Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Agresszív nacionalizmus tombol Orbán „illiberális demokráciájában”

Agresszív nacionalizmus tombol Orbán „illiberális demokráciájában” Agresszív nacionalizmus tombol Orbán „illiberális demokráciájában” Agresszív nacionalizmus tombol Orbán „illiberális demokráciájában”

Az Európai Unión belül létrejött az úgynevezett „illiberális demokráciák” magja, a magyar Orbán Viktorral és a lengyel Jaroslaw Kaczynskival az élen – állapítja meg elemzésében a Die Welt című, nagy példányszámú, konzervatív német napilap. A szerző, Wolf Lepenies az agresszív nacionalizmust jelöli meg ennek a képződménynek a legfőbb jellemzőjeként, és kiemeli: a kijelölt ellenségek között ott szerepelnek azok a művészek és tudósok is, akik nem a nemzeti ideológiák, hanem az egyetemes eszmék mellett kötelezik el magukat.

A visegrádi államok – Magyar-, Lengyel-, Csehország és Szlovákia – agresszív módon teszik túl magukat az unió azon szabályain és jogi előírásain, amelyeknek a megtartását egykoron megfogadták. A Die Welt szerzője szerint nem pusztán arról van szó, hogy ezek az államok nem hajlandóak közreműködni a menekültáradat megfékezésében. Sokkal inkább a hatalom hosszú távú bebiztosításának vagyunk a szemtanúi, mégpedig „alla turca”, vagyis török katonazenekar módjára, a jogrendszer és a politikai berendezkedés megváltoztatása révén, a kultúra egy kaptafára húzásával. Az elemző úgy látja, hogy Bécs befolyásos közvetítő szerepet láthat el Nyugat- és Kelet-Európa között.

Európának Kanada mögé kell állnia Samar Badawi ügyében – írja a londoni Financial Timesban Judy Dempsey, a Carnegie Alapítvány európai intézetének a vezető kutatója, a Strategic Europe elnevezésű kiadvány szerkesztője.

Samar Badawi ismert szaúdi nőjogi aktivista, akit nemrégiben – nem először – őrizetbe vettek hazájának hatóságai. Chrystia Freeland kanadai külügyminiszter felszólította Rijádot az aktivistanő szabadon engedésére, mire a szaúdiak úgy bedühödtek, hogy kiutasították a kanadai nagykövetet, és hazahívták a sajátjukat, valamint vele együtt 10 ezer – igen, 10 ezer – Kanadában tanuló szaúdi diákot, aki eddig busás tandíjat fizetett az észak-amerikai ország egyetemein.

A Financial Times vendégszerzője azt teszi szóvá, hogy az Európai Unió külpolitikai főképviselőjének, Federica  Mogherininek a szóvivője, ahelyett, hogy kiállt volna Kanada mellett, csupán tisztázó tájékoztatást kért Rijádtól. Az Egyesült Királyság eközben azt hangsúlyozta, hogy mind Kanada, mind Szaúd-Arábia „közeli partnere” és London mindkettőjüktől önmérsékletet vár el. Berlin mélyen hallgat – azok után, hogy korábban Sigmar Gabriel volt külügyminiszter bírálóan szólt a szaúdiak libanoni és jemeni „kalandor” fellépéséről, mire Rijádban elutasítóvá váltak a Daimlerrel, a Siemensszel és a Deutsche Bankkal szemben.

Judy Dempsey a cikkben azért is bírálja az uniót, mert nem teszi szóvá az iráni korrupciót és emberi jogsértéseket. Az európaiakat megrémítette, hogy Donald Trump amerikai elnök újra szankciókkal sújtotta Iránt – írja. Attól tartanak, hogy ez felbátorítja az iráni keményvonalasokat, és Teherán kilép az atomalkuból, amellyel kötelezettséget vállalt arra, hogy tartózkodni fog nukleáris fegyver kifejlesztésétől.

Eközben azonban Iránban növekszik a belső ellenállás, a rezsim stabilitása nem mondható garantáltnak – az EU azonban továbbra is hallgat.

A Financial Times szerzője azért is szemrehányást tesz az EU-nak, mert az nem teszi szóvá, hogy az egyiptomi elnök újságírók, emberi jogi aktivisták ezreit börtönöztette be.

Lehetne aktívabb az unió az oroszországi emberi jogi mozgalmak támogatásában is – teszi hozzá Judy Dempsey. Rátérve Európára, kitér arra, hogy Romániában tízezrek mentek az utcára, tiltakozva a korrupció ellen. A civil társadalom erőteljes támogatást várna az EU-tól, de az vonakodik.

Ugyanez igaz – folytatja a szerző – Magyarországra, ahol célba vették a nem kormányzati szervezeteket. „Az EU szégyenletes módon híján van a hatékonyságnak” – fogalmaz Dempsey, és szemrehányóan megemlíti azt is, hogy az Európai Néppárt, attól való félelmében, hogy a jövő évi európai parlamenti választások után elveszíti a legnagyobb létszámú frakció státusát, elutasítja, hogy kizárja soraiból a Fideszt, Orbán Viktor miniszterelnök jobboldali pártját.

Végül röviden arról, hogy az uniós jogérvényesítés malmai komótosan, de rendületlenül őrölnek tovább. Az EU-ügyeknek is figyelmet szentelő nemzetközi sajtó beszámol arról: tegnap az Európai Bizottság újabb lépést tett a Lengyelország elleni kötelezettségszegési eljárásban, amely a legfelső bírósággal kapcsolatos, Brüsszel szerint a bírói függetlenség csorbításának minősülő új lengyel szabályozás miatt kezdődött a múlt hónapban. Az unós jog tiszteletben tartásán őrködő testület indoklással ellátott véleményt küldött Varsónak, miután első hivatalos levelére nem kapott kielégítő választ. Ha ennek nyomán sem változtatják meg a lengyelek a jogi szabályozást a Brüsszeli Bizottság által igényelt módon, akkor a következő szakasz az lehet, hogy a luxembourgi székhelyű Európai Bíróság elé utalják az ügyet.