Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma szerda van, 2019. január 16. Az év 16. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737472. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Étvágyrontó zöldségnemzetköziség – Mariska néni, jöjjön vissza!

Étvágyrontó zöldségnemzetköziség – Mariska néni, jöjjön vissza! Étvágyrontó zöldségnemzetköziség – Mariska néni, jöjjön vissza! Étvágyrontó zöldségnemzetköziség – Mariska néni, jöjjön vissza!
Kulcsár László

Azon frissiben, a nyitás után röviddel, a percekkel azelőtt érkezett konténerből pakolja ki a PennyMarket készséges munkatársa a kilós, csomagolt leveszöldséget. A vevő válogat, mert a zeller koszosbarna, a karalábé szintúgy, a sárgarépáról lerí, hogy olyan helyen termesztették, ahol a súly a lényeg, nem a kecsesség, fehér párja satnya (Stan és Pan jut a reménybeli vevő eszébe e kettősről), a petrezselyemzöldje fonnyadt, ízt aligha fog adni az ételnek, talán csak a vöröshagyma közelíti meg az elvárható küllemet. (Képeink puszta illusztrációk.)

Nézzük csak, zöldségtermesztéséről egykoron világhírű kis hazánk mely részéből válogatták össze ezt a címkéje szerint „nem konyhakész árut”!

Sárgarépa: Lengyelország

P. gyökér: Magyarország

Vöröshagyma: Ausztria

Karalábé: Lengyelország

P. zöld: Spanyolország

Zeller: Lengyelország.

Forgalmazza: GudFruit Kft., Ócsa.

Ára „mindössze” egy híján 700 forint.

Minősítése „I” (első) osztályú.

Ha ilyen szemetet kínált volna bármikor is Mariska néni a (már örökre eltemetett reneszánsz-kori erődítmény mellé ásott mélygarázs miatt évek óta nem létező győri piacon), másnap mindenki nagy ívben elkerülte volna. De Mariska néni adott a saját és a szigetközi zöldség becsületére: petrezselyme messziről illatozott, sárgarépáját, karalábéját akár helyben el lehetett ropogtatni, fehérrépája, zellere adta meg a zöldségleves fenséges illatát, vöröshagymája volt a zsíros kenyéren a korona…

Nem csupán Mariska néni művelte a kertészkedés művészetét; zöldségeivel, krumplijával, gyümölcseivel a győri piacra szekerező vagy bicikliző megannyi szigetközi asszony és férfi ugyanígy pompás választékkal látta el a városiakat. Később, a téeszkorszakban sem érte csalódás a győri háziasszonyokat: a Szigetköz ontotta magából a kertek-földek kincseit.

Nem tudom, vannak-e még Mariska nénik (a közérthetőség kedvéért: őstermelők) azon a vidéken. Azt viszont igen, hogy ha kereskedő lennék, akkor sem venném át és nem kínálnám boltomban azt a nemzetközi katyvaszt, amit hétről hétre drágábban, már-már aranyáron igyekszik rásózni vevőire a PennyMarket a Szigetköz peremén. (Persze, nem kötelező megvásárolni.)

Mariska néni, jöjjön vissza!