Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

A világ legérdekesebb gyűjteményei: Pavarotti, ABBA – és Marx Károly

A világ legérdekesebb gyűjteményei: Pavarotti, ABBA – és Marx Károly
Elek Lenke

Hosszú sorok állnak a bejáratnál, de az interneten is másodpercenként foglalnak jegyet – a világ minden tájáról érkező turisták kíváncsiak az öt éve nyílt stockholmi ABBA múzeumra. Olyan sok a látogató, hogy ma már a bővítésen dolgoznak a befektetők. (A nyitó képet a szerző készítette az ABBA-múzeumban.)

Amikor beléptem, magam is elámultam azon az ötleten, hogy a belső színpadon bárki elénekelheti az együttes legnépszerűbb számait, az ABBA tagjai „társaságában”, akik háromdimenziós, hologram-teremtette figurák formájában veszik körül a bátor vállalkozót. A bejáratnál bérelhető elektronikus tárlatvezető segítségével minden megtudható a legendás popcsapat történetéről és a tagok mai életéről.

ABBA-ék fénykorukban. Fotó: Pål Allan / ABBA-The-Museum

A gyűjtemény csupán a koncerten viselt ruhákat, leveleket, újságokat és más rekvizitumokat mutatja be, van viszont vetítőterme és természetesen saját üzlete és kávéháza is.

Főleg a svédek számára nagyszerű szórakozás, hogy egy-egy fülkében – rákattintva a képernyőkre – az elmúlt fél évszázad összes svéd és külföldi nagy slágere hallható és látható.

Az idősebbekre, mozgássérültekre, a kismamákra, gyerekekre természetesen kiemelten gondolnak, nem is volnánk Svédországban, ha nem így lenne.

Főleg orosz, kínai és japán szót hallani. A turisták ugyanolyan lelkesedéssel vásárolják a plakátokat és CD-ket, mintha nem volna hallható ma már bármikor, bármelyik okostelefonon az összes ABBA-szám…

Ha már a svédeknél tartunk, van múzeuma az IKEA-nak és persze Alfred Nobelnek is, de nem kell messzire utazni, csak Dániába, a Lego múzeumhoz.

Más műfaj, de „szintén zenész”: szinte alig lehet helyet kapni a Pavarotti nevét viselő milánói étterem-múzeumban. A világhírű operaénekes nemrég ünnepelte volna 80. születésnapját, amelyet sajnos, nem érhetett meg. A dóm közelében található emlékhely szinte állandóan tömve van turistákkal.

Luciano Pavarotti nemcsak kiváló énekes volt, de nagyszerű amatőr szakács is, aki Modena és Emilia Romagna tartomány ételeit főzte a legszívesebben. Az ő helyi ízlés szerint fűszerezett bolognaija, tortellinije és más tésztái szerepelnek elsősorban az étlapon, de az étteremben (amely egyben múzeum is) a turisták kedvéért szinte az összes jellegzetes olasz étel megkóstolható. (Valami hasonlót mi is kitalálhatnánk, mondjuk a kalandos életű Dankó Pistát bemutatandó… Hatalmas üzlet lenne a kékszemű cigánylegény „föltámasztása”. – a szerk.)

A héttermes múzeum természetesen a nagy énekes relikviáiból válogat. Maga a komplex létesítmény tisztelgés Pavarotti emléke előtt, amelyet Nicoletta Mantovani, a világhírű tenor özvegye nyitott meg. Rövid beszédében emlékeztetett rá, hogy a család szeretné megvalósítani Luciano álmait, amelyek között szerepelt egy hely, ahol mindig az ő ízlése szerint főznek, úgy fűszerezve, ahogyan ő szereti.

A dóm közelében, a Vittorio Emanuele II. passzázsban, a negyedik emeleten megnyílt létesítmény gyönyörű kilátással a Dóm térre, bizonyára tetszett volna neki. Különösen azért, mert az alapanyagokat mind helyben, Emilia Romagnából szerzik be.

Szinte a világ összes híres emberének emlékét őrzi ma már múzeuma, a lista elején természetesen a nagy festők állnak, a soknevű spanyol Pablo Picassótól a norvég Edvard Munchig. A politikusok és filozófusok között kétségkívül a leglátogatottabb Trierben Karl Marx szülőháza. A sokak által erősen vitatott filozófusról egészen másképp vélekednek a Kubából az USA-ba emigrált amerikaiak, a volt NDK lakói, vagy a muzulmánok, amint az a vendégkönyvből kiderül. A legtöbben Kínából érkeznek.

Ma rengeteg turista érkezik ide, hogy meglássa, hol nevelkedett a kommunista ideológia egyik atyja. A ház a 17. században épült barokk stílusban, belső berendezése tükrözi egy akkori jómódú polgári család életét. A német szociáldemokraták 1928-ban vették meg az épületet, meglátva benne a szimbolikus erőt. A nácik visszavásárolták a házat és nyomdát telepítettek ide, ahol propagandakiadányaikat nyomtatták.

A múzeum már 1947 óta működik, de a szocialista rendszerek összeomlása óta megváltozott a jelentősége. Egyre többen látogatják, sok utazási iroda felvette a programjába, afféle nosztalgiatúra keretébe beiktatva a múzeum meglátogatását.

Az italok sem maradnak ki a múzeumi tematikák közül. A whisky- és ginmúzeumok között természetesen a britek vezetnek, a világ legnagyobb vodkamúzeuma pedig nem másutt, mint Moszkvában található.

A külföldi idegenvezetők és ajánló-értékelő weboldalak között egyre tekintélyesebb helyet foglal el a moszkvai vodkamúzeum, a National Museum of Russian Vodka, amely mai nevén a Moscow Distillery Krystall gyárban található.

Itt nemcsak vodkát, likőröket és vodkából készült koktélokat készítettek, hanem a II. világháború idején Molotov-koktélokat, azaz robbanószereket is, ezért akkor titkos, szigorúan védett hadianyaggyártó helynek számított a ma évente turisták ezreit fogadó vörös–fehér gyárkomplexum.

A vodka része az orosz és szovjet történelemnek és kultúrának, amely soha nem szűkölködött abszurd fejezetekben. Ennek a szeszesitalnak a története mindig tükrözte egy adott – orosz vagy szovjet korszak – históriáját.

A múzeumban több ezer különleges, híres, illetve csak Oroszországban ismert ital található, egyedi üvegek, forgalomba soha nem került palackok, likőrök és balzsamok is, vodkajegyek még az 1990-es (!) évekből, több száz éves vodkák, azaz „vizecskék”, a cári udvar készletéből, politikusokról elnevezett italok, Jelcintől Zsirinovszkijig és Putyinig.

Némely orosz vodkát ma már nem is Oroszországban gyártják – világmárka lett belőlük. A forradalom hatására, 1917-ben több gyártó cég dúsgazdag tulajdonosa kivándorolt külföldre, vitte magával a nevet meg a gyártási titkot, a márkák védelmével a szovjetek nem foglalkoztak.

A Krystall nevet 1987-ben kapta a múzeum, maga a gyár közben kijjebb kiköltözött a moszkvai régióba. Oroszországban több vodkamúzeum is található, de ez számít nemzetinek és a legpatinásabbnak.

Szinte nem létezik olyan tárgy, amelynek ne lenne valahol múzeuma a világon. A porcelánokon, a bélyegeken vagy éppen a hadifelszereléseken és háborús emlékeken nem lepődünk meg, és a műtárgyakon, könyveken, ruhákon sem, ám a Varsóban található befőttes üvegek múzeumán igen. A kultúra gigantikus méretű varsói palotájában, a Technika és Ipar Múzeumának részlegeként pár éve nyílt meg a befőttes üvegek különleges gyűjteménye. A múzeum létrehozásának gondolata abból a tényből született, hogy a befőttes üveg – különböző formákban – az üveg feltalálása óta valamilyen formában létezik, s nem csupán az eltevésre szánt zöldségek és gyümölcsök tároló helye, hanem a konyhai ínyencségek és különlegességek konzerválására szolgáló eszköz is.

Sőt, emlékek, félre tett aprópénz gyűjtésére is szolgálhat. Gyakran ebben tartjuk filléres ékszereinket, de gombokat, csavarokat, technikai eszközök apró alkatrészeit, valamint a természetben gyűjtött érdekességeket, a kagylóktól a száraz termésekig vagy tealevelekig.

A befőttes üveg különbözik a lelketlen dobozoktól, melyek csapdát is rejthetnek, ugyanis átlátszó, tartalmát rögtön látjuk. Ugyanakkor egy ilyen tárgy kulturális termék is. A világ minden tájáról érkezett a mintegy 1000 darabos gyűjtemény, amely reprezentálja eme egyszerű, hétköznapi tárgy sokszínűségét. A kiállítás rendezőinek elmélete szerint: mutassátok meg a befőttes üvegjeiteket, és megmondom, honnan jöttetek, milyen kultúrához tartoztok!

Azt még senki sem tudhatja, hogy 2018-ban hányan fognak szakítani, és miért, megéli-e a következő szilvesztert a szerelmük. De talán érdemes megőrizni az élő szerelem kedves emlékeit, hátha az mást is érdekel majd... Legalábbis így gondolkodtak a zágrábi szakítások múzeuma alapítói, és ötletüknek nagy a közönségsikere. Az alapötlet érdekes és mindenkit érint, hiszen mindnyájan véget vetettünk már valamilyen kapcsolatunknak.

Ráadásul a kiállítás valóban interaktív és állandóan bővül. Kicsit intim kukucskálásnak tűnhet föl eleinte, mindenesetre izgalmas felmérni, milyen tárgyak jelképezhetnek egy szerelmet, milyen emlékek maradnak fenn egy kapcsolatból. Annak ellenére, hogy teljesen hétköznapi, másnak nem sokat mondó tárgyakról, például fotókról vagy plüssállatkákról van szó, mégis sok ezren kíváncsiak ezekre az egyébként másnak értéktelen holmikra. A létesítményt a Tripadvisor is előkelő helyen sorolja a helyi nevezetességek közé. A múzeum koncepciójának leírása itt elolvasható és sok kiállított tárgy is megtekinthető a honlapon.

Címkék