Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma hétfő van, 2019. június 17. Az év 168. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737624. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Nagy a magyar elme becsülete a Boschnál

Nagy a magyar elme becsülete a Boschnál Nagy a magyar elme becsülete a Boschnál Nagy a magyar elme becsülete a Boschnál Nagy a magyar elme becsülete a Boschnál Nagy a magyar elme becsülete a Boschnál
Kulcsár László

„A második világháború után ipari vállalatként elsőként Magyarországon a Bosch alapított önálló tanszéket a Miskolci Egyetemen 2005-ben” – mondja beszélgetésünk bevezetőjeként Somogyi András, a Robert Bosch Kft. humánerőforrás-igazgatója. Az intézmény pontos neve Robert Bosch Mechatronikai Tanszék.

Hozzáteszi még, hogy „az idő múlásával terebélyesedett az együttműködésünk az ország többi felsőoktatási intézményével: a Debreceni Egyetemmel, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel, az Óbudai Egyetemmel, az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel, a Budapesti Gazdasági Egyetemmel, a Pázmány Péter Katolikus, a győri Széchenyi István, a Budapesti Gazdasági és a gödöllői Szent István Egyetemmel, továbbá a SZTAKI-val, azaz a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetével. A BME-vel labor-együttműködést folytatunk, és vannak szakirányú képzések, például Gödöllőn, és választható tantárgyaink is. Legújabban az ELTE-vel mesterséges intelligencia szakirányban, melynek fókuszában az önvezető autók állnak.

Magyarázatként hozzáteszi az igazgató: „Ismeretes, hogy a Bosch Budapesten fejleszti az önvezető járművek bizonyos algoritmusait. Ezzel a feladattal napjainkban csak itt legalább száz remek szakember foglalkozik. Gyakorlatilag a Bosch valamennyi telephelyén dolgoznak az önvezetéssel foglalkozó fejlesztők, akik szakmai találkozóikon rendszeresen beszámolnak az eredményeikről.”

– Térjünk vissza eredeti témánkhoz, az oktatáshoz! Kit tekint ezen a területen példának a magyarországi Bosch? Az anyavállalatot? A németországi oktatást és képzést?

– Nem feltétlenül, bár vannak modellek, amelyeket nem okvetlenül szükséges helyben kitalálni, hiszen másutt sok év óta nagyszerűen működnek, beváltak. Ennek ellenére hangsúlyozandó, hogy a Bosch az egész világon figyelembe veszi a tapasztalatokat, és alkalmazza a helyi sajátosságokra kidolgozott módszereket. Viszont beépítjük az oktatásba mindazt, amire nekünk, a Boschnak szükségünk van.

– Mi számít abszolút németnek az itteni körülmények között?

– Egyértelműen a duális képzés, amelyet a német szaknyelv „technisch-gewerbliche Ausbildung” néven ismer, és része a Bosch szakmai képzési kultúrájának. Itthon elsőként Hatvanban kezdtük el a duális képzést. A Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara képzőközpontjával közösen alakítottuk ki az első tanműhelyünket még a 2000-es évek elején. A helyi szakképzési centrumokkal együttműködve elsőként az elektrotechnikus szakon. Persze, nem volt egyszerű, hiszen meg kellett teremteni az új típusú szakmai képzés jogi és oktatási keretét. Később ugyanezt tettük Miskolcon is. Itt jegyzem meg az olvasók tájékoztatása céljából, hogy a Boschnak kilenc leányvállalata működik hazánkban: Budapesten, Miskolcon, Egerben és Makláron, Hatvanban, Kecskeméten, Pécelen.

– Budapesten is folyik duális képzés?

– Csak egyetemi, alap- és mesterképzési szinten, továbbá az itteni logisztikai központunkban is – kooperációban a Budapesti Gazdasági Egyetemmel. A mesterképzés tavaly kezdődött a Műegyetemen, évente mintegy 15 hallgatóval. Ez a tudásszint mindenképpen szükséges a számunkra kiemelten fontos kutatási és fejlesztési ágazatban...

– Az ön által fölsorolt felsőoktatási intézmények elsősorban a Dunától keletre, az ugyanazon a területen működő termelőegységek vonzáskörzetében található. A dunántúli egyetemek, főiskolák nem érdeklik a Boscht?

– Valóban nem annyira elmélyült és kiterjedt az együttműködésünk a Dunától nyugatra működő felsőoktatási intézményekkel, bár rögtön kiemelem, hogy például a győri Széchenyi István Egyetemen volt szaki előadássorozatunk. De ha már Győr: el kell ismerni, hogy az ottani nagy autógyár sokkal aktívabb, elvégre helyben szeretné megszerezni a szakembereit. Emellett jó szakmai-oktatási kapcsolatokat ápolunk a pécsi és a veszprémi, továbbá a debreceni egyetemmel is.

– Váltsunk szintet! Mit tesz a Bosch a közép- és általános iskolai tanulókért, uram bocsá', az óvodásokért?

– Miskolcon, Hatvanban és Budapesten van óvodánk, azaz, hogy abszolút pontos legyek: nem a sajátjaink, bár magunkénak érezzük őket, alapítványi, önkormányzati intézményekről van szó: Gesztenyéskert Óvoda, Hatvan; Katowice óvoda, Miskolc; Gyermekkor Alapítvány, Budapest. Azokat az óvodákat, illetve alapítványokat támogatjuk, amelyekbe a dolgozóink gyerekei járnak, és többet adnak, mint az átlagóvodák. Tehát például nyelvet tanítanak, és igazodnak kollégáink munkaidő-beosztásához is.

– Menjünk följebb egy grádiccsal!

– Hatvanban a Szent István Általános Iskolában vagyunk jelen...

– És mit csinálnak ott?

– Miként már az óvodákban, az általános iskolákban is nagy gondot fordítunk a nemzetköziségre, elsősorban a német nyelv és kultúra, a szokások megismertetésére. Persze, ahol ezt kívánják a szülők, ott az angolt favorizáljuk. A tanári karral közösen nagy figyelmet fordítunk az egészséges életmódra nevelésre.

– Hol kezdődik az önök által különösen – és helyesen – szorgalmazott duális oktatás, képzés?

– Miután Miskolcon és Hatvanban vannak a nagy képzőhelyeink, szakképzési centrumaink, ott a legnépesebbek a középiskolák Bosch-osztályai, ahol duális képzés folyik. A pontosság kedvéért inkább fölsorolom valamennyi helyszínt: Damjanich János Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium, Hatvan; Petőfi Sándor Gimnázium Gépészeti Szakközépiskola és Kollégium, Aszód; Wigner Jenő Műszaki, Informatikai Középiskola, Eger; Miskolci Szakképzési Centrum – Andrássy Gyula Gépipari Szakközépiskola és Szakgimnázium; Miskolci Szakképzési Centrum – Bláthy Ottó Villamosipari Szakgimnázium.

A duális oktatás, benne mindenekelőtt a gyakorlati képzés nagy múltra tekint vissza a cégcsoportnál: a világcéggé terebélyesedett vállalatbirodalom alapítója, Robert Bosch kezdettől a szívén viselte a szak- és továbbképzés ügyét, már 105 esztendővel ezelőtt, 1913-ban erre a célra tanoncrészleget hozott létre tanműhellyel. Ennek szellemében az Egri Szakképzési Centrumban nappali és esti, a Váci Szakképzési Centrumban pedig esti képzés folyik. Napjainkban jó háromszázan részesülnek a Bosch égisze alatt duális képzésben: leendő gépész- és villamosipari technikusok, gyártósori beállítók.

Külön kell említeni a közösségi főiskolai képzést Hatvanban, a Budapesti Gazdasági Egyetemmel együttműködve nemzetközi gazdálkodás felsőoktatási szakképzést,  a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel pedig villamosmérnöki alapképzést. Ennek a továbbképzési formának a lényege, hogy saját munkavállalóink, akár fizikai munkát végzők is, továbbtanulás révén korszerű tudást, felsőfokú végzettséget szerezhessenek, miáltal testre és képességekre szabott karriert kínálhatunk a számukra. Miként valamennyi magyar vállalatnál, nálunk is vannak bőséggel üres munkahelyek, beosztások, ahová várjuk mindenekelőtt a saját közösségből följebb jutni kívánó kollégákat.

– Gond-e a Boschnál is az elvándorlás – külföldre?

– Miként mindenhonnan, ekként bizonyára tőlünk, a mi 13 500 fős közösségünkből mentek el dolgozók más országokba szerencsét próbálni. Hadd jegyezzem meg viszont, hogy nem csupán a jó munkahelyi légkör, a megbecsültség, hanem a javadalmazás is – tehát a fizetés, a juttatások – itt marasztalják munkatársainkat. Törzsgárdánk az idő múlásával, évről-évre népesebbé válik.

Azt se felejtsük el – teszi hozzá az igazgató –, hogy miután a Bosch eleve nemzetközi cég, itt mindig adott a lehetőség a vállalaton belüli, ám országhatárokon túli vándorlásra. A külföldi munkavállalás tehát cégen belül megoldható.

– Hány magyar állampolgár dolgozik napjainkban a Bosch németországi, illetve más országbeli leányvállalatainál?

– Mintegy száz kiküldött. Egy részük egy-egy konkrét feladat megoldását segíti a határon túl, mások pedig eleve a karrierjük részeként, tapasztalatszerzés céljából dolgoznak külszolgálaton – akár három-öt esztendőt is.

A külföldre küldöttek között nem kevés, aki eleve tanulni megy rövidebb-hosszabb időszakra, mondjuk, egy-egy új termék bevezetése előtt. Az ilyen szakmai továbbképzésen megismerhetnek új módszereket, készülékeket, gépeket, és amikor ezek nálunk is megjelennek, akkor már szakértőként, ismerősként bánnak velük.

A kiküldetés nálunk a karriertervezés része. A Bosch Budapesti Fejlesztési Központjának megnyitása előtt különösen sok munkatársunk járt mindenekelőtt németországi tanulmányúton. A frissen belépőket jó ideje már mi is képesek vagyunk betanítani. A külföldi kiküldetés tehát mindenekelőtt üzleti célú vagy éppenséggel a reménybeli előléptetés jele.

Az igazgató elmondta még, hogy évente jó néhány száz egyetemi hallgatót gyakornokként is alkalmaznak a vállalat hazai gyáraiban. Nagyon fontos – húzza alá –, hogy a fiatalok jövőjét tekintve, eleve szakmai, szakirányú feladatokkal bízzák meg gyakornokokat.

– Az imént a külföldi kiküldetésekről beszéltünk: előfordul-e, hogy egyetemistákat küld a magyar Bosch külföldre ösztöndíjjal?

– A duális képzés részeként igen, évente húsznál többet is, mindenekelőtt Németországba, illetve Spanyolországba is. A Bosch szakmai versenyek győztesei jutalomból és tapasztalatcsere végett rendszeresen eltöltenek néhány hetet Stuttgartban, illetve a cég gyáraiban, hogy megismerjék, miként működik ez a hatalmas szervezet. Részt veszünk az Európai Unió Erasmus+ programjában is – a magyar fiatalok javát szolgálandó.

– Mennyi pénzt költ a magyar Bosch oktatási célra?

Beszélgető partnerem gondolkodik, mondjon-e konkrét összeget (a cégek általában nem szeretik, ha ilyet kérnek tőlük), aztán eszébe jut, hogy az egyik nyilvános vállalati rendezvényen elhangzott egy erre vonatkozó adat: évi 170 millió forint – az óvodától az egyetemig. Így aztán belátja: nem érdemes titkolózni, meg egyáltalán: csinos összegről van szó, amely azóta minden bizonnyal növekedett is. Miként meg is jegyzi: Szerintem ennél többet költünk...

– Kérem, árulja el, mennyit költött a Bosch kezdettől, az utóbbi negyedszázadban, oktatásra?

– Bármennyire szeretném is megmondani, nem tudom, nem áll rendelkezésemre ilyen adat. Biztosan jóval többet, mint más, hasonló cégek, miután a Bosch kultúrájának különösen fontos része az oktatás és a képzés. Ráadásul az eddigiekben csak a külső oktatásról beszéltünk, a belső, vállalati képzésekről még nem esett szó...

– ...hát akkor essék!

– A belső képzés fontos része a fizikai és szellemi dolgozóink személyiségének a fejlődését szolgáló oktatás és tréning. Évente minden dolgozónk legalább két – a betanulók akár tíz – ilyen foglalkozáson vesznek részt – és már most tudhatja, hogy jövőre hol és mikor lesznek a gyakorlatok. A készségfejlesztő foglalkozások általában két-, a technikai jellegűek ötnaposak, és természetesen részei a munkaidőnek. Dolgozóink idegennyelvi képzéséről anyanyelvi tanáraink gondoskodnak. Kiemelendő továbbá, hogy saját munkavállalóink PhD-, azaz doktori képzését is támogatjuk, évente öt-tíz személyről van szó, akitől szabadalmak is származ(hat)nak.

Végezetül az igazgató elmondta:

– A Bosch megnyert egy GINOP- (gazdaságfejlesztési és innovációs operatív program), európai uniós pályázatot, ami ugyancsak a képzést és továbbképzést hivatott segíteni – esetünkben nem csupán saját magunk, hanem a beszállítóink számára is. A képzés helye Miskolc, részvevői gépbeállítók, technikusok.

– Igazgató úr, köszönöm a beszélgetést!