, hogy meg akarják őrizni azt, amiről úgy gondolják, soha nem járultak hozzá, hogy beáldozzák. Az ütközőpontban a határok vannak.

Jól látható ez azon, hogy Merkel ma azt csinálja, ami ellen három éve még tiltakozott: lebontja a belső mozgásszabadságot, amikor ellenőrzést vezet be a bajor–osztrák határon. És ez bedöntheti az egész EU-t, mert a példa követésére buzdít más országokat.

Természetesen a menekültek kapcsán a félelem szélesebb körű: óvni igyekszik a nemzeti identitást általában AZ IDEGENtől. Ennek megfelelően Angliában pl. kiterjed a keleti tagállamokból érkezett vendégmunkásokra is. Vagyis Németországot a németeknek, Katalóniát a katalánoknak stb. A pénzügyi válság és az iszlám terrorizmus felbukkanása csak ráerősített a fenyegetettség érzetére. Ezért az emberek azt szeretnék, ha erős lenne az identitásuk, egy befolyásos közösség tagjaként. Csak éppen a nemzeti identitás megerősödése folytán egyre többen kerültek szembe az unióval és bármivel, amit másnak gondolnak a saját határokon belül. Az európai vezetők mindent megpróbáltak, hogy szembeszálljanak az erősödő nacionalizmussal, ám a tömegek éppen az utóbbiból akarnak többet.  

A bevándorlásról kötött belnémet kompromisszumnak meg kellene mentenie a koalíciót, feltéve, hogy lesz belőle valami a gyakorlatban is, ami még egyáltalán nem biztos – mutat rá a Le Monde az „Orbán és az SPD között, Merkel nagy spárgája” című cikkben. Seehofer megkapta, amit akart, de az még nem 100%, hogy az elutasított menedékkérőket visszafogadják az érintett uniós tagállamok, ahol ezek az emberek először regisztráltak. A német belügyminiszter elismerte, hogy ha Görög- és Olaszország nem lesz partner, akkor az Európai Tanácsnak csúcsszinten kell döntenie a hogyan továbbról. Hiszen ha Ausztria pl. lezárja a Brenner-hágót, az óriási csapás lenne a nemzetközi áruforgalomnak. Ezzel visszapasszolta a labdát Merkelnek, aki viszont azt hangoztatta Orbán Viktornak, hogy „a kontinensből nem lehet erőd".

A csütörtöki berlini találkozó igencsak kockázatos volt a kancellár szemszögéből, mert akkor még folytak a tárgyalások a szociáldemokratákkal az uniópártok egyezségéről, és nem mutatkozhatott túl békülékenynek a magyar vezetővel szemben, aki a berlini menekültpolitika legnagyobb bírálója. Ennek megfelelően a sajtótájékoztatón nagyon is hangsúlyozta a nézeteltéréseket. Orbán viszont értésre adta, hogy nem hajlandó semmiféle engedményre. Merkelnek igencsak egyensúlyoznia kellett a magyar vélemény és szocdemek megnyerése között. A kérdések kérdése az, hogy lehetséges-e ez a produkció hosszabb távon is.

A Merkel–Orbán-találkozó csak kiemelte a különbséget a két politikus felfogása között a migráció ügyében – írja a Libération. A kancellár a humanizmusra apellált, hogy itt Európa szelleméről van szó, és nem lehet elfordítani a fejet a szenvedések láttán. A vendég szerint azonban a földrésznek le kell zárnia a határait, hogy megvédje magát. Nos, a jelek szerint a konstruktív kétoldalú párbeszéd eléggé távolinak tűnik, és igencsak viharosnak ígérkezik a kétoldalú alkudozás a menedékkérők visszavétele kapcsán. Közben a szociáldemokraták beleegyezésüket a CDU–CSU megállapodásához, vagyis keményebbre veszik a saját politikájukat a menekültkérdésben.

Süddeutsche Zeitung úgy értékeli, hogy semmiféle közös pont nincs a német és a magyar kormány menedékpolitikájában, ezért a két vezető még csak nem is próbálkozott valamiféle egység felmutatásával. Sőt, inkább azt igyekezett megmagyarázni, miért nem értenek egyet. A kötendő kétoldalú szerződéssel az a fő gond, hogy Magyarország regisztrálja ugyan azt a néhány embert, akit beenged, de azt mondja, hogy azok másutt léptek először az unió területére, tehát ügyükben nem a magyar hatóságok az illetékesek. Vagyis nem lesz könnyű zöld ágra vergődni Budapesttel. A kancellár és vendége különben csaknem konok vitát folytatott a sajtótájékoztatón. A házigazda pl. azt hangsúlyozta, hogy török mintára kell megegyezni az afrikai államokkal, azaz a menedékkérők egy részét be kell fogadni, mint ahogy nyitva kell tartani a kaput azok számára is, akik dolgozni vagy tanulni akarnak a földrészen. Erre már Orbán is rábólintott, mármint, hogy ebben nagyon másként gondolkodnak.

Frankfurter Allgemeine Zeitung cikke olyan tisztességes közvetítőnek nevezi az osztrák kancellárt, akinek megvannak a maga érdekei az EU-n belül. Kurz az unió soros elnökeként a külső határok védelmét írta a zászlajára, illetve azt, hogy átalakítsák a menedékpolitikát. Ez konkrétan azt jelenti, hogy harmadik államokkal gyűjtőtáborokat hoznának létre a Földközi-tengerről kimentett menekültek részére. Ugyanakkor Juncker bécsi tárgyalásain egyáltalán nem került szóba a dublini rendszer reformja, illetve, hogy a menedékkérőket miként lehet elosztani a tagországok között. Ez persze érthető, hiszen politikailag szerfölött kényes kérdésről van szó, miután főként a magyar és a lengyel kormány teljes mértékben elzárkózik a kvótáktól. Lehetne ugyan többségi döntést hozni, de tanácsosabb a konszenzus, mondja az osztrák miniszterelnök.

Ez azért új felfogás az EU aktuális elnöke esetében, mert elődei idáig a szóban forgó hat hónapra visszaszorították a saját érdekeiket és igyekeztek a többiek törekvései között közvetíteni. Kurz azt hangsúlyozza, hogy hídépítő kíván lenni, ami az ő esetében leginkább azt jelenti, hogy megjelenítse a vele egy követ fújó államok, így Magyarország és Románia elképzeléseit. Ennek megfelelően beszél a luxemburgi külügyminiszter a „külső határok fetisizálásáról”, kifogásolva, hogy a szolidaritásról nem esik elég szó. Az osztrák politikus visszautasítja a vádat, pedig azzal Merkel is egyetért. Kurz szerint a másik oldal olyan ideológiát képvisel, ami nem érti meg, hogy változtatni kell a menedékpolitikán.

Migránsügyben Európa menekült a valóság elől, miközben a kérdést sokan politikai célokra használják fel. Így látja a dolgok állását helyszíni tapasztalatai alapján a Die Zeit bejrúti tudósítója. Mint írja: az EU erődöt épít, méghozzá olyan módszerekkel, hogy azt még Trump is megirigyelné. Közben pedig a többi közt a német idősellátáshoz nincs elég hazai szakember, a lakosság mindenütt öregszik, ezért a kontinens rá van utalva a fiatal bevándorlókra. Ezt egyszer még az AfD hívei is be fogják látni, de addig a politika egyre inkább bűnös jelleget ölt, pedig igencsak ajánlatos volna a jelenség gyökereit leküzdeni. Ám Orbán Viktor a migránsokat pestisnek nevezi, de nem marad el tőle Kaczynski és Salvini sem. Közben az EU gyarmatosítóként gyűjtőtáborokat akar rákényszeríteni az afrikai országokra.

Válság nincs, a menekültek 80%-a eredeti hazája közelében marad. A legtöbb idegent jó ideje Törökország, Pakisztán, Uganda, Banglades, Jordánia és Libanon fogadja be. Európában ezalatt sokan attól félnek, hogy a migránsok ki akarják lopni a szánkból a falatot, ám ehhez szövetségesekre, értsd: árulókra van szükségük a nyugati elit soraiban. Orbán Viktor antiszemita propagandájában ezt a szerepet Soros György tölti be. A gyűlölet prédikátorai  hajszolják a liberálisokat, a profi sajtót, a civileket és mindazokat, akiknek fontosak az emberi jogok. A célpontok közül sokan felveszik a küzdelmet, mert vannak épkézláb javaslatok a kialakult helyzet orvoslására. Pl. hogy megállapodások jöjjenek létre a legális migrációról.

Az Orbánok, Kaczynskik és Gaulandok továbbra is papolni fognak az idegenek túlsúlyáról, ám hatásuk jócskán veszít erejéből, amint az unió elszánja magát az összehangolt, proaktív politikára. Annál is inkább, mert a neheze csak most jön, hiszen várhatóan az eddiginél jóval többen indulnak el Afrikából és a Közel-Keletről. Pl. azért, mert az EU olcsó, agyontámogatott agrártermékekkel tönkreteszi az afrikai gazdákat. Mint ahogy a klímaváltozás is népvándorlást idéz elő. Mellesleg Szíriában az orosz bombázások hatására majdnem 300 ezer ember menekült a jordán határra, illetve a Golan-magaslatra, minden segítségtől megfosztva. A jordán kormány nem akarja őket befogadni, mondván, hogy már így is több mint egymillió földönfutót lát el. A lakosság azonban hetek óta azt követeli a közösségi médiában, hogy nyissák fel a sorompókat.

A legtöbb milliárdossal ellentétben Soros nem érzéketlen plutokrata, hanem provokatív és következetes gondolkodó, aki progresszív eszményeket hirdet. Kozmopolita irányban akarja befolyásolni a világot, éppen ez teszi olyan látványossá végzetes tévedéseit – állapítja meg a The Guardian. A hosszú elemzés felidézi, hogy a befektetőt a radikális jobboldal pont annyira gyűlöli, mint Clintonékat. Ő az, akit mindenért felelőssé lehet tenni. Bűnöző, aki a háttérből manipulál. Ami a melléfogásait illeti, itt arról van szó, hogy egy egész osztály értelmezi helytelenül a világot. Így elsősorban azt, hogy a demokratikus társadalom a szabad piacokon múlik. Ám az évtizedek azt tanúsították, hogy a gazdagság csupán néhányak kezében összpontosul, ennélfogva a kapitalizmus magától aláássa azt a bizalmat, a megértést, az empátiát, amire a Soros-féle nyílt társadalom épül.

A befektető számára a vezérlő szellemi eszme a nemzetköziség. Olyan világot képzel el, amelyet nem a nemzetállamok határoznak meg, hanem a globális közösség. Annak tagjai pedig értik, hogy mindenkinek érdeke a szabadság, egyenlőség és jólét. Ehhez tényleg át akarja alakítani a nemzeti és nemzetközi politikát, illetve társadalmat. Majd meglátjuk, hogy víziója túléli-e a felemelkedőben lévő jobboldali nacionalizmust, annak antiszemita, iszlám- és idegengyűlölő jellemzőivel. De az biztos, hogy élete hátralévő részét pont arra áldozza, hogy elképzelése fennmaradjon. Erősen hisz abban, hogy leginkább az eszmék alakítják az életet, illetve hogy az emberi természet képes a haladásra. A CEU-t azért hozta létre, hogy az az új, nemzetek fölötti Európa forrásául szolgáljon, továbbá segítse kiképezni annak elitjét.

Soros azt mondja ugyan, hogy a Nyugat nem nyújtott kellő segítséget a Keletnek az átalakulás során, ám ettől még tény, hogy sok pénz jött, ám annak jó része az új demokráciákban a kleptokraták és antidemokraták hatalmát erősítette. Nem vette észre, hogy a profit, mint a kapitalizmus hajtóereje tönkreteszi demokratikus tervét. És arra sem volt ötlete, hogy miként változtassa meg az amerikai elit fokozódó ellenségességét a nemzetköziség ellen, ha utóbbi nem segítette katonai hatalmát vagy gazdasági helyzetét. Soros nem észlelte, milyen ideológiai akadályok tornyosulnak az által szorgalmazott világ útjában.

A pénzügyi válság után megérezte Amerika hanyatlását, és inkább az EU felé fordult, mármint hogy ott jöjjön létre a nyílt társadalom. Ám csalatkoznia kellett a nemzetközi gazdasági visszaesés, a menekültválság és Putyin revansista nyomulása folytán. Keservét csak növelte az etnikai nacionalizmus felfutása. A faji alapra építő tekintélyelvűséget személy szerint is megtapasztalta Magyarországon. Orbán a Soros-elleni kampányban antiszemita jelképeket vetett be és legutóbb már bevándorlásellenes törvényt fogadtatott el, a „Stop, Soros"-t.  Trump ugyanakkor alapjaiban fenyegeti a nyílt társadalmat. Az nem világos, hogy az üzletember útja ezek után merre vezet tovább. Nem látható, miként lenne lehetséges az emberek közötti egyenlőség világa, amikor a legtöbben a mind kisebb tortáért marakszanak. A nyílt társadalom valószínűleg csak olyan körülmények között alakulhat ki, amikor senki sem lehet olyan gazdag, mint pl. Soros.

A nemzetközi sajtószemle elsőként itt jelent meg.