Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma kedd van, 2018. december 11. Az év 344. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737436. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Élmény ez a kötet! Irán ezeregy arca

Élmény ez a kötet! Irán ezeregy arca
Szegő Gábor (MÚOSZ)

Sajnálatos módon napjainkban Irán neve általában valamilyen negatív vetületben hangzik el a hírekben: többnyire kiterjedt nyugati gazdasági szankciós intézkedések vagy a megszegett nukleáris alku gyanúja kapcsán említik Teheránt. Pedig a napi politika fordulatai, a kereskedelmi embargók hullámverése mellett, azokon túl, ott rejlik a hagyományosan „mesés Perzsiaként” emlegetett, immár 80 milliós közép-keleti ország. (Nyitó képünk illusztráció: Perszepolisz romjai.)

E köznapi Irán bemutatásában, emberközelbe hozásában nyújt hatalmas segítséget Kocsis András Sándornak a Kossuth Kiadónál most megjelent, Irán ezeregy arca című könyve. Vagy pontosabb lenne inkább a fotóalbum megnevezést használni, hiszen a kötet valójában pazar felvételek gyüjteménye, amely elsősorban látványvilágával ragadja meg az olvasót.

A címválasztás természetesen tudatos utalás az „Ezeregyéjszaka meséire”, az iszlám világ kimagasló kulturális kincsére, mely – noha az évszázadok során szerteágazó arab és egyiptomi történetekkel is feldúsult – valójában perzsa eredetű. S ha már irodalom: Kocsis András Sándor rendszeresen idézi be a megfelelő témáknál a perzsa költészet legnagyobb alakjait: Omar Khájjam, Háfiz és Firdauszí sorai találó, hangulatkeltő adalékul szolgálnak a fénykép-kollekcióhoz.

A szerző – egyben a Kossuth Kiadó elnök-vezérigazgatója – először a teheráni könyvvásár meghívottjaként, tehát voltaképp „hivatalból” látogatott el Iránba, ám az ezt követő újabb és újabb vizitekre már az első úton tapasztaltak sarkallták, a páratlan vendégszeretet, a lenyügöző természeti szépségek, s a rengeteg látnivaló. Turisztikai vonzerőben ugyanis – még ha Darius király hajdani országa hazánkban egyelőre nem tartozik is a bevett úti célpontok közé – Irán egyáltalán nem szűkölködik. Épp ellenkezőleg, találkozhatunk területén sivatagokkal ugyanúgy, mint mocsárvidékkel, netán 5700 méter fölé nyúló magaslatokkal.

Kocsis András Sándor szinte „kézen fogva” végigvezet gyakorlatilag az összes csúcs-látnivalón. Ezek egy része azért magyar füllel is ismerősnek hangzik, például Nagy Sándor szúzai menyegzőjének színhelye, a régészeti leletek alapján már az i. e. VII. évezredben is lakott Szúza (a feljegyzések szerint tízezernyi makedón-görög harcosa házasodott itt össze a legyőzött perzsák lányaival), Kom, a síiták zarándokjáró szent városa, vagy a szőnyegszövés (egyik) központjának számító Iszfahán, a maga színpompás mecseteivel és freskókkal ékesített örmény templomával. Nem is beszélve a lassan 13–14 milliós népességűre becsült Teheránról, ahol a könyv képanyagának nyitó része készült.

Más helyszínek viszont csakugyan az újdonság erejével hathatnak nemcsak a „karosszékben utazókra”, hanem a világjárásban edzett turistákra is. Ilyen rácsodálkozásra kínál alkalmat például a világ egyetlen látogatható, mezopotámiai stílusú lépcsős temploma (zikkurat) Csogha Zanbilban, Sústar, a „Kelet Velencéjeként” emlegetett település az UNESCO vilárörökség-listáján is szereplő híres, középkori vízimalmaival, vagy Dezfúl római kori hídja.

Az Irán ezeregy arca tehát nem hagyományos útikönyv. Aki múzeumleírásokat vagy gyakorlati tanácsokat keresve, baedekkerként akarja forgatni, csalódni fog a rövid város- és tájleírások miatt. Bizonnyal többen lesznek azonban azok, akik a fotókollekció áttanulmányozása nyomán a hajdani perzsa birodalom mai utódját is felveszik bakancslistájukra.

Kocsis András Sándor: Irán ezeregy arca / Kossuth Kiadó, 2018)