Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma kedd van, 2018. december 11. Az év 344. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737436. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Erdoğanék ellehetetlenítették a Soros-alapítványt – a Nyílt Társadalom kivonul Törökországból

Erdoğanék ellehetetlenítették a Soros-alapítványt – a Nyílt Társadalom kivonul Törökországból Erdoğanék ellehetetlenítették a Soros-alapítványt – a Nyílt Társadalom kivonul Törökországból Erdoğanék ellehetetlenítették a Soros-alapítványt – a Nyílt Társadalom kivonul Törökországból

Nemzetközi kitekintésű vezető amerikai lapok – így például a The New York Times és a The Washington Post – az AP amerikai, illetve a Reuters brit hírügynökség jelentéseit felhasználva számolnak be arról, hogy Soros György Nyílt Társadalom Alapítványa kivonul Törökországból, ahol Recep Tayyip Erdoğan elnök azzal vádolta meg a filantróp pénzembert – megfogalmazása szerint „az ismert magyar zsidót” –, hogy destabilizálni akarja az országot.

A török hatóságok több mint egy éve őrizetben tartják azt az Osman Kavala nevű üzletembert és jogvédőt, akiről azt állítják, hogy Soros alapítványától kapott pénzt rendszerellenes megmozdulások szervezésére. Vádat azonban mindmáig nem emeltek ellene. A Nyílt Társadalom Alapítvány tagadja az ellene irányuló állításokat, de arra a következtetésre jutott, hogy további törökországi tevékenységét ellehetetlenítették.

Szintén hírügynökségi, AP-jelentés alapján ír arról több amerikai lap, hogy húsz évvel ezelőtt fogadták el a Washingtoni Elvek néven közismertté vált nemzetközi megállapodást, amely a nácik által elrabolt műkincseknek eredeti tulajdonosaik leszármazottaihoz visszajuttatásáról szól. Ezt az 1998-ban megfogalmazott dokumentumot több mint három tucat állam írta alá. A médiabeszámoló idézi Ronald Laudert, a Zsidó Világkongresszus elnökét, aki szerint számos ország figyelmen kívül hagyja a Washingtoni Elvek között vállalt kötelezettségeket. Külön megemlítette ilyen problémás országként Magyarországot, Lengyelországot, Spanyolországot, Svájcot, Hollandiát és Franciaországot. Franciaország például – jegyezte meg – húsz év alatt képtelen volt megállapítani kétezer visszakapott műtárgyról, hogy ki volt a tulajdonosa.

Az EU nem fogadhatja el az „Első Itália” elvet – hangoztatja kommentárjában a Handelsblatt című német gazdasági lap azzal a vitával kapcsolatban, amely a római kormány és a brüsszeli Európai Bizottság között kialakult az olasz költségvetést illetően. A kommentátor emlékeztet arra, hogy 2010 óta az euró-zónában jelentős erőfeszítéseket tettek a válság megfékezése és az újabb válságok elkerülése végett, azért, hogy úgymond vízhatlanná, a válságoknak ellenállóvá tegyék a pénzügyi rendszert. Intézményesítették a mentősegélyezést, megteremtették az európai stabilitási mechanizmust, a szabályok előírják a költségvetési fegyelmet. A bankunió célja, hogy megtörjék az állam és a bankok összefonódását.

A Handelsblatt elfogadhatatlannak tartja, hogy egyszer csak jöjjön egy új kormány, és kevéssé törődjék a múltban kialakított konszenzussal. Úgy véli ugyanakkor, hogy nem eléggé éles az a fegyver, amely a pénzügyi szabályok megtartatásának az eszköze kellene, hogy legyen. Mindmáig nem sikerült ugyanis elérni, hogy az Európai Bizottság vétójogot kapjon a tagállami költségvetési tervezetek elfogadásakor. A Brüsszeli Bizottságnak mégis keménynek kell lennie – hangsúlyozza a Handelsblatt, és azzal érvel, hogy ha Magyarországgal és Lengyelországgal szemben Brüsszelben olyannyira fontosnak tartják a jogállamiságot, akkor azzal szemben is fel kell lépni, ha valamelyik tagállam a vállalt kötelezettségeinek a figyelmen kívül hagyásával kérdésessé teszi az euró-térség stabilitását.

Olaszországnak – emeli ki a német gazdasági lap – önmagának kell gondoskodnia az eladósodási helyzetben szükséges teendőkről. Ha ezt nem teszi, akkor azon euró-övezeti országoknak, amelyek erre hajlandóak, az eddigieken is túlmutató integrációs lépést kell tenniük, mégpedig egyfajta Európai Valutaalappá kell átalakítaniuk az eddigi stabilitási mechanizmust. A cikk ezt nem részletezi ugyan, de érdemes végiggondolni, hogy ez mit jelenthet. Iránymutatásként, mintaként ott van a Nemzetközi Valutaalap, amely – miként azt jól tudjuk – csak kőkemény megszorító intézkedések fejében folyósít hiteleket a fizetési nehézségekkel küzdő országoknak.

Visszatérve még egy gondolat erejéig a Handelsblatthoz, a lap azt is felveti, hogy változtatni kellene azon a gyakorlaton, amely csak a mindenkori éves költségvetési deficit három százalékban való maximálására összpontosít. Ehelyett az adósságállomány csökkentését kellene megkövetelni a tagállamoktól.

Végül szenteljünk néhány mondatot az ENSZ-ben kidolgozott átfogó migrációs paktumnak, amelyet hamarosan alá kívánnak írni, de a magyar kormány mellett több más ország is ellenzi – úgymond túlságosan bevándorláspártinak tartja azt –, más államokban pedig heves vita dúl a tervezet körül. A paktum várható nemzetközi súlya, életképessége szempontjából fontos fejleménynek bizonyulhat, hogy Németországban most kompromisszumos megállapodás született a keresztény uniópártok és a szociáldemokraták között a paktumhoz való német hozzáállást illetően. Mint az a Die Zeit című hetilap internetes oldalán olvasható, olyan közös szövegben állapodtak meg – és ezt terjesztik a Bundestag elé – amely szerint az ENSZ migrációs paktuma Németország érdekeit szolgálja, hiszen arra irányul, hogy a migráció rendezett, korlátok közé szorított folyamat legyen, de a szövetségi kormánynak gondoskodnia kell arról, hogy a német bevándorlási politika alakításakor ne csorbuljon az ország szuverenitása.