Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma kedd van, 2018. december 11. Az év 344. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737436. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Nyugat-Európában csalódást keltett az unió keleti bővítése

Nyugat-Európában csalódást keltett az unió keleti bővítése Nyugat-Európában csalódást keltett az unió keleti bővítése Nyugat-Európában csalódást keltett az unió keleti bővítése

Ha nem csupán a nagy, tekintélyes, politikai véleményformáló médiát tekintjük, hanem pillantást vetünk arra a helyi sajtóra is, amelyik nagyon sok nyugat-európai polgár első számú tájékozódási forrása, és abból akarjuk megállapítani, hogy milyen Kelet-Európa-kép alakult ki az unió módosabb országaiban, akkor – köszönet az internetnek – erre ma reggel kiváló lehetőség kínálkozik, a holland határ közelében a tengerparton fekvő, 50 ezer lakosú német városka, Emden vezető lapjának, az Emder Zeitungnak a jóvoltából.

A lapban a következő olvasható, idézem. „A független igazságszolgáltatás a demokrácia döntő alappillére. Megfordítva, azt mondhatjuk, az állam által irányított bíróságok az alapját képezik a totalitárius államformába való lecsúszásnak. Nem lehet nem észrevenni az Európai Unióban ezeket a veszélyes tendenciákat. Lengyelország és Magyarország után az Európai Bizottság most az EU-tag Romániát vette célkeresztbe, szintén a korrupció elleni küzdelemmel kapcsolatban. De megnevezhetnénk Bulgáriát is, amely a korrupt államapparátust illetően nem büszkélkedhet igazi sikerekkel. Négy ország, az egykori Varsói Szerződés négy tagállama, amely az EU keleti bővítése során 2004 óta belépett az EU-ba, és a demokratikus alapértékeket nem vagy már nem veszi olyan komolyan.” Idézet vége.

A szöveg tartalmaz bizonyos pontatlanságot, amennyiben Románia és Bulgária csak 2007-ben lett tagja az uniónak. De az emdeni kolléga cikkét nem információforrásként idéztem, hanem annak illusztrálására, hogy Nyugat-Európában mennyire közhelyszerű tényként kezelik immár az említett országok letérését a demokratikus útról, és azt, hogy ilyen értelemben csalódást keltett az unió keleti bővítése.

A nemzetközi hírmédia ma leginkább annak kapcsán foglalkozik Magyarországgal, hogy tegnap kiderült: Budapestre szökött Nikola Gruevszki volt macedón miniszterelnök, akinek visszaélések miatt jogerős ítélet alapján börtönbe kellett volna vonulnia. Az AP amerikai hírügynökség megírja, hogy Macedónia nemzetközi elfogatóparancs révén igyekszik elérni Gruevszki őrizetbe vételét. A beszámoló kitér arra is, hogy a Gruevszki mögött álló konzervatívok élesen ellenzik Zoran Zaev szociáldemokrata kormányfő készségét az ország nevének Észak-Macedóniára változtatására, ami a görög ellenkezés okát kiiktatva, lehetővé teszi a NATO-hoz való csatlakozást.

A mai nap nagy kérdése azonban a világsajtóban kétségkívül az, hogy valóban áttörést sikerült-e elérni a brit EU-tagság megszűnésének feltételeiről folytatott tárgyalásokon, miként az Londonban tegnap elhangzott. Estére talán a kommentátorok is okosabbak lesznek. Most, kora reggel még nem tudható, miként a kezeli a szövegtervezet – ha kezeli egyáltalán, vagy csak megpróbálja megkerülni – az ír–északír vámhatárral, illetve éppenséggel a vámhatár elkerülhetőségével kapcsolatos alapvető nézeteltéréseket.

A Brexittel összefüggő cikkek között is akad azonban olyan, amelyik szűkebb régiónkra is összpontosít: a bécsi Der Standard kitér arra, hogy a kelet-európaiakat különösen kellemetlenül fogja érinteni a britek kiválása az unióból. A holland ING Bank tanulmánya szerint ugyanis a kilépés hatása egészen durva lesz Cseh-, Lengyel- és Magyarországon. A beszállítói lánc megváltozása, valamint a Nagy-Britanniában dolgozók visszaáramlása ezekben az országokban akkora hatással járhat, ami az uniós támogatások mintegy ötödének felel meg. Lengyelország számára Nagy-Britannia a legjelentősebb exportpiac, és évente nyolcmilliárd euró külkereskedelmi többletet produkál jelenleg Varsónak. Magyar- és Csehország az autóipar területén számít fontos beszállítónak – írja a Der Standard.

A Brexitet illetően a minden másban is csaknem mindig jól értesült Financial Times azt írja: ahhoz, hogy megjósolhassuk a szakértői szinten megszületett, ötszáz oldalas megállapodástervezet sorsát – illetve legalábbis azt, hogy brit részről meglesz-e hozzá a politikai támogatás –, elsősorban Dominic Raabnak, a kilépés ügyeiben illetékes brit miniszternek a szavait kell figyelni. Raab az egyik leghangosabb ellenzője volt annak, hogy a végtelenségig fenntartsák az ír–északír határ vámmentességét. Ha ő most támogatja a tervezetet, akkor a Brexitet szorgalmazó képviselők valószínűleg megszavazzák azt a parlamentben. De ha Dominic Raab netán lemond, akkor azzal valószínűleg megpecsételi mind a megállapodás, mind Theresa May politikai sorsát.