Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

​A nagypolitikától a hétköznapok felé – Trianon-kutatások a 100. évforduló előtt

​A nagypolitikától a hétköznapok felé – Trianon-kutatások a 100. évforduló előtt
(mta.hu)

Négy könyv, negyven tudományos cikk és tanulmány, több mint húsz népszerűsítő cikk és blogbejegyzés, hazai konferenciákon tíz, külföldi rendezvényeken pedig huszonöt előadás, valamint csaknem negyven, a kutatócsoport munkáját bemutató, illetve a trianoni békeszerződésről szóló előadás az érdeklődő nagyközönségnek – a számok alapján így összegezhető röviden a kutatási programja feléhez érkezett MTA Trianon 100 Lendület-kutatócsoport eddigi teljesítménye. (A nyitó képen a trianoni szerződés aláírásának színhelye; forrás: gondola.hu)

A 2016-ban Ablonczy Balázs történész által alapított kutatócsoport fő célja, hogy lerója a témával kapcsolatban a magyar történetírás adósságait a magyar és a nemzetközi szakmai közönséggel és a szélesebb közvéleménnyel szemben, illetve megjelenítse és érthetően bemutassa az így létrehozott és rendszerezett tudást.

Ablonczy Balázs (Forrás: trianon100.hu)

„Több mint tíz éve írtam egy tanulmányt arról, hogy milyen hiányosságokat látok a trianoni békeszerződéssel, illetve annak gazdasági, társadalmi vonatkozásaival kapcsolatos kutatásokban, de maga a téma már sokkal régebb óta izgatott” – mondta Ablonczy Balázs a kutatócsoport megalakulásának előzményeit firtató kérdésre válaszolva.

A történész 2010-ben nagy sikerű kötetet publikált a Trianont idehaza övező legendákról és szakmai ars poeticája azóta is az, hogy a múltat egy ilyen nemzeti tragédia esetében (A kutatócsoport honlapja) történelemmé kell formálni. Apró részletekben, az ellentmondásokra is rámutatva kell megírni az egykori eseményeket.

„Nem biztos, hogy a nagypapáktól hallott történetek tartalmazzák az igazságot. Ezektől kissé ellépve, távolságot tartva, ugyanakkor a nemzetet a saját múltjától nem elidegenítve kell tudni feldolgozni a történelmet.”

Szent Gellért tér, Trianon elleni tüntetés. Háttérben a Gellért-hegy oldalában a Sziklakápolna (1929)Fotó: FORTEPAN / ALBUM009

Ablonczy Balázs szerint a diplomáciai iratok jelentős részét ismerik a szakemberek, és ezeket a dokumentumokat alapvetően fel is dolgozták már az elmúlt majd egy évszázadban. Hiányosságok persze itt is vannak még. „A szomszédaink közül például többen nem adták még ki saját diplomáciai irataikat forráskötetként.” A történettudománynak ezt az adósságát részben lerója az akadémiai kutatócsoport azzal, hogy három kötetet is szentel okmányközlésnek. Hornyák Árpád, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa szerkesztésében várhatóan jövő tavasszal jelenik meg a Trianon és a délszláv diplomácia című könyv. Kiadják a román diplomácia Trianonhoz kapcsolódó dokumentumait, Simon Attila, a szlovákiai Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója, a Selye János Egyetem Történelem Tanszékének vezetője pedig a korabeli csehszlovák diplomáciai forrásokat közli egy-egy új kiadványban.

Megjelenés előtt áll az a kötet is, amelyből az amerikai politika céljai ismerhetők meg pontosabban. „Washingtonban 1917 őszétől mintegy 150 szakértő dolgozott Edward M. House elnöki tanácsadó keze alatt – az ún. Inquiry. Ez a csoport az európai politikai viszonyok megismerését és a majdani béketárgyalásokon előadandó rendezési javaslatok kidolgozását kapta feladatul. A Thomas Woodrow Wilson, az Amerikai Egyesült Államok elnöke 14 pontból álló békejavaslata megfogalmazásában is közreműködő munkacsoportnak az amerikai érdekek képviselete és az altruisztikus célok hangsúlyozása mellett olyan tervezetet kellett készíteniük, amelyet az antant országai és a központi hatalmak is rokonszenvvel fogadnak” – mondta a könyv szerkesztője, Glant Tibor történész, a Debreceni Egyetem Észak-amerikai Tanszékének vezetője. A forrásokat közlő kiadvány bevezető tanulmányából kiderül egyebek mellett, hogy mennyiben számított új kezdeményezésnek az Inquiry, de arról is lehet majd olvasni, mit gondoltak a munkacsoport tagjai a saját szerepükről, és miként próbáltak „igazságos és a gyakorlatban is megvalósítható” határokat húzni a kelet-közép-európai térségben. A hazai történettudományban kevéssé ismert téma már régóta foglalkoztatja Glant Tibort. „1991 óta foglalkozom vele, és most van először megfelelő terem kiírni magamból a dolgokat, illetve bemutatni a releváns dokumentumokat” – mondta a debreceni kutató.

Hozzá hasonlóan a Trianon 100 több tagja sem akadémiai kutatóhelyen dolgozik. „Összesen huszonegy tagja van a kutatócsoportnak, de csupán másfél főállású státuszunk van. Egyfajta hálózatot alakítottunk ki, mindig egy-egy konkrét feladatra kerestem embereket. A kutatók többsége az ország különböző egyetemeiről – Debrecen mellett Budapestről, Szegedről, Pécsről, Szombathelyről –, valamint levéltárakból verbuválódott. Négyen dolgoznak akadémiai kutatóintézetben, hatan pedig a határon túli műhelyekből kapcsolódtak be a munkába. Hárman Szlovákiából, ketten Erdélyből, egy történész pedig a Délvidékről. A kollégák egy része további kutatókat is felkér részfeladatokra, így mellettük húsz-huszonöt fő vesz részt alkalmanként a munkánkban. A csapat tehát nem állandó, hanem részben folyamatosan cserélődő tagokból áll” – mondta el Ablonczy Balázs.

Bár munkájuk leginkább látható eredményét a következő hónapokban elsősorban az említett dokumentumkötetek jelentik majd, a kutatócsoport vezetőjének egyik fő törekvése mégis az, hogy a tudományos munka irányát a diplomácia és a politikatörténet felől a mindennapok, az átlagemberek által megélt történelem felé fordítsák. „A hadsereg és a szén” – említett két példát Ablonczy Balázs a számára izgalmasnak tűnő témák közül. Mint elmondta, húsz évvel ezelőtt, egy párizsi levéltári kutatása során szembesült azzal, hogy a kelet-közép-európai térséggel kapcsolatos dokumentumokban rendszeresen felbukkantak szénnel kapcsolatos feljegyzések.

Az ózdi vasmű 1922-benFotó: FORTEPAN / Ladinek Viktor

„Volt olyan, amelyben például azzal fenyegetőzött az antant helyi képviselője, hogy ha a magyar hadsereg nem vonul vissza a demarkációs vonal mögé, akkor nem kap az ország szenet. Ez pedig létfontosságú volt, hiszen ha hiány van a legfontosabbnak számító tüzelő- és fűtőanyagból, akkor leáll a gőzmozdonyokon alapuló vasúti közlekedés, nem készül acél a kohókban, nem üzemel az építkezéseket falazóanyaggal ellátó téglagyár, és nincs fűtés az otthonokban.”

A kutatót elkezdte érdekelni a téma, ezért a hazai levéltárakban is próbált a szénellátással kapcsolatos forrásokat keresni. „Debrecenben találtam olyan feljegyzéseket, amelyekből az derült ki, hogy az 1918 végén Romániából nyugat felé visszavonuló, felbomlófélben lévő német, úgynevezett Mackensen-hadsereg alakulataitól 12 teherautót vettek meg a város polgárai. Pontosan lehetett ugyanis tudni, hogy hány vonatszerelvény szükséges a katonák és felszerelésük Németországba szállításához, de az is világos volt, hogy a MÁV-nak nincs ehhez kellő számú üzemképes mozdonya, mert nincsen elég szén. Így aztán a katonák döntési helyzetbe kerültek: a felszerelést, közte a teherautókat rakják fel a vonatra, vagy ők utaznak vele haza. Nem volt kétséges, hogy melyik megoldást választják.”

Ablonczy Balázs hozzátette: az is a szénhiány, pontosabban az elégtelen szállítókapacitás és emiatt a hadifelszerelés sorsára hagyásának eredménye volt, hogy a Tanácsköztársaság hadserege részben az említett Mackensen-hadsereg által hátrahagyott fegyverekkel vette fel a harcot a román alakulatok ellen.

A történész szerint – bár alapvetően nem ez befolyásolta a fő kutatási irányok meghatározását – jól látható az a nemzetközi trend, amelyben a hagyományos diplomáciatörténet helyett egyebek mellett a távközlés, a technikatörténet, illetve az energiahordozók szerepe foglalkoztatja napjainkban a történettudományt.

„Ha tehát saját témákkal akarunk bekerülni a nemzetközi tudományos diskurzusba, akkor inkább ezekre fókuszálva tehetjük ezt meg, nem feltétlenül diplomáciatörténeti feldolgozásokkal.”

A kutatócsoportban a gazdasági mélyrepüléssel, a magyar társadalom krízisével, a hadsereg, valamint a Tanácsköztársaság szerepével, illetve a háború után tapasztalt paramilitáris erőszakkal foglalkozik Bódy Zsombor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Szociológiai Intézetének docense. A várhatóan idén decemberben megjelenő, Az összeomlás és a magyar társadalom 1918–1919 könyv szerkesztője szerint kutatásuk legfőbb újdonságát az adja, hogy úgy adnak képet a tanulmánykötetben a trianoni évek társadalmáról bizonyos problémákra fókuszálva, hogy együttesen vizsgálják a háború és a gazdasági mozgósítás hatásait az összeomlás és a területveszteségek következményeivel.

A siófoki Fő tér, szemben a Fő utca a Sió felé nézve (1925)Fotó: FORTEPAN / Jurányi Attila

„A hétköznapi valóságban ezek nem váltak külön. Trianonnak mint nemzetközi eseménynek a társadalmi hatásai nem különíthetők el élesen azoktól a folyamatoktól, amelyeket a háború a társadalmon belül hozott mozgásba. Lényeges eredmény annak bemutatása, hogy a háború számos olyan változást indított el, ami új feszültségeket teremtett, vagy meglévőket kiélezett. Az, hogy az ország 1918–1920-ban kevéssé hatékonyan tudott ellenállni szomszédai, illetve a győztesek törekvéseinek, a nagy nemzetközi erőviszonyokon kívül annak is köszönhető volt, hogy annyiféle társadalmi konfliktus állította szembe egymással a polgárait. Ezek nem csupán felületes pártpolitikai megosztottságok voltak, hanem a mélyben meghúzódó feszültségek, amelyek tömegeket mozgattak meg. Ilyen volt a vidéki és a városi lakosság szembenállása, amely a háborús élelmiszer-gazdálkodásban – beszolgáltatás falun és jegyrendszer a városi oldalon – éleződött ki sokszor a gyűlölködésig fajulóan” – mondta Bódy Zsombor.

Lehel (Ferdinánd) téri piac (1937)Fotó: FORTEPAN

Hozzátette: a szembenállás megteremtette azokat a mintákat, amelyek nagyon hasonló módon a második világháború időszakában is megismétlődtek, illetve alapját képezték még az 1950-es évek gazdálkodókkal szembeni politikájának is. Az újonnan kiéleződött konfliktusok között említette például a paraszti rétegek szembefordulását a vidéki középosztállyal és közigazgatással 1918 végére, az ipari munkásság nélkülözhetetlenségéből fakadó rendkívüli megerősödését a hadigazdaságban, a nők háború szülte munkavállalásából fakadó konfliktusokat, illetve a lakásínséget, amelyet az ingatlanokkal gazdálkodni hivatott lakáshivatalok nem tudtak érdemben enyhíteni. Mindehhez járultak még rövid távú, de az adott pillanatban komoly demográfiai kilengések, mint a születésszám nagymérvű visszaesése és a spanyolnátha miatt megugró halandóság, amelyek szintén meghatározták az 1918-as év általános közérzetét.

A megjelenés előtt álló köteten tíz kutató dolgozik. „A középgenerációhoz tartozó, már nevet szerzett történészek és fiatalabb szakemberek egyaránt, akik az MTA vagy egyetemek munkatársai, de van köztük levéltáros is.

Valamennyi tanulmányra jellemző, hogy alapos, eredeti forrásfeltáráson alapuló, új eredményeket közölnek, nem szakirodalmi összefoglalók vagy ismert tények, összefüggések új átgondolásai.

Az új szempontok felvetése ez esetben nemcsak gondolatként történik meg, hanem új források feltárásával kapcsolódik össze konkrét elemzésekben” – mondta Bódy Zsombor.

A „Tanár nélkül magyarul egy hét alatt” című nyelvkönyv egy, az 1930-as években Nagyszombatban szolgáló cseh csendőr számára bizonyult hasznosnak Fotó: trianon100.hu

Trianon egyik legdrámaibb következménye az volt, hogy magyarok tömegei kerültek egyik napról a másikra a magyar állam határain kívülre. Magyar városok lettek egy másik ország települései úgy, hogy a régi közigazgatást új váltotta fel. A ma Kelet-Szlovákia területén fekvő városok átmenettörténetét dolgozza fel Szeghy-Gayer Veronika történész, a kassai Pavol Jozef Šafárik Egyetem Bölcsészettudományi Kar Történelem Tanszékének óraadó tanára. A kutató alapvetően a Kassával, Eperjessel, illetve Bártfával kapcsolatos városi és vármegyei közigazgatási iratokat dolgozta fel. „Ugyanakkor mivel az impériumváltást szélesebb időkeretben vizsgálom, vagyis kutatásaim a két világháború közötti időszakra is kiterjednek, számos rendőrségi, egyesületi, iskolai stb. intézmény fennmaradt anyagát is igyekszem szisztematikusan átnézni, akárcsak a korabeli szlovák, cseh, német és magyar nyelvű sajtót.”

A történész úgy látja, hogy a szakirodalomban a helyi politikai elitek magatartása vizsgálata háttérbe szorult a nagy országos politikai folyamatokkal szemben. Azt már nagyjából tudják a kutatók, hogy mi volt Tomáš Garrigue Masaryk vagy Károlyi Mihály álláspontja, de nem ismerik a helyi elitek nagypolitikára adott válaszát, ahhoz való viszonyulását. „Pedig akárhogy nézzük is a sok kis helytörténetből állnak össze az országtörténetek, sőt a helytörténet könnyebben eljut az átlagolvasóhoz is.

A sok kis helytörténetből pedig összeállhat egy modernebb szemléletű, a változásokat a maga összetettségében bemutató kép arról, miként vált le Szlovákia területe Magyarországról, és jött létre az első Csehszlovák Köztársaság.” Szeghy-Gayer Veronika most egy olyan tanulmányon dolgozik, amely a bártfai impériumváltásról szól majd. Erről a témáról eddig nem készült összefoglaló munka. Szeretné még feldolgozni egy Sáros vármegyei város átmenettörténetét is. Szerinte ezáltal egy szlovák többségű, de kiforrott szlovák nemzeti identitású elit nélküli régió Csehszlovákiához kerülésének folyamatát lehetne jobban megismerni. Fő kutatási témája azonban Kassa. „Ez sokkal nagyobb falat, sokkal szerteágazóbb téma, ezért nem véletlen, hogy eddig nem is készült helyi levéltári kutatásokon alapuló, részletes elemzése az itteni átmenettörténetnek. Pedig levéltári forrásban szinte zavarba ejtően gazdag téma. Egy-két részkérdést szeretnék alaposabban feldolgozni, ilyen a civil lakosság elleni erőszak problematikája 1919 első felében, amelyről decemberben lesz egy előadásom, illetve jelenleg néhány, az átmenettörténetben kulcsszerepet játszó személy, elsősorban Molnár Miklós kormánybiztos és Blanár Béla polgármester életrajzának megírásán dolgozom.”

„A maga összetettségében máig feldolgozatlan történet” – jellemezte Ablonczy Balázs a menekültkérdést, azt a témát, amelyről a Trianon 100 kutatócsoport önálló, hiánypótló monográfiát készít. Az első világháború alatt az orosz hadsereg váratlanul sikeres galíciai, majd kárpáti betörése miatt már 1914 szeptemberétől menekültek tízezrei jelentek meg az ország belső területein.

Később, 1916 augusztusában a román betörés nyomán indult menekülthullám Erdély déli és keleti határ menti területeiről. Igazán jelentőssé és tömegessé azonban akkor vált a jelenség, amikor 1918 őszén, a világháborús összeomlás miatt immár nemcsak Erdélyből, hanem a megszállás alá került területek csaknem minden részéből özönleni kezdtek a menekültek az ország belső részeibe. „Közösségként a magyar társadalom a menekülteket nem integrálta. A kezdeti szimpátiát egy idő után felváltotta a berzenkedés például olyan esetekben, amikor az erdélyi menekülteknek olyan ingatlanokat utaltak ki, amelyek tulajdonosai ennek egyáltalán nem örültek, mondván, hogy ilyet még a kommunisták sem csináltak” – mondta Ablonczy Balázs.

Szerinte ezt a témát a többihez hasonlóan úgy kell feldolgoznia a történettudománynak, hogy ne klisék éljenek róluk az emberekben, és az új eredményekkel sikerüljön meghaladni a nemzeti diskurzusokat.

Az eredeti kutatási programban ugyan nem szerepelt, de egy kiadói megkeresést követően a kutatócsoport részt vett annak a kötetnek az összeállításában is, amely Trianon arcai címmel jelent meg Kunt Gergely, L. Balogh Béni és Schmidt Anikó szerkesztésében.

A könyv a hétköznapi emberek szemszögéből, többségében eddig kiadatlan korabeli naplókon, visszaemlékezéseken és más személyes jellegű történelmi forrásokon keresztül mutatja be az első világháború befejezését követő impériumváltások hatásait. A történelmi Magyarország legkülönbözőbb pontjairól arisztokraták és kisemberek, nők és férfiak, felnőttek és gyermekek, magyarok és más nemzetiségűek vallanak benyomásaikról, érzéseikről, valamint arról, hogy saját személyes sorsukban milyen változásokat hozott az 1918–1920 közötti időszak. E kiadvány mellett a Zeidler Miklós, az ELTE BTK Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszékének docense által szerkesztett, a magyar békeküldöttség naplóját ismertető kiadványt emelte ki a kutatócsoport eddig megjelent munkái közül Ablonczy Balázs. Mint elmondta, A magyar békeküldöttség naplója. Neuilly – Versailles – Budapest (1920) címet viselő, forrásokat és tanulmányt is közlő könyv jól mutatja, hogyan működött a békedelegáció, milyen tárgyalási forgatókönyvek voltak, milyen viták dúltak, milyen dilemmákkal és hangulatingadozásokkal küzdöttek Párizsban a magyar küldöttek.

A kutatási programja felénél járó Trianon 100 kutatócsoport a már említettek mellett tervez többek között egy, a hadseregről szóló kismonográfiát, egy angol nyelvű könyvet a párizsi békeszerződések előkészítésében nagy szerepet játszó földrajztudomány korabeli helyzetéről, s folyamatosan bővíti már most is látható online adatbázisát a trianoni emlékművekről.

2020 kora nyarán, a trianoni béke 100. évfordulójára pedig az Akadémián szerveznek nemzetközi tudományos konferenciát. Erre főleg nyugat-európai történészeket és a szomszédos országok szakértőit hívnák meg, és alapvetően társadalom- és mentalitástörténeti megközelítésű előadásokat terveznek.