Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma kedd van, 2018. december 11. Az év 344. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737436. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Hazánk zsidósága a nemzet része

Hazánk zsidósága a nemzet része Hazánk zsidósága a nemzet része

A szombathelyi Őszi Zsidó Szabadegyetem legutóbbi rendezvényén Heisler András a Mazsihisz (Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége) elnöke, a Zsidó Világkongresszus alelnöke„A magyar zsidóságról”  címmel tartott előadást a különösen nagyszámban megjelent hallgatóságnak. (Nyitó képeinken a szombathelyi és a győri zsidó templomok; forrás Képeslapok – Arcanum – OSZK)

Nép vagy vallás a zsidóság? – A szónokinak tetsző kérdésre a válasz: „Örök dilemma, lokális és politikai helyzettől szokott függeni, ki, hogyan értelmezi”. A magyarországi zsidóság egyértelműen a magyar nemzet része, zsidó vallású magyar állampolgárnak tartja magát.

A zsidó felekezet mindig „sokközpontúként” működött, ellentétben a katolikus egyházzal, ami erősen centralizált szervezet: minden településen volt egy vallási tanító, a rabbi, aki útmutatást, tanácsot adott a körülötte élő zsidó családoknak, bölcs tanácsokkal látta el őket, tevékenységét nagy tekintély övezte. A rabbik jelenleg is teljesen önállóként működnek saját közösségükben, és ez a sokközpontúság azt is jelenti, hogy nincs köztük hierarchia, valójában a tudásnak van tekintélye, viszont a Tóra és a hitelveik közösek. A Tóra a zsidók legrégibb írásos emlékeit őrzi, és leírja a zsidó nép őstörténetét a világ teremtésétől, a Mózes közvetítése által kapott törvényekig.

Heisler András (jobb oldali kép) szerint a kérdezés, a vita, a vélemények ütköztetése eredendően benne van a zsidó kultúrában: a zsidóság állama 2000 éve megszűnt, és az állam nélkül maradt nemzet szétszóródott a nagyvilágban, majd miközben világbirodalmak omlottak össze, oldódtak fel a történelemben, újra megalakult a zsidó állam, Izrael. A sokközpontúság, a vitákon és a tudás tekintélyén keresztüli építkezés képes volt ilyen körülmények közt is megtartani egy nemzetet – hangsúlyozta az előadó.

A Mazsihisz elnöke beszélt még az emlékezetről, ami szorosan beépült a zsidó vallásba, a zsidó ünnepek legnagyobb része történelmi eseményekről való megemlékezés. Az utolsó legnagyobb trauma a 20. század első felében lezajlott holokauszt volt, ez áll a mai kor emberéhez a legközelebb: 600 ezer zsidó vallású magyar állampolgár veszett oda a vészkorszakban (az akkori magyar törvényhozás és kormányzat önként és elképesztően rövid idő alatt szolgáltatta ki saját állampolgárait a német Harmadik Birodalomnak, miközben Horthy Miklóssal az élen kezdettől tisztában volt azzal: a deportáló vonatok végállomása a biztos halál – a szerk. megj.), rendkívül fontos erre a korszakra tisztán és hitelesen emlékezni, hangsúlyozta Heisler András.

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége számos együttműködést folytat a magyar kormánnyal, a többi között zsinagógák és temetők felújításában; ezekben szükség esetén kompromisszumra is hajlandóak a hitközségek, de a holokauszt kérdésében nem: a 600 ezer áldozat iránti végtelen tisztelet, a történelem is erre kötelezi őket.  

A MaZsiHiSz elnöke részletesen beszélt még a szövetség nemzetközi kapcsolatairól, amelyek bár a vallás révén alakultak ki, jellemzően érdekképviseleti jellegűek. Nagyon fontos a magyarországi diaszpórának a számos izraeli szervezettel ápolt és jól működő, szoros kapcsolata: szabadság van, bárki megválaszthatja otthonát, minden zsidónak joga van Izraelben élni, és ha bizonyítani tudja a zsidó származását, megkapja az állampolgárságot. Különféle programok, ösztöndíjak lehetővé teszik a fiataloknak, hogy fél évre Izraelbe menjenek, ahol kapcsolatokat teremtenek, nyelvet tanulnak, ismereteket szereznek és megismerik saját népük kultúráját.

Előadásában Heisler szólt még a Zsidó Világkongresszusról, arról a politikai érdekvédelmi szervezetről, amelynek jóformán minden országban van tagszervezete, és ő az egyik alelnöke; társaival együtt az európai zsidó kongresszushoz tartozik és az európai érdekeket képviseli.

A múlt évek során azzal szembesültek, hogy Kelet-Közép-Európában a történelmi események és a soá (a teljes pusztulás, kiirtás, a holokauszt) után már csak egyetlen nagy zsidó tömb létezik: Magyarországon a zsidó közösség mintegy 100 ezer lelket számlál. Lengyelországban, ahol egykor a legnagyobb számú zsidóság élt, a holokauszt éveiben csaknem mindenkit megöltek, sokan elmenekültek; az országban mindössze 2500 zsidó él. Hasonló adatokról számolt be a többi környező országból is. A világ zsidósága mintegy 14–15 millióra tehető, fele Izraelben, a többi szétszóratásban, diaszpórában, a legnagyobb részt Amerikában él.

Nagyon fontosnak tartja a Mazsihisz elnöke a határon túli magyar anyanyelvű zsidókkal az együttműködést, a kapcsolatok ápolását, kiemelten a többi között Böjte Csaba munkásságát.

Az elődás közönsége.

Heisler András részletesen beszélt a Mazsihiszről (Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége), a legnagyobb magyarországi zsidó szervezetről, amely összefogja taghitközségeit és három funkciót próbál megvalósítani:

  • megőrizni a vallási hagyományokat, hogy emlékeket, hogy a ma embere is jeleket hagyjon a következő nemzedékekre;

        • saját intézményhálózatuk működtetése: bölcsődék, óvodák, iskolák Budapesten, büszkén említette meg az OR-ZSE Országos Rabbiképző Zsidó Egyetemet; az akkreditált felsőoktatási intézményben szerzett diplomát elismerik az Európai Unióban. Beszélt még a régióban egyedülállónak számító 400 ágyas zsidó szeretetkórházról is, amelyet a közeli jövőben kívánnak állami segítséggel felújítani.

  • rendkívül fontos feladatuknak tartják még az érdekképviseletet és az érdekérvényesítést, amely mindenekelőtt a hatalommal való kapcsolatról szól

„A magyarországi zsidóság a 20. században kétszer tört derékba” emlékeztetett előadása végén Heisler András: egyszer a holokauszt idején, mert a meggyilkolt 600 ezer ember hiánya pótolhatatlan, másodszor az 1990-ben véget ért rendszer évtizedeiben, amikor a vallások beszorultak a templomok és zsinagógák falai közé, a hívek pedig gyakorlatilag kiszorultak a közéletből. A kétszeres derékba töréssel megtört a zsidóság megtört közösségé gyengült. A Mazsihisz elnöke a legnagyobb kihívásnak tartja, hogy a magyarországi zsidó közösséget újra független, büszke, erős zsidó közösséggé fejlessze, alakítsa, „mert van mire büszkék lennünk…”

Megosztotta még közönségével egyik friss, szép és megható élményét: nemrég újították fel a Fővárosi Önkormányzat segítségével a budapesti, Kozma utcai zsidótemetőben Balázs Mór (Kohn Mózes) kriptáját. Ő volt az, akinek elképzelései nyomán 1889-ben elindult Budapesten az első villamos, és ugyancsak az ő érdeme a földalatti villamosvasút megépítése, amely a millenniumra készült el, mint a kontinens első földalattija.

Heisler András szerint a magyarországi zsidóság napjainkban már szervesen beépült a társadalomba, és ennek egyik látványos eredménye az évente rendezett zsidó kulturális fesztivál. Ilyenkor tágra nyílik a magyar zsidóság kultúrája a világ felé, bemutatandó azokat az értékeket, amelyeket hazánkban a zsidók és nem zsidók közösen alkottak.