Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma csütörtök van, 2019. június 27. Az év 178. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737634. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Könnyen lehet háború a populista gazdaságpolitika kudarcából

Könnyen lehet háború a populista gazdaságpolitika kudarcából Könnyen lehet háború a populista gazdaságpolitika kudarcából Könnyen lehet háború a populista gazdaságpolitika kudarcából
Szelestey Lajos

Az ukrán viszállyal Orbán bizonyítani igyekszik hűségét a Kreml iránt, de a magyar szomszédságpolitika egyébként is pontosan mutatja a nacionalista magyar politika súlyos kockázatait. A gazdaság előbb-utóbb benyújtja a számlát a populista kalandoroknak, de akkor jöhet csak az igazán nagy baj. Prőhle távozásával az életet száműzik az Irodalmi Múzeumból, így ott ezek után halálhörgés, siralom várható – népnemzeti alapállásból.

Beregszászról küldött tudósításban a The The New York Times számol be arról, hogy Ukrajna Keleten háborúban áll Oroszországgal, de Magyarország miatt aggódhat Nyugaton is, és ez rávilágít az Orbán-féle nacionalista út veszélyeire. A Kárpátalján ugyanis az emberek a magyar kormánytól várnak pénzt és segítséget – Kijev ellen. Az ország mindkét felén a nyelv és a kultúra indokolja, miért olyan nehéz egységes államot létrehozni, egyben magyarázza, hogy a magyar miniszterelnök miként tudja ennyire ügyesen kihasználni a nacionalista hullámot, mégpedig azzal a céllal, hogy bebetonozza tekintélyelvű uralmát. Nem fenyeget, hogy helyrehozza az általa történelminek nevezett méltánytalanságokat a határon túli magyarokkal érdekében, ám félő, hogy a bevándorlás és az EU elleni támadásokkal újranyitja a földrész legveszedelmesebb Pandora-szelencéjét: az anyaországon kívül rekedt etnikai kisebbségek szenvedéseit, miután magát a feljövő populista erők vezérének tekinti a kontinensen.

A Trianon miatti felháborodás új erőre kapott, amióta a Fidesz hatalomra jutott, és azóta egymillió ember kapott állampolgárságot, mégpedig abból a megfontolásból, hogy a többségük lelkesen üdvözli Orbán vaskos nacionalizmusát. A kormány nem győzi hangsúlyozni, hogy elismeri a jelenlegi határokat és nem kívánja helyreállítani Nagy-Magyarországot. De nyakló nélkül osztogat pénzt és útlevelet a határon túliaknak. Odahaza élesen ellenzi a multikulturalizmust, ám hangosan panaszkodik, amikor a környező államok rá akarják kényszeríteni a kisebbségi magyarokat, hogy tanulják a többségi nyelvet. A mindössze 150 ezres kárpátaljai magyarság igen kemény ellentétek forrása lett.

Egy ukrán elemző Ungvárott arról beszél, Orbán részéről freudi elszólásnak kell tekinteni, amikor a nyáron kormánymegbízottat nevezett ki a kárpátaljai fejlesztések irányítására. Forrófejű szélsőségesek időközben jócskán kiélezték a kétoldalú viszonyt, de idetartozik az is, hogy Ukrajna újra meg kívánja nyitni Beregszászon a katonai támaszpontot. Jó páran feltételezik, hogy a magyar kormányfő a belpolitikai számítások mellett egyben azt is bizonyítani kívánja a szomszéd állam destabilizálásával, hogy megbízható szövetségese Oroszországnak. Beregszász polgármestere azt mondja, nem az a gond, hogy Magyarország ennyire sok pénzt és másfajta támogatást ajánl, hanem hogy az ukrán állam ennyire keveset.

Szárnyal a populista gazdaságpolitika, jó eredményeket mutat az amerikai, a magyar és a lengyel gazdaság, ám ha megtörik a konjunktúra, akkor a felelőtlen politika hamar beleütközik a korlátokba – figyelmeztet a Princeton-i Egyetem egyik professzora az osztrák Die Presse című napilapban. Harold James rámutat, hogy a teljes foglalkoztatásnak köszönhetően e pillanatban igen kedvező Orbán és Kaczynski helyzete. Így a populista vezetők előszeretettel hivatkoznak arra, hogy egyáltalán nem váltak valósággá a globalista elit aggályai. Ám csak idő kérdése, hogy ezeknek a politikusoknak mikor kell a kasszához menniük, mert mindenképpen fizetniük kell, még akkor is, ha a mérleg jelenleg nem különösebben rossz, bár nem is rendkívül jó. De még ennél is fontosabb, hogy számukra igen előnyös a fellendülés, amely azonban már a demagógok uralma előtt beindult. 

Amikor bekövetkezik a lejtmenet, hamar rájönnek, hogy felelőtlen politikájuk mennyire korlátozza a reakció lehetőségét. De ennél a pontnál Orbán, Kaczynski és a többiek dönthetnek úgy, hogy még agresszívabb opciót választanak. A nacionalista populizmus végső veszélye mindig akkor jelentkezik, amikor baj van. Ezek az erők konfliktus esetén mindig mások rovására próbálják megtalálni a kivezető utat. És akkor a kereskedelmi háborúskodás folyományaként könnyen kiadhatják a parancsot a csapatok mozgósítására. 

A The Washington Post mélypontnak tartja Trump részéről, hogy az elnök tudatlan módon nekiment Soros Györgynek, amikor azt twittelte, hogy az üzletember és mások pénzelték azokat a profi nőket, akik megtámadtak egy republikánus szenátort. Soros gazdag és zsidó, és egykori hazájában, Orbán tekintélyuralmi rendszerében a hivatalos részről folyamatosan gyalázzák. Lehetne mondani, hogy a magyar kampánynak van némi antiszemita beütése, de igazából nyugodtan el lehet hagyni a „némi” kifejezést. A beruházó a gazdag zsidót testesíti meg, és ez olyan közhely, amely – legalábbis Magyarországon – tovább él. 

Gondolhatnánk, hogy az elnök a hasonló csőcselékhez igyekszik szólni, de ő egyáltalán nem zsidóellenes. A lánya áttért az izraelita vallásra, unokái ebben a hitben nevelkednek. De amit az apja tett, az mégiscsak antiszemitizmus, legfeljebb nem tudatos. Az biztos, hogy Trumpnak fogalma sincs a magyar történelemről, és arról sem, hogy Eichmann közreműködésével annak idején 437 ezer embert gyilkoltak meg Auschwitzban. Valószínűleg nem sokat tud Sorosról sem, mert általában igen sekélyesek az ismeretei. Ő a tudatlanság zsenije. De az indíttatást tetten lehet érni nála, hiszen folyamatosan bűnbakokat keres. Csak nála a célpont nem a kozmopolita, gyökértelen zsidó, hanem a kozmopolita, gyökértelen sajtó. Antiszemitizmus ez – zsidók nélkül. Valószínű, hogy ugyanolyan okokból folyamodik a zsidóellenes közhelyhez, mint Orbán. Soros megfelel a célnak, és az elnöknek csak ez a fontos. 

Felerősödött a „kultúraharc” Magyarországon, amiben Orbán Viktor a nagy, nemzeti tisztogató – állapítja meg az osztrák Der Standard. Prőhle Gergely utódjaként Horthy Miklós egyik védelmezőjét emlegetik az Irodalmi Múzeum új igazgatójaként. Az eddigi vezető csupán annyit árult el távozása okairól, hogy Kásler Miklós miniszternek mások az elképzelései az intézmény által követendő irányvonalról, mint neki. Prőhlét lojálisnak tartják a kormányfő iránt, és azt még a hatalom bírálói is elismerik, hogy hozzáértően dolgozott, képes volt a politikai harcokat a múzeum falain kívül tartani.

De éppen a szakavatott munkája vált végzetessé számára a saját táborán belül. A Fidesz tavaszi választási sikere után felerősödtek a hangok Orbán környezetében, amely szerint kultúrát is teljesen rá kell állítani a hivatalos, völkisch-nemzeti-keresztény vonalra. 

Magyarországon nincs középút – írja a Frankfurter Allgemeine Prőhle Gergely lemondása kapcsán. A részletekről szólva kifejti, hogy a Petőfi Múzeum eddigi első embere egyfelől a jobboldali-nemzeti Fidesz képviselője, másfelől viszont arra törekedett, amióta a múlt év elején kinevezték, hogy a kultúrában politikamentes övezetet hozzon létre és elsősorban az irodalmi értékekre legyen tekintettel. Még azt is megengedte magának, hogy Orbán ellenfeleinek adjon pódiumot, ha a szépirodalomról volt szó. Ugyanakkor figyelmen kívül hagyott völkisch alkotókat, akiket pedig pártja propagálni akart.

Éppen ebből a középútból lett baja, mert a kormánylap azt hányta szemére, hogy nem tesz semmit a balliberális hegemónia megtörésére a művészetekben. Egy pesti értelmiségi úgy magyarázza a történteket, hogy Orbán embereinek állandóan bizonyítaniuk kell a hűségüket. Egy másik forrás szerint Prőhle kompromisszumra törekedett, de kudarcot vallott. Így most a múzeumból temető lesz. 

A brit konzervatívok korábbi EP-frakcióvezetője azt közölte, hogy őt és egyik képviselőtársát azért zárták ki a Tory Pártból, mert mindketten a magyar kormány ellen szavaztak jó három hete Strasbourgban – írja a The Independent. Richard Ashworth úgy látja, hogy pártja a szélsőjobbos ideológia és az intolerancia felé sodródik. Mint emlékezetes, a toryk többi képviselője Orbán Viktor oldalára állt, ám ez kemény bírálatokat gerjesztett a szigetországban a Fidesz antiszemitizmusa, iszlámellenessége, a szólásszabadság korlátozása, valamint a jogállami normák megszegése miatt. A brit miniszterelnök nem határolódott el a döntéstől, magyar kollégája pedig később levélben köszönte meg a „szolidaritást” a konzervatívoknak. Utóbbiak azt állították, nem elvi kifogásaik voltak a jogállami eljárás megindítása ellen, hanem úgy gondolják, hogy nem az Európai Parlament dolga felelősségre vonni a magyar vezetést. A párt egyébként most bejelentette, hogy azért távolította el Ashworthot és társát, mert azok független politikusként csatlakoztak a Néppárthoz. 

A nemzetközi sajtószemle elsőként itt jelent meg.