Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma csütörtök van, 2019. június 27. Az év 178. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737634. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Magyarország új típusú egypártrendszer vagy szimplán fasiszta?

Magyarország új típusú egypártrendszer vagy szimplán fasiszta? Magyarország új típusú egypártrendszer vagy szimplán fasiszta? Magyarország új típusú egypártrendszer vagy szimplán fasiszta?
Szelestey Lajos

Jönnek fel a jobboldali populista pártok, de hiú ábránd részükről, hogy az európai választás után blokkoló kisebbséget tudnának alakítani. A magyar és lengyel jogállamról zajló vita jövőre is az európai politikai egyik meghatározó eleme marad. A magyar kormány fafejű, fogalma sincs a hajléktalanságról, ezért tekinti bűnözőknek a fedél nélküli embereket 

Magyarország a felszínen demokrácia, de ha jobban megkaparjuk a dolgot, akkor már fejtörést okoz, hogy igazából milyen rendszerről van is szó – elmélkedik a The New York Times. A CEU kipaterolása példázza, hogy Orbán ritkán folyamodik nyers erőhöz, miközben rengeteg lépéssel bontotta le a demokráciát. A miniszterelnök emberei ellenőrzik az igazságszolgáltatást, ennek megfelelően nemigen indult vizsgálat a politikus, illetve miniszterei ellen korrupciós ügyekben. Pénzügyi nyomás révén a sajtó nagy része a kormányfő barátainak kezébe került, vagy csak egyszerűen feladta a kritikus hozzáállást. A közmédia teljesen beállt Orbán Viktor mögé. Ez a tájékoztatási dominancia hozzájárult azután a Fidesz választási sikeréhez.

A kormányfő és szövetségesei büszkén elismerik, hogy a rendszer különbözik a liberális demokráciától, de szerintük még demokratikus, már ha kibővítjük a fogalmat. Orbán szemében a döntő kritérium az, hogy legyenek választások, nem pedig a hatalmi ágak szétválasztása, vagy a pezsgő közbeszéd. A Közép-európai Egyetem rektora azt mondja, itt valami új jött létre, amit nem lehet megmagyarázni a 20. századi tekintélyelvűség alapján. Merthogy a rezsimben megvannak a korszerű demokrácia kellékei és intézményei, ám ezeket ugyanolyan központi ellenőrzés alá vonták, mint az autokráciák a hidegháború idején. Vagyis: egy újfajta egypártrendszerről beszélünk, hangsúlyozza Ignatieff.

Ezzel szemben a Yale Egyetem egyik tanára úgy véli, hogy Orbán stratégiája nagyon is megfelel a múltban megismert jellemzőknek. Vagyis fasiszta ideológiát és taktikát alkalmaz, hogy kiterjessze hatalmát. Hiszen többször is sürgette a Trianon előtti határok visszaállítását és jelezte, hogy etnikailag egynemű társadalmat akar. Márpedig az fasizmus, ahol az etnikai hovatartozás és a mitikus múlt iránt tanúsított hűség felülírja az igazságot és a másként gondolkodókkal szembeni tiszteletet. A tájékoztatási monopólium pedig önmagában azt jelenti, hogy ez már nem demokrácia, mert ha egy propagandagépezet más sem csinál, mint hazudik, akkor az emberek nagy többsége mindig a legfőbb vezérre voksol. Még akkor is, ha ezúttal nincs Gestapo, nem az erő teszi lehetővé az állam ellenőrzését.  

Hegedűs Dániel, az amerikai German Marshall Alap szakértője megjegyzi, hogy mivel az EU többször is elszalasztotta a szankciókat, Orbán most gyakorlatilag megtehet bármit, nem kell megtorlástól tartania az unió részéről. Hadházy Ákos ugyanakkor azt mondja, hogy vízválasztó volt, amikor kihajították az MTVA székházából, mert addig a Fidesz uralma csupán dezinformációs diktatúra volt, de immár átlépte a fizikai erőszak határát.   

A Süddeutsche Zeitung úgy értékeli, hogy a sorsdöntő EP-választás közeledtével Európa kettős képet mutat: egyrészt már nem a tartós válság üzemmódjában működik, nem kell tartani közvetlenül a szervezet szétesésétől. Másrészt ugyanakkor nem látszik semmiféle haladás, közös irány, ellenben egyre nagyobbak a törésvonalak a Kelet és Nyugat között, legyen szó a migrációról vagy a jogállamról. Észak és Dél között pedig a gazdaságpolitikai ellentétek a jellemzőek. Emellett az is fontos, hogy egyre gyengülnek a klasszikus néppártok. Főként a jobboldali populisták sikeresen élezik az ellentmondásokat. Emiatt megrendül a bizalom a demokrácia és politikai rendszer iránt.

A migrációt tekintve a földrész a tartós bénultság állapotát mutatja. Nem sikerült előbbre jutni a menedékkérők elosztása ügyében, mert elsősorban a közép-európai tagok elutasítják. Senkit sem akarnak befogadni, de hogy teljesen kihúzzák magukat a rendszerből, azt Merkel is ellenzi. Közben pedig az idén több migráns érkezett, mint tavaly, bár a számok nem érik el a 3 évvel ezelőtti szintet. De nem valószínű, hogy sikerül túllendülni a holtponton, mert sem a visegrádi csoport, sem a német kancellár nem hajlandó semmiféle engedményre.

Súlyos gond az euróövezet jövője, a Brexit, továbbá az, hogy semmiféle megoldás nem rajzolódik ki a magyar és lengyel jogállamiság körüli vitában. Mindkét ország úgy alakítja át főleg az igazságszolgáltatást, hogy az nehezen egyeztethető össze az EU alapértékeivel. Budapest és Varsó ellen eljárás van folyamatban, de nem valószínű, hogy az Európai Tanács jövőre tudna határozni a következő fokozatról. A halogatás ahhoz vezet, hogy sérülnek az unió alapjai. Viszont még az is elképzelhető, hogy egy nap a liberális erők győznek a két makacskodó államban. Ugyanakkor az előrejelzések azt mutatják, hogy a jobboldali populisták erősödését hozzák jövő májusban a kontinentális választások. De annyira nem, hogy ezek az erők gátolni tudnák a közösség működését.  

Az EU-Observer portál szerint a most távozó évet alapvetően a Brexit, a migráció, valamint a magyar és a lengyel illiberális politika határozta meg, de ez a három téma uralja majd az európai választásokat is. Vagyis göröngyös év elé nézünk, miután a szélsőjobb bejutott az osztrák, illetve olasz kormányba, illetve jól megvetette a lábát Magyar- és Lengyelországban. Ami Orbán Viktort illeti, az EU és az Európai Néppárt az idén az ideje java részét azzal töltötte, hogy valamit csináljon az unió fenegyerekével, a tekintélyelvű, nacionalista és saját maga által illiberálisnak kikiáltott politikussal. Mind Budapest, mint Varsó ellen eljárás kezdődött alkotmányossági, illetve jogállami ügyek miatt. Ugyanakkor javarészt büntetlen maradt a Soros elleni, burkoltan antiszemita kampány, mint ahogy az is, hogy a magyar vezetés nem kíván egyetlen menedékkérőt sem átvenni. Orbán ügyesen vetette be, hogy „vagy elfogadtok, vagy populista, migránsellenes politikába vágok bele”. Ez a taktika idáig bevált, noha a kormányfő a falhoz szorult az EPP-ben. 

Finnország felszámolta a hajléktalanságot, Magyarország viszont aggodalmat keltett, miután megpróbálja a szőnyeg alá söpörni a jelenséget, miközben akár börtönbe is juthat, ha valaki közterületen él – írja az Euronews. Az egyik civil szervezet képviselője attól tart, hogy a nemrégiben hozott törvény folytán még többen fagynak halálra, mint idáig, mert kiszorulnak a Budapest környéki erdőkbe. A hajléktalanokkal foglalkozó nemzeti csoportok európai szövetségének elnöke azt hangsúlyozza, hogy nem lehet bűnösnek kikiáltani a földönfutókat. Mert először bírságot szabnak ki rájuk, amit nem tudnak kifizetni, és a vége az lesz, hogy börtönben kötnek ki. Csakhogy nem lehet egy életre a rács mögé dugni őket, így egy nap kijönnek, de még rosszabb helyzetben, mint amilyenben eredetileg voltak, tehát teljesen ördögi a kör. 

Spinnewijn azt gondolja, hogy lakást adni sokkal gazdaságosabb volna ezeknek az embereknek, mint bíróság elé citálni, majd becsukni őket. A szakértőnek fogalma sincs, a magyar kormány miért választotta mégis ezt a megoldást, hiszen nemigen lehet a hajléktalanokat a megtestesült gonosznak tekinteni. Mint mondja, inkább arról van szó, hogy a hatalom nem érti a problémát. Azt viszont nagy gondnak tartja, hogy a Bizottság nem ítéli el ezt a fajta bánásmódot. A magyar hivatalos álláspont az, hogy a menedékhelyeken van elég hely, bár a bírálók szerint igazából csak a rászorulók egyharmadát tudják fogadni. A kormány arra is hivatkozik, hogy Európa több más országában szintén nem lehet életvitelszerűen az utcán lakni.

A nemzetközi sajtószemle eredetileg itjelent meg.