Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Veszélyben az elnéptelenedő nyaralóövezetek – megoldás a biztosítás

Veszélyben az elnéptelenedő nyaralóövezetek – megoldás a biztosítás
Varga Péter

Az alkuszcégek kötési adatai szerint az őszi hónapokban 25 százalékkal haladja meg az éves átlagot a nyaralóbiztosítást kötők száma. Az óvatosság nem véletlen: a nyaralóövezetek fokozatos elnéptelenedésével párhuzamosan egyrészt nő a betörések kockázata, másrészt a kései észlelés miatt növekszik az elemi károk és a meghibásodások által okozott károk átlagos helyreállítási költsége is – hívja fel a figyelmet a Független Biztosítási Alkuszok Magyarországi Szövetsége (FBAMSZ).

„A nyaralóbiztosításról célszerű időben, hetekkel az ingatlan téliesítése előtt gondoskodni – magyarázza Baksa Melinda, a FBAMSZ elnökségi tagja. – A kiválasztott biztosító ugyanis 15 nap alatt döntheti el, megköti-e az ügyfél által kívánt szerződést, kockázatviselése pedig csupán e döntést követően kezdődik el.”

Az állandó lakók hiánya, illetve a lakott területtől távolság is nagyban növeli a nyaralókkal kapcsolatos károk kockázatát. A magasabb kockázat magasabb díjjal jár: a biztosítók döntő többsége ilyen ingatlanokra is vállal fedezetet, ám ezért 30–100 százalék közötti mértékű pótdíjat számol fel.

Miközben egy siófoki 100 négyzetméteres ingatlanra átlagos paraméterek mellett már évi 18 ezer forinttól is lehet lakásbiztosítást kötni, ha ugyanezt az épületet nyaralóként használják, az egyes biztosítók éves díjai 30 ezer forintnál kezdődnek. A nyaralókban ugyanakkor általában kisebb értékű ingóságot kell biztosítani, ami mérsékli a fizetendő díjat.

A lakottság a biztosítási feltételekben általában minimum 180 nap ott tartózkodás, ezt azonban az olcsóbb biztosítás reményében nem érdemes úgy kijátszani, hogy valamelyik családtag állandó lakosnak jelentkezik be a nyaralóba. Az állandó lakottság ugyanis könnyen ellenőrizhető például a közműszámlák alapján. Ha a kárvizsgálat során bebizonyosodik, hogy a biztosított lakóház valójában nyaraló, akkor a biztosító jogszerűen visszatarthatja akár a teljes kártérítés összegét is.

Nyaralók esetében a biztosítók általában kizárják kiemelt értékek (műtárgyak, ékszerek) fedezetét, és külterületen fekvő ingatlanok esetében jócskán korlátozhatják az általános ingóságok biztosítását is.

Az állandó lakók hiánya, valamint a lakott területektől való távolság számos kár kockázatát megnöveli. Egy természeti csapásról, egy betörésről, egy csőtörésről, de akár egy tűzesetről is a tulajdonosok gyakran csak hetekkel később értesülnek, ami látványosan emeli a kárösszeget. Csőtörés esetén például az elfolyt víz díja is tetemes tétel lehet, de például a vihar által megbontott tetőn keresztül történő további ázás is jelentősen súlyosbíthatja a károkat. Egy betörő pedig télen gyakran eleve nem is értékeket, hanem átmeneti szálláshelyet kereshet az ingatlanban, ami a nem rendeltetésszerű használat eredményeként akár teljes felújítást is szükségessé tehet.

Mindezek miatt a biztosítók a kárfelméréskor a nyaralóépületek esetében is szigorúan megvizsgálják, hogy a tulajdonosok minden elvárhatót megtettek-e a kármegelőzésért: megfelelő vagyonvédelmi eszközöket alkalmaztak-e, fűtetlen épületekben megtörtént-e a téli víztelenítés stb.

Hazánkban a lakásbiztosításoknak mintegy tizedét kötik nem állandóan lakott ingatlanra. A nyaralók egy része eleve nem biztosítható, az ártéren található épületekre például a biztosítók eleve nem vállalnak fedezetet.