Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Az újságíró archívumából: 30 éve kezdődött Hirohito császárságának alkonya

Az újságíró archívumából: 30 éve kezdődött Hirohito császárságának alkonya Az újságíró archívumából: 30 éve kezdődött Hirohito császárságának alkonya Az újságíró archívumából: 30 éve kezdődött Hirohito császárságának alkonya
Trom András

A világ legősibb uralkodó dinasztiájának, a japán császárságnak a 124. uralkodója, Hirohito császár súlyos betegsége miatt 30 évvel ezelőtt, 1988 októberében a távol-keleti ország kormánya Akihito trónörökösre ruházta át az uralkodó állami feladatait. Ezzel megkezdődött Hirohito császárságának alkonya. Erről szól Trom András összeállítása.

 

1987. október 3.: 

Ágyból nézte a szumo-birkózókat – Pillantás a császár betegszobájába

– címmel jelent meg az ország egyetlen délutáni újságjában több mint három évtizeddel ezelőtt a szerző első tudósítása a japán császár betegségéről. (Azóta egyébként már délutáni napilap sincs, pedig bizonyára lenne rá kereslet, hiszen a nagy többség még nem megszállottja a mobiltelefonba temetkezésnek. – a szerk. megj.)

Hirohito japán császár 1946-ban (kép: Die Welt)

„A császár is ember. Ezt a Japánban még mindig szokatlanul merész kijelentést Morita Jaszuhiko professzor tette, mégpedig a televízió kamerái előtt, amikor Hirohito császár kórházba került. Kezelőorvosának kijelentése arra utalt, hogy Hirohito magas életkora különösen körültekintő bánásmódot igényel. A 86 éves Tennón még aznap végrehajtott, két és fél órás sikeres műtét óta – amellyel a hasnyálmirigy-duzzanatából adódó részleges bélelzáródását szüntették meg – a távol-keleti szigetországban központi kérdéssé lépett elő az ország élő szimbólumának hogyléte. A sajtó nemcsak emberközelbe hozta a különben a nyilvánosság előtt évente mindössze kétszer megjelenő, de akkor is csak golyóálló üveggel elkerített erkélyéről pár pillanatig integető, törékeny alkatú idős férfit, hanem életfunkcióinak legintimebb részleteibe is beavatta a felépüléséért aggódó 121 milliós lakosságot – írja Trom András Tokióból az MTI-Panoramának.

Hirohito uralkodásának első felében istennek számított, orvos amikor még – csakúgy, mint elődeit –, aligha érinthette volna büntetlenül.

Amerikai nyomásra, Japán alkotmányos berendezése érdekében, a háború után le kellett mondania isteni rangjáról, de maradhatott császár, s azóta sem szólt bele semmibe. Orvosi kezelését most e lemondásnak köszönheti.

A technika jóvoltából nemcsak betegsége, a műtét lefolyása, hanem lábadozásának szinte minden pillanata nyomon kísérhető. Mindenki tudja, mikor ihatott a műtét után először 40 fokos vizet a császár, mikor kapott először tejet, mikor tudott először felülni és hány percig tudta nézni a tv-közvetítést a szumobajnokságról. Szerdán örömmel közölték a lapok, hogy Hirohito császár 30 métert sétált, csütörtökön pedig betegszobájával ismerkedhetett a lapokban megjelent részletes alaprajzok és fényképek alapján minden érdeklődő. A császári család kórházában berendezett 4,7 méter széles és 5,7 méter hosszú, két oldalról is kertre néző, világos szobát a császár virágcsendélet-festménye, valamint a kis unokák (Aja herceg és Nori hercegnő) ajándék teddy mackója teszi barátságossá.

Az idős japán császár (kép: The Japan Times)

A világ legrégebben uralkodó császára most 20–30 perccel később ébred, mint ahogy szokott. 8 óra 10 perckor. Első dolga, hogy karosszékké átalakítható ágyában felülve a távirányítóval bekapcsolja a tévét, és az NHK-csatornán megnézi kedvenc drámájának aznapi folytatását.

A szumomérkőzések miatt kissé aggódtak az orvosok, akik igyekeznek mindennemű felindulástól megkímélni az uralkodót. A császár fokozatos felépülését látva azonban az orvosok engedtek kívánságának, és nem zavarják a mérkőzés alatt műszeres vizsgálatokkal...

Az ágytól jobbra áll a vérnyomásmérő és az EKG-készülék, míg a hozzá tartozó monitor-kijelző az ágy sarkánál húzódik meg. A szoba sarkában pedig egy asztal található, tetején a kórképet és minden tünet részletes leírását tartalmazó kórlappal. A szemközti sarokban álló két karosszék és egy kis asztal egészíti ki a betegszoba puritán berendezését. Az éjjel-nappal ügyelő nővér a szoba közepén ül, és vigyázza az idős császár minden mozdulatát.”

Esztendővel később, 1988. október 6-án ezt jelentette a Magyar Távirati Iroda:

A világ új nevet tanul: Akihito

Az utóbbi időben megszaporodtak a hírek arról, hogy Hirohito japán császár egészségi állapota megrendült. A 87 éves uralkodó állami feladatait a távol-keleti ország kormánya Akihito trónörökösre ruházta át. Ki is ő tulajdonképpen és mit várnak uralkodásától Japánban?

Nem lehetetlen, hogy formabontó császárként vonul majd be a történelembe Akihito japán trónörökös. Személyét nem veszi körül semmiféle titokzatosság, hiszen ő az első a császári dinasztiában, aki már nem istenként, csupán egyszerű emberként kerül a krizantém-trónra.

54 évesen, vélhetően 124 elődje közül a legidősebbként foglalja majd el helyét a császári palotában Hirohito első fia, oldalán olyan feleséggel, akit – először a császárság történetében – maga választott, érzelmei alapján. Az is példa nélkül álló, hogy Micsiko asszony, akinek 1959-ben kötött házasságuk óta a hercegnő megszólítás jár, nem nemesi származású, hanem egy dúsgazdag malomiparos lánya. Mindezek után talán az sem meglepő, hogy a trónörököspár nemcsak maga nevelte fel három gyermekét, hanem még egy fedél alatt is lakott velük, szakítva a korábban kötelező udvari gyakorlattal, amely előírta, hogy a leendő trónörököst – aki mindig a császár legidősebb fia lehet csak – ne szülei, hanem a beavatottak neveljék, készítsék fel az uralkodásra.

A történészekre vár majd annak a megítélése, hogy Akihito sorsát milyen mértékig határozta meg maga Hirohito, századunk leghosszabb ideig – 62 évig – uralkodó császára, továbbá, hogy milyen hatással volt a trónörökös életútjára a történelem, illetve modern korunk, amelynek a szele az 1400 éves japán császárság intézményét is megsuhintotta.

Akihito 11 éves volt, amikor császári apja kénytelen volt bejelenteni a kapitulációt és azt, hogy lemond isteni származásáról. 12 éves korától hat éven át amerikai nevelőnő tanította nemcsak a nyelvre, hanem talán arra is, hogy megértse: miért volt tragikusan hibás Japán háború előtti militarista politikája. 13-ik életévében pedig a serdülő hercegnek meg kellett ismerkednie az amerikai diktátum jegyeit magán viselő új japán alkotmánnyal, amely a császárt megfosztotta attól a jogtól és lehetőségtől, hogy közvetlenül beleszóljon az ország politikájába és a kormányzásba. Az 1947 óta érvényben levő alkotmány viszont továbbra is a császár személyét tekinti a nép és az ország egysége jelképének.

Akihito és felesége (kép: Pinterest)

Akihito azonban ifjúságát nem jelképként, hanem a császári egyetem politikai és gazdasági fakultásának hallgatójaként töltötte. Alkotmányjogot magától a legfőbb ügyésztől tanult. Emellett sűrűn hódolt kedvteléseinek: a tenisznek és a zenének. Ügyes csellistaként a császári házi koncertek aktív szereplője ma is. Feltehetően apja hatására Akihito érdeklődése is a halbiológia felé fordult. Számos értekezés szerzője.

A trónörökös felnőtté válásának korszakát nem árnyékolta be Hirohito császár háború előtti ellentmondásos szerepe, és nem nyomasztotta a császárt körülvevő nimbusz sem. Sőt. Apja képviseletében már 20 évesen magasabb diplomáciai missziót teljesíthetett: részt vehetett II. Erzsébet angol királynő koronázási ünnepségén. Az elmúlt évtizedekben 37 külföldi útja során 50 országot keresett fel a trónörökös. A politikába elvileg nincs és nem is lehet beleszólása, de mint felvilágosult uralkodó, feltehetően szakítani fog azzal a gyakorlattal, hogy kizárólag protokollszerepet játsszon.

Hirohito császár uralkodói korszakának annak idején a fényes béke elnevezést adta. Uralkodásának első két évtizede azonban talán Japán történelmének a legsötétebb időszakát hozta el. A kormány különbizottsága jelenleg azon dolgozik, hogy javaslatot tegyen Akihito eljövendő császárságának az elnevezésére. A minden bizonnyal optimista hangzású név remélhetően nemcsak a császár, hanem Japán és a világ számára is sok jót hoz majd.

Egy hónap elteltével már aggasztóbb hírekről tudósíthatott a Magyar Távirati Iroda távol-keleti munkatársa. Az Esti Hírlap 

1988. november 15-i számában ezt olvashatták a lap vásárlói:

 

Pokrócokat osztott a kormányfő – Kétezer újságíró két hónapja lesben áll

„Tokió egyik legforgalmasabb sugárútja, az Aoyama Dori (bal oldali kép; foto: YouTube), a trónörökös rezidenciájának magas kőkerítéssel körülvett, hatalmas parkja mellett vezet el. A három sáv ellenére manapság egész napos a forgalmi dugó ezen az útszakaszon: a járda melletti sávban tucatjával parkolnak az ügyeletes riporterkocsik.

Kétezer újságíró csaknem két hónapja tanyázik az utcán Tokióban – folytatta helyszíni beszámolóját az MTI tudósítója. Huszonnégy órás ügyeletet tartanak valamennyi olyan középület előtt, ahonnan információ származhat vagy szivároghat ki, vagy ahol olyasmi történik, amiből következtetni lehet a 87 éves, válságos állapotban lévő uralkodó hogylétéről.

Az információ utáni hajsza, a 24 órás állandó készenlét miatt a császár betegségével foglalkozó újságírók közül eddig ketten kaptak infarktust, kettőt pedig idegkimerülés miatt kórházba szállítottak. Az egyik tudósító Hacsikóhoz hasonlította önmagát és sorstársait: ez a hűséges kutya, hosszú évekig nap nap után ugyanazon a helyen várta gazdáját, mindhiába. (Szobrot emeltek neki az egyik legforgalmasabb tokiói metróállomás előtt.) A szerencsésebb újságíróknak szerkesztőségük az őrhelyük közelében bérelt szobát, ahol állandóan riaszthatják őket. Egy-egy tv-társaságnak a tétlen várakozás naponta 10 millió jenjébe — több mint 70 ezer dollárba — kerül, de kénytelenek vállalni az ügyeletet, mert egyik sem engedheti meg magának, hogy ne vegyen részt az információs konkurenciaharcban.

Ha már információval nem, legalább gesztusokkal segít egyik-másik tisztségviselő.

Takesita Noboru kormányfő például megengedte, hogy kertjében sátrat állítsanak fel, az újságírók, figyeljék, rögzítsék minden mozdulatát, s következtetéseket vonja­nak le belőlük. A minap, amikor különösen hidegre fordult az idő, a miniszterel­nök pokrócokat osztott szét krónikásai között. Ennél többet azonban nem nagyon tehet. A császári udvartar­tási hivatal a legszigorúbb hírzárlatot rendelte el, s még a miniszterek is pa­naszkodnak, hogy nem kapnak megfelelő tájékoz­tatást a császár állapotáról.

Ha valami történik, pél­dául amikor szirénázva megjelenik a császári palo­tánál a friss vért és vér­plazmát szállító vöröskeresztes autó, a rádióállomá­sok megszakítják adásu­kat, szirénás helyszíni közvetítést sugároznak, amikor a trónörökös há­zaspár vagy más családtag érkezik az uralkodóhoz, il­letve a betegágytól távo­zik, a tv-állomások lassí­tott felvételeket közvetítenek, bevilágítva a fekete limuzinok ablakán, hogy az arckifejezésekből a né­zők leolvashassanak vala­mit. A császár állapotáról óránként közzétett orvosi jelentések adatain kívül – testhőmérséklet, vérnyomás, percenkénti szívverés és lélegzetvétel, a kapott vér mennyisége – semmilyen egyéb információt nem ad a császári palota. Így aztán az újságírók kénytelenek folytatni furcsa szolgála­tukat: az őrállást.”