Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Az orosz- és törökellenes amerikai lépésekből Orbán láthatná: nem kellene annyit ugrálnia

Az orosz- és törökellenes amerikai lépésekből Orbán láthatná: nem kellene annyit ugrálnia Az orosz- és törökellenes amerikai lépésekből Orbán láthatná: nem kellene annyit ugrálnia

A magyar és a lengyel példa tanúsítja, hogy abból még nem következik automatikusan a liberális demokrácia, ha valamely állam belép az EU-ba. Trump mondhat Putyinról bármi jót, az apparátusa keményen megtorolja az orosz jogsértéseket, így ez óvatosságra intheti a Moszkva-barát magyar és olasz kormányt. Európában főként az idősek ellenzik a bevándorlást, ám ez a demokrácia lassú hanyatlásához vezethet.

A The New York Times vezércikke szerint Törökország lefelé tartó spirálba került és Trump, illetve Erdogan ellenségeskedésével minden eddiginél törékenyebbé válik Washington és Ankara szövetsége. Pedig egy NATO-államról van szó, amelynek területén atomfegyvereket állomásoztatnak a tengerentúlról, és az amerikai elnök egyik kedvenc erős embere nemrégiben még török kollégája volt. De hát fokozatosan kiderült, hogy igazából autokrata, aki a gazdasági populizmusban, a harcias nacionalizmusban és a társadalmi konzervativizmusban jeleskedik, miközben a maga személyi kultuszát építi.

Magyarország és Lengyelország, amely a saját tekintélyuralmi pályáján halad, bizonyította, hogy az uniós tagság nem szavatolja a demokratikus liberalizmust. A török gazdaság azonban nagyobb, mint a másik kettő együttvéve, és mélyebb, továbbá régebbi kapcsolatok fűzik a Nyugathoz. Stratégiai hiba volt az unió részéről, hogy nem vonta Ankarát határozottan a saját vonzáskörébe. De ha még tovább növekszik a feszültség, mi marad a létfontosságú török–amerikai viszonyból és képes lesz-e Trump, illetve Erdogan megjavítani? A török eset ismételten felveti a kérdést, hogy mennyire összeegyeztethetőek az iszlám értékek a liberális demokráciával, benne az egyenlőséggel, a sajtó, a szólás és a vallás szabadságával?

Trump csúcstalálkozókon haverkodik ugyan Putyinnal, ám az államapparátus az újonnan elrendelt szankciókkal bekeményít Moszkva ellen – írja a The New York Times. Az biztos, hogy a megtorló intézkedések ártanak az orosz gazdaságnak, mégsem befolyásolták látványosan Oroszország viselkedését. Mi több, Putyin minden egyes alkalommal súlyosabb vádakat fogalmaz meg a Nyugat ellen. És ebben a kezére játszik, hogy az amerikai elnök – saját adminisztrációja ellenében – sorban jókat mond az orosz vezetőről. Ám a mostani lépések értelme az, hogy bizonyítja: az Egyesült Államok nem hajlandó megbékélnie az orosz agresszióval vagy beavatkozással.

Ezzel párhuzamosan bármit mond is, illetve tesz is Trump, az újabb és újabb büntetések elriaszthatják pl. Magyarországot és Olaszországot, hogy túlságosan nyomuljanak a retorziók feloldása ügyében.

Putyin éppen az ellenlépések eltérő amerikai, illetve európai megítélése láttán mondhatja, hogy itt azok csapnak össze a nyugaton, akik egyfelől nem szeretnék, ha Oroszország ismét nagyhatalom lenne, illetve másfelől akik baráti viszonyra törekednek vele, vagyis a szankcióknak semmi közük ahhoz, amit a Kreml csinál. A politikust csak az térítheti jobb belátásra, ha érzékeltetik vele, hogy csak saját magától függ, nem pedig a Fehér Ház kiszámíthatatlan lakójától, vagy egy pár európai populista vezetőtől: remélhet-e jobb elbánást. Viszont ha az amerikai államapparátus megosztott a kérdésben, az csak nevetségessé teszi a szóban forgó intézkedéseket. 

A demokráciák nem oldják meg a bevándorlással kapcsolatos gondokat, Európa szinte egységesen elutasítóan áll hozzá a kérdéshez – állapítja meg a Time. Sőt, ez ügyben a politika ma már mérgezettebb és megosztóbb, mint bármikor korábban, a három évvel ezelőtti rokonszenvnek jóformán nyoma sincs. Kemény reakciókat keltett, hogy Merkel annak idején felnyitotta a határokat. Az osztrák kancellárt és Orbán Viktort összeköti, hogy megvetik a német kormányfő döntését. Utóbbi tévedett, amikor azt gondolta, hogy a többiek majd követik. Az is egyértelmű mostanra, hogy ideiglenes intézkedésekkel nem lehet rendezni a gondot, sőt csak ronthatnak a helyzeten. A dolog kulcsa ott van, hogy az öregedő nyugati társadalmaknak nagy szükségük lenne a migránsok jelentette frissítésre, csak éppen az idősebbek nemigen akarnak hallani a jövevényekről, mert azok másfajta kultúrát képviselnek. Emiatt generációs ellentétek keletkeznek, mert a fiataloknak általában nincs bajuk a multikultival.

Attól azonban nem kell tartani, hogy a világ visszatérne az 1930-as évekhez, bár amit Orbán, Salvini és Trump mond, az esetenként nagyon is a régi időket idézi. Ám akkor a demokrácia azért omlott össze, mert a háború és a nagy gazdasági válság után nem tudott mit kezdeni az ifjabb korosztályok türelmetlenségével. Napjainkban aligha valószínű, hogy a korosabbak, akik csak a jólétet és a békét ismerték, erőszakhoz folyamodnának az állam ellen. Ám hajthatatlanságuk hozzájárulhat a demokrácia lassú hanyatlásához.  

Európa kilenc országában, így Magyarországon is tiltakoztak a romák elleni támadások ellen – jelenti a Le Monde. Budapesten a hőség ellenére mintegy százan vonultak a külügyminisztériumhoz, mivel az hallgat, noha egy sor magyar származású romát ért rasszista indíttatású atrocitás külföldön. Az egyik részvevő, Rácz Béla azt mondja: minden éjjel ugyanaz a rémlátomás gyötri, miközben a család alszik, hogy felgyújtják a házát. Ez a félelem – teszi hozzá – már ezer éve kísérti a cigányságot, de a legújabb események azt mutatják, hogy nem alaptalanul. Nyugat-Ukrajnában ultranacionalisták a minap rajtaütöttek egy roma táboron, egy valaki meghalt, többen megsebesültek. Egy szlovák roma vezető arról számol be, hogy náluk lángba borítottak egy általános iskolát, valamint egy családi házat.

Kadet Ernő a Roma Sajtóközponttól azt mondja, nem akarják, hogy az emberek meghaljanak a politika közönyössége miatt. Arról is beszélt, hogy egyben mutatni kívánják a romák elszántságát azzal szemben, amit az olasz miniszterelnök-helyettes, Salvini képvisel, aki pl. össze akarta iratni a romákat, hogy könnyebb legyen kiutasítani őket.

Orbán Viktor a tavaszi választási kampányban a romákat a migránsokhoz hasonlította, hozzátéve, hogy a be nem illeszkedés rossz példáját adják. Szavaiból arra lehet következtetni, hogy az ő szemében a romák nem „igazi” magyarok. Lázár János szintén kijelentette, hogy a romák 600 éve nem képesek integrálódni. De Rácz Béla szerint az európai cigányság egyre inkább megszervezi magát az üldöztetéssel szemben.

A nemzetközi sajtószemle elsőként itt jelent meg.