Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma kedd van, 2018. december 11. Az év 344. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737436. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Az emlékezés a gyógyíthatatlant gyógyítja…

Az emlékezés a gyógyíthatatlant gyógyítja… Az emlékezés a gyógyíthatatlant gyógyítja…

Rendhagyó módon, kiemelkedően értékes kiállítás megtekintésével kezdték őszi rendezvénysorozatukat a Vas megyei TIT-hölgyklub tagjai: Spiegler Tibor amatőr helytörténész vezetésével megtekintették a szombathelyi Zsidó Kultúra Házában (egykori Izraelita Elemi Iskola épülete) a „Szemtől szemben” kiállítást. (A szerző felvételeivel.)

A képen: Spiegler Tibor helytörténész.

A tárlat Kelbert Krisztina történész és Kassai Ferenc grafikusművész kiváló munkája. Elsődleges célja nem a holokauszt bemutatása – hangsúlyozta az elkötelezett helytörténész –, hanem az emlékezés: 957 archív fotográfián, 40 témán és 439 emberi arcon keresztül szombathelyi polgárok egyéni sorsát, életét eleveníti meg. A kiállításon látható fényképek a Savaria Múzeum tulajdonában lévő Knebel fotóarchívumból származnak; láthatók amatőr családi felvételek is.

A Hölgyklub-tagok bepillanthattak az egykori Szombathely társadalmi, kulturális életébe, megismerhették a soá, a vészkorszak előtti 3200 fős zsidó közösség intellektuális, művészeti aktivitását, valamint számos családi esemény szép pillanata is a szemük elé tárult.

Spiegler Tibor részletesen beszélt érdeklődő hallgatóságának egy 1934-ben készült fotográfiáról, amely az akkori Fő tér házait, üzleteit, a téren sétálgató vagy éppen munkába siető embereket ábrázolja: a tér Szombathely kereskedelmi központja volt, számos gyönyörű épülettel, üzletekkel, amelyek többnyire tehetős zsidó családoké voltak, akik munkát adtak, adójukkal hozzájárultak a város költségvetéséhez, épületeik formálták a városképet.

Így épült meg az európai színvonalú Kovács Szálló is, amit 1915-ben Kovács (Kohn) Jakab gabonakereskedő építtetett, bízva a jövőben. A szálló csodálatos termei hosszú éveken keresztül zenés irodalmi estek, bálok, zsidó egyesületek rendezvényeinek színtere volt. Itt rendezték meg a többi közt a gazdag Geist család lányának esküvőjét, a fotókon a vacsoraasztalnál az akkori polgármester, Mészáros Hugó is fölfedezhető: majd ugyanez a polgármester 1944-ben tevékenyen részt vett a család egy részének Auschwitzba deportálásában.

Geisték különösen sokat tettek Szombathelyért, emlékeztetett a helytörténész Spiegler Tibor: megépítették a város első tisztasági fürdőjét, gőzüzemű téglagyárat és bérházakat az iparosodó Szombathely munkásságának és tisztviselőinek. A család 1913-ban „szergényi” előnévvel nemesi címet kapott, Geist Jenő 1927-ben magyar királyi főtanácsos lett és hét éven keresztül töltötte be az izraelita hitközség elnöki posztját.

Külön tablón láthatóak a zsidó szombathelyi orvosok és gyógyszerészek, akik közül az előadó részletesen szólt dr. Pető Ernő életéről, munkásságáról: nevéhez fűződik Európa egyik legkorszerűbb, pavilon-rendszerű kórházának alapítása, amelyet 1929-ben avattak fel. A kikeresztelkedett orvos-igazgató és felesége elismert, a város iránt elkötelezett polgárok voltak, nagy adományozók hírében álltak. Pető Ernő kiváló szakmai tudásával létrehozott egy modern, fizioterápiás gépekkel felszerelt intézetet, a harctéri sebesültek rehabilitációjára. Sajnos, a Horthy-rezsim által buzgón támogatott zsidóüldözés őt sem kímélte, 1944-től a háború végéig bujkálnia kellett.

Szívszorító tabló emlékezik meg a zsidó gyerekek sorsáról: 613 szombathelyi kisgyerek nem tért vissza a haláltáborokból! A kis áldozatok sorsa Szántóné dr. Balázs Edit történésznek, az országos rabbiképző tanárának vezetésével jelenleg is foglalkoztatja a szakembereket, szeretnének e tragikus témában egy külön kiállítást létrehozni… Mert az emlékezés gyógyító folyamat.

Spiegler Tibor szólt még hallgatóságának a zsidó nők szerepéről a család összetartásában, továbbá felvilágosult szerepvállalásukról zsidó egyletek, női iskolák létrehozásában: több nyelven beszéltek, jártasak voltak a művészetekben, tanítottak, sportoltak, egyetemre jártak.

Külön tabló emlékezik Bárdos Alice hegedűművészre, a város zenei életének meghatározó személyiségére, akit 1944-ben Auschwitzban gyilkoltak meg.

A budapesti művésznő 1922-től élt Szombathelyen építész férjével és két fiával – 1944-i deportálásáig. A városi zeneiskola hegedűtanáraként és előadó-művészként a Szombathelyen fellépett Bartóknak, Kodálynak és Fischer Annienak is rendszeres partnere volt. A megalázó zsidótörvények életbe lépésével kiszorult az iskolából, később már a pódiumokon sem kapott helyet. A szombathelyi zsidókat 1944. május 9-én kötelezték a gettóba költözésre, ahonnan Bárdos Alice-t családjával együtt július elején Auschwitzba hurcolták. Szemtanúk szerint, mivel beteg anyósát támogatta, „munkaképtelenként” megérkezésekor rögtön a gázkamrába vitték, és kisebbik fia is ott halt meg...

A kiállítás fő részén egy óriási tükörfal látható, innét kapta a tárlat a nevét… A tükörfal előtt arcképek lógnak, a képek hátulján nevek és adatok… Látjuk a tükörben azokat, akik szembenéznek velünk, és látjuk saját magunkat is, hogy szembe tudunk-e nézni magunkkal.

Mintegy háromezer szombatheliy zsidó polgárt zsúfoltak marhavagonokba és indítottak útnak Auschwitz irányába 1944. július első napjaiban. Nem egészen egy év múltán alig háromszázan tértek vissza a koncentrációs és haláltáborokból. Számokba, puszta nevekbe zárt sorsok, amelyek nem képesek arra, hogy érzékeltessék a veszteséget és kifejezzék a hiányt.

Tanúságtevőkre van szükségünk…