Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma péntek van, 2019. március 22. Az év 81. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737537. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

A magyar a gazdasági növekedés elérte a csúcsát – az EU peremére sodródhatunk

A magyar a gazdasági növekedés elérte a csúcsát – az EU peremére sodródhatunk A magyar a gazdasági növekedés elérte a csúcsát – az EU peremére sodródhatunk
Katona Tamás

Cikkünk szerzője, dr. Katona Tamás (*1948) statisztikus, demográfus, a Pénzügyminisztérium volt államtitkára és a Központi Statisztikai Hivatal volt elnöke, a demográfiai tudomány kandidátusa, a közgazdaság-tudomány habilitált doktora, tanszékvezető egyetemi tanára rendszeresen készít összefoglalót a társadalmi-gazdasági folyamatok alakulásáról. Legfrissebb dolgozatából közlünk részletet.

„…Az év egészében ugyancsak a tavalyinál magasabb ütemű, 4,5%-os vagy azt valamelyest meghaladó bővülés várható (a magyar gazdaságban – a szerk.), bizonyos kockázatokkal. Ez a dinamika több mint 2 százalékponttal meghaladja az Európai Unió, valamint az euró-zóna átlagát, és a térségünkben is kiemelkedő növekedés. Ugyanakkor a három negyedéves (2018. január–szeptember) bővülés az uniós források – az országgyűlési választások kampányeszközeként – erőltetett ütemű lehívásának, valamint a választásra felpörgetett magas fogyasztásnak az eredménye.

A gazdaság fejlődését a mindenkori aktuálpolitikai céloknak alárendelő kormányzati gazdaságpolitika óhatatlanul nagy amplitúdójú kiugrásokhoz vezet, az erőforrások pazarlását, azok egy részének lebomlását eredményezi. A felfutás időszakában kiépített kapacitások folyamatos és közel egyenletes hasznosítása helyett azok a gazdaságpolitika viszonylag rövid időszakon belül történő irányváltásai miatt kihasználatlanná, feleslegessé válnak, nem képesek megteremteni akár a technológia megvásárlásának, akár a szakmai ismeretek továbbfejlesztésének erőforrását.

A hátrányos következmények között a jelenlegi kormány regnálásának időszaka empirikusan is bizonyítja a rövidtávú gondolkodást: a kiépült kapacitások hosszú távú hasznosításával, fenntarthatóságával nem kalkulálnak. Ez a nemzetgazdaság fejlődésének externális függőségét fokozza, a vállalkozói réteg kontraszelekcióját és a minőségi munkaerő kivándorlását okozza.

A rendelkezésre álló adatok ismételten és egyértelműen arra utalnak, hogy a gazdasági növekedés elérte a csúcsát, és a negyedik negyedévben csökkenő dinamikára, jövőre pedig legfeljebb 3%-ot éppen meghaladó növekedésre lehet számítani. Ez egyben azt is előrevetíti, hogy a magyar gazdasági növekedés átmeneti gyorsulása nem állítja meg, sőt egyes országokhoz képest még növeli is a leszakadásunk mértékét. Ezt csak perspektivikus gazdaságpolitikával, az Európai Unió reformtörekvéseivel együttműködésben lehet megállítani. Félő, hogy a jelenlegi kormányzat eddigi közösségi politikáját folytatva az unió perifériájára sodorja az országot, annak rendkívül negatív társadalmi és gazdasági következményeivel.

Az Eurostat a múlt év (2017 – a szerk.) decemberében közzétette a tagországok egy főre jutó bruttó hazai termékének és a háztartások egy főre jutó fogyasztásának vásárlóerő paritás szerint számított 2017. évi adatait. A számítások egységes módszertan alapján készülnek. Összehasonlíthatóvá teszik az egyes országok gazdasági teljesítményét és a háztartások fogyasztását a valuták árfolyamától függetlenül olyan módon, hogy figyelembe veszik az egyes országok eltérő árszínvonalát. Az eredményeket az Európai Unió átlagában mutatják ki. Az Eurostat évenként elvégzett elemzése – sajnálatos módon – Magyarország lecsúszásának folyamatát tükrözi.

Még az utóbbi három évben elért gazdasági növekedés sem hozott érdemi változást ebben. Az e periódusban tapasztalt növekedési dinamika az egy főre jutó GDP volumenében csekély közeledést mutatott ugyan az Európai Unió átlagához, de nincs közeledés az utóbbi öt évben egy másik igen fontos fejlődésjellemző, az egy főre jutó fogyasztás volumenében. A környező országokhoz képest pedig még ez a magyar gazdaság uniós támogatás lehívástól függő, átmenetileg magasabb növekedési ütem sem állította meg a lecsúszásunk folyamatát, és a háztartások egy főre jutó fogyasztásában már Románia is megelőzte Magyarországot.

A magyar gazdaság teljesítménye 2010-ben az Európai Unió átlagának a 65%-a, 2011-ben 66%-a volt. A 2013. évi magasabb növekedéssel érte el az egy főre jutó magyar GDP az uniós átlag 67, majd 2014-ben a 68%-át, amit azóta sem sikerült meghaladni. A háztartások egy főre jutó fogyasztásában az elmúlt öt év egyáltalán nem hozott változást: ez a fogyasztási mutató 2015-ben az Európai Unió átlagának 63%-a lett, de a következő évben 62%-ra csökkent, és 2017-ben is ezen a szinten maradt. Ez a pozíció jól mutatja a magyar társadalom helyzetét: a korábbinál valamivel gyorsabb gazdasági növekedés csupán a kormányzati kommunikáció szerint eredményezett sikereket, az Európai Unió többi országához képest egyáltalán nem.

Azaz a háztartások egy főre jutó fogyasztásának alakulása a kormány torz társadalompolitikáját tükrözi.

Ez idő alatt a kelet-közép-európai térség országai közül csak kettőben volt a mienknél szerényebb ütemű felzárkózás: Horvátországban, amely hosszabb krízissel küzdött az utóbbi időszakban, és igen szerény volt az előrelépés hasonló okból Szlovéniában. Az összes többi országban eredményesebb volt a közeledés az európai centrumhoz, mint a magyar gazdaságban.

Mára oda jutottunk, hogy 2004-ig csatlakozott országok közül egyet sem, a legutóbb csatlakozott három balkáni tagország közül csupán kettőt előzünk meg az Európai Unió fejlettségi rangsorában. 2010-hez képest is romlott a pozíciónk: akkor a térség 11 államából a negyedik helyet foglaltuk el Szlovénia, Csehország és Szlovákia után.

Megjegyzendő, hogy 1995-ben (abban az évben, amikor elkezdődtek azok a statisztikai vizsgálatok, amelyek megalapozzák a rangsorok felállítását) Magyarország egy főre jutó bruttó hazai terméke az uniós átlag 51%-át, 2004-ben, a csatlakozás évében a 62%-át tette ki. A 11 közép-kelet-európai ország rangsorában mindkét évben a harmadik helyet foglalta el Magyarország, a múlt évben viszont a nyolcadikat.

Az egy főre jutó bruttó hazai termék vásárlóerőben mért értékét 2010 óta vizsgálva az uniós centrumhoz Litvánia 18, Észtország és Lettország 14, Románia 12, Lengyelország 8, Csehország 6, Bulgária 5, Horvátország és Magyarország 3, Szlovákia és Szlovénia 2 százalékponttal közelített. Ha a háztartások egy főre jutó fogyasztását vizsgáljuk, akkor Litvánia 22 ponttal, Észtország és Románia 15 ponttal, Lettország 13 ponttal, Bulgária 10 ponttal, Csehország és Lengyelország 8 ponttal, Horvátország 4 ponttal, Szlovákia 2 ponttal, Magyarország 1 százalékponttal került közelebb az Európai Unió átlagához, míg Szlovénia 3 százalékponttal távolodott attól.

Az Európai Unió tagállamaitól és a szövetség átlagától való lemaradásunkat jól jellemzi a háztartások egy főre jutó fogyasztása szerinti rangsor: 2017-ben Litvánia egy főre jutó háztartási fogyasztása az uniós átlag 88, Csehországé 82, Szlovéniáé 77, Lengyelországé és Szlovákiáé 76, Észtországé 73, Lettországé és Romániáé 68, míg Magyarországé 62%-a volt. Azaz Litvániában és Csehországban a háztartások egy főre jutó fogyasztása meghaladja az uniós átlag négyötödét, Lengyelországban

és Szlovákiában a háromnegyedét, két balti államban és Romániában a kétharmadát, Magyarországé viszont még a csatlakozáskor lényegesen nagyobb lemaradással indult román mutatónál is alacsonyabb. A mutató időbeli változása ráadásul azt jelzi, hogy míg a kelet-közép-európai országok többsége érzékelhetően közeledik az uniós centrumhoz, addig a magyar átlag ehhez mérten alig mozdul. A magyar gazdaság helyzetét jól érzékelteti a mutató Törökországéval történő összehasonlítása is, ahol a háztartások egy főre jutó fogyasztása magasabb, mint nálunk, az Európai Unió átlagának több mint kétharmada, 68%-a…”