Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma hétfő van, 2019. március 25. Az év 84. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737540. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Részletek a Fekete Könyvből: rendszerszintű korrupció Magyarországon

Részletek a Fekete Könyvből: rendszerszintű korrupció Magyarországon Részletek a Fekete Könyvből: rendszerszintű korrupció Magyarországon Részletek a Fekete Könyvből: rendszerszintű korrupció Magyarországon
Infovilág

A Civitas Intézet Gazdasági és Társadalomtudományi Kutató Zrt. és a Transparency International Magyarország Alapítvány közös kiadásában jelent meg a Korrupció Magyarországon 2010–2018 alcímű Fekete könyv. A tanulmányt a Civitas Intézet megbízásából Martin József Péter, a Transparency International Magyarország Alapítvány ügyvezető igazgatója, Nagy Gabriella, a Transparency International közpénzügyi programvezetője és Ligeti Miklós, a Transparency International jogi vezetője készítette. A tanulmány második részében található esetleírások elkészítésében közreműködött a K-Monitor Közhasznú Egyesület, az esetleírások a K-Monitor Közhasznú Egyesület adatbázisán alapulnak. Ez alkalommal a rendszerszintű korrupció egyes eseteivel ismerkedhetnek meg az Infovilág olvasói.


„…Az alábbiakban néhány olyan rendszert elemzünk, amely főleg azért jött létre, hogy a közhatalmi döntéshozók közpénzeket átszivattyúzhassanak magánzsebekbe. Közös vonás bennük, hogy feltételük a fékek és ellensúlyok kiiktatása, amit a magyar kormány 2010-től kezdve módszeresen megvalósított, megnyitva az utat az államilag vezérelt jövedelem-átcsoportosításnak. Ezeket az eseteket a rendszerszintű korrupció megnyilvánulási formáinak tekintjük.

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) összesen közel 267 milliárd forintot juttatott az általa létrehozott Pallas Athéné alapítványcsaládnak. Ez az összeg a Magyarországon egy év alatt megtermelt bruttó hazai termék közel 0.8 százalékának felel meg. Az alapítványok mintegy 197 milliárd forintot állampapírokba fektettek, a vagyon fennmaradó részéből pedig százmilliós nagyságrendben támogattak a jegybank vezetéséhez közel álló személyeket.

A TI Magyarország először 2014. szeptemberében jelezte[1], hogy törvénysértő lehet a jegybanki alapítványok létrehozása. Részben a TI Magyarország és egyes újságírók által indított perek hatására az alapítványok 2016. április 22-én közzétették szerződéseiket, így fény derült arra, hogy nem voltak szűkmarkúak a közpénzzel. Több mint 500 millió forintot fizettek ki például a VS.hu portált is kiadó New Wave Production Kft.-nek, amelynek tulajdonosa Matolcsy György jegybankelnök unokatestvére; 70 millió forintot juttattak a Matolcsy György jegybankelnökről írt Sakk és póker című könyv szerzőjének; az egyik jegybanki alapítvány[2] kuratóriumának egykori tagja,[3] Kásler Miklós pedig 39 millió forintot kapott a Nemzeti Nagyvizit című könyvért. Az alapítványok továbbá egyenként havi 750 ezer forintért megrendelték a BanKonzult Kft.-től a „Hazai és globális gazdasági és pénzügyi trendek” című, egymással tartalmilag azonos elemzést. Jutott arra is, hogy 2500 példányban megvásárolják a Matolcsy György jegybankelnök publicisztikáiból Egyensúly és növekedés címen kiadott válogatáskötetet.

A kormány megkísérelte titkosítani az MNB alapítványainak közpénz- zsonglőrködéseit.[4] Az ennek megvalósítására hivatott, az Országgyűlés Fidesz- KDNP párti többsége által kapkodva elfogadott törvényből mindenki megtanulhatta, hogy a kormány szerint az MNB által a Pallas Athéné alapítványokra bízott nemzeti vagyon „elveszítette közpénzjellegét”. Az Alkotmánybíróság azonban nem így gondolta, és leszögezte, hogy az MNB alapítványai „kétséget kizáróan közpénzzel gazdálkodnak és közfeladatot látnak el”, azaz vagyonuk a nemzeti vagyon részét képezi.[5]

A közpénzhasználatra Magyarországon szigorú szabályok vonatkoznak. E szabályok nem hatalmazzák fel az MNB vezetését arra, hogy a nemzeti vagyont alapítványokon keresztül, vagy egyéb módon a jegybanki feladatokkal semmilyen összefüggést nem mutató célokra juttassák. Sok százmillió forint eltűnt az MNB könyveiből, és a Pallas Athéné alapítványokon keresztül erre nem jogosultakhoz, így egyebek mellett a jegybanki vezetés tagjainak családtagjaihoz került. Mindez kizárólag úgy valósulhatott meg, hogy a jegybank vezetői megszegték a nemzeti vagyon kezelésére vonatkozó kötelezettségeiket. A jegybanki alapítványok útján elkövetett hűtlen kezelés és hivatali visszaélés miatt a TI Magyarország büntetőfeljelentést tett a legfőbb ügyésznél, ám az ügyészség nem indított nyomozást. Az ügyészség tétlensége talán nem független attól a ténytől sem, hogy a legfőbb ügyész felesége az MNB személyügyi igazgatója, továbbá két jegybanki alapítvány felügyelőbizottságának is tagja.

Az ügyészséggel ellentétben a Közbeszerzési Döntőbizottság megvizsgálta a jegybanki alapítványok gazdálkodását, és arra jutott, hogy az alapítványok törvényt sértettek, mert nem írtak ki közbeszerzési eljárást akkor, amikor a rájuk bízott közpénzt elköltötték. Az alapítványok a törvénysértést kirívóan alacsony összegű, mindössze 84 millió forint összegű bírsággal megúszták, holott a döntőbizottság akár ötször nagyobb bírságot is kiszabhatott volna.

2.2. A látvány-csapatsport támogatások rendszere

A látvány-csapatsport (jégkorong, kézilabda, kosárlabda, labdarúgás és vízilabda, valamint 2017. nyara óta a röplabda is) szervezeteinek támogatására 2011-ben létrehozott és pontatlan, ámde közkeletű elnevezéssel „Tao.-támogatásnak” nevezett rendszer a cégek adózás előtti nyereségének egy részét irányítja - az államkassza helyett - a sportszervezetek kasszájába.

Nem szponzori megoldásról van szó, ezért ellenszolgáltatás hiányában az ösztönzi a cégeket a látvány-csapatsport szervezeteinek támogatására, hogy a támogatás összegével csökkenthetik a társasági nyereségadó-befizetéseiket. Vagyis a cégek az adózás előtti eredményük és nem ez adózott, tiszta nyereségük terhére utalják át a Tao.-támogatást a látvány-csapatsport szervezeteinek. Ezáltal a Tao-támogatások az állami adóbevételek veszteségét eredményezik, méghozzá évről évre egyre nagyobb mértékben.

A vállalatok 2012-ben 39,6 milliárd forintot, 2013-ban 41,9 milliárd forintot, 2014-ben 66,5 milliárd forintot, 2015-ben 77,5 milliárd forintot, 2016-ban pedig 135,1 milliárd forintot juttattak a kedvezményezett sportszervezeteknek. Az állam a 2016. év végéig összesen 360 milliárd forint összegű társaságiadó­bevételtől esett el a Tao.-támogatásoknak köszönhetően. A 2017. évi költségvetés 82-92 milliárd forint közötti összegre állította be a látvány-csapatsport támogatás várható összegét, a 2018. évi Tao.-támogatási előirányzat pedig 80 milliárd forintot tesz ki.[6] Ez azt jelenti, hogy a Tao.-támogatási rendszer a tavalyi év végégig minimálisan 450 milliárd forinttal rövidítette meg az állami adóbevételeket, és az adóveszteség összege idén 530 milliárd forintra emelkedhet.

A kormány a 2016. évre mindössze 64-69 milliárd forint társaságiadó-veszteséget tervezett a költségvetési törvényben, ehhez képest a látvány-csapatsport támogatás adóvesztesége két éve 135 milliárd forintot tett ki. Vagyis a Tao.- támogatások eddigi rekordévében a tényleges adóveszteség kétszeresen felülmúlta a tervezett mértéket. Feltéve, hogy a 2017. és a 2018. évi költségvetések is a két évvel ezelőttihez hasonló nagyvonalúsággal alultervezték a Tao.-támogatások adóveszteségét, előfordulhat, hogy a jelenlegi tudásunk szerint idén év végéig az 530 milliárd forintos Tao.-támogatási kassza a valóságban még nagyobb mértékű adóveszteséget idéz elő.

Míg idehaza tagadta, addig Brüsszelben elismerte a magyar kormány, hogy a látvány-csapatsport támogatási rendszer állami pénzből működik. Az Európai Bizottság meg is állapította, hogy a Tao.-támogatási rendszer állami támogatásnak minősül.[7]

A TI-Magyarország elsősorban azt kifogásolja e rendszer kapcsán, hogy a közpénzek átláthatatlanul kerülnek a kedvezményezett sportszervezetekhez. Ha a kormányon múlott volna, akkor a látvány-csapatsport támogatásról kizárólag azt lehetne tudni, hogy a kedvezményezett sportszervezetek évadonként összesen mekkora összegű pénzhez jutottak. Azt tehát nem titkolja a kormány, hogy mekkora adóveszteség érte az államot a Tao.-támogatásnak köszönhetően, azt azonban igen, hogy mely cégek fizetik az adójuk egy részét a kincstár helyett sportcsapatoknak. Az információk titokban maradása érdekében a parlament adótitokká minősítette[8] a látvány-csapatsport támogatások részletadatait.

A titkolózás valószínűleg meghozta a gyümölcsét, hiszen a nyilvánosság kizárása megkönnyíthette a cégek számára a politikai szempontok érvényesítését a Tao.- támogatási döntéseik során. A cégek mintha tudnák, hogy elsősorban a jó politikai kapcsolatokkal rendelkező sportszervezeteknek érdemes Tao.- támogatást fizetniük. Más aligha magyarázza, hogy a látvány-csapatsport támogatások megszerzésének abszolút bajnoka, az Orbán Viktor miniszterelnök falujában működő Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány az elmúlt hat év során mintegy 14 milliárd forint Tao.-pénzhez jutott. Szintén kimagasló a Seszták Miklós fejlesztési miniszter hátországát jelentő Kisvárda labdarúgócsapatának, valamint az adóügyi államtitkár Tállai Andráshoz kötődő mezőkövesdi labdarúgócsapatnak a Tao.-eredményessége. Hasonlóan átpolitizáltnak tűnik a kézilabda világa is, ahol Kocsis Máténak, Józsefváros kormánypárti polgármesterének a 2015-ös szövetségi elnöki megbízatását követően a korábbi 12 milliárd forintról előbb 21 milliárd forintra, majd a 2016/2017-es idényben 27 milliárd forintra emelkedett az ágazat Tao.-bevétele. Az adatokból egyértelmű: a sportszervezetek Tao.-támogatás vonzó képessége összefügg a politikai beágyazottságukkal.

Hiába hangsúlyozta Orbán Viktor kormányfő, hogy a Tao.-támogatásokat közpénznek tartani „kommunista beidegződés”, a TI-Magyarország kitartott amellett, hogy a támogató cégek és az általuk évente az egyes sportcsapatoknak juttatott pénz összege közérdekű, így a nyilvánosságra tartozó adat. Az igazunknak a bíróságon szereztünk érvényt. A Tao.-támogatást fizető vállalatok adatainak a megismeréséért pert indítottunk a kormány és a látvány-csapatsport szövetségek ellen. Mindkét pert jogerősen megnyertük, ráadásul a kormány ellen indított eljárást felülvizsgáló Kúria 2017. október 25-én immár végérvényesen a TI-Magyarország javára döntött és megfellebbezhetetlenül elrendelte a Tao.- támogatások adatainak a nyilvánosságra hozatalát.

A TI-Magyarország számára jelentős sikerrel záruló perek nemcsak a látvány­csapatsport támogatások átláthatóbbá tételéhez járulnak hozzá, de rávilágítanak a jogállam állapotára is. A perben vesztes Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) állítása szerint a tőle kért adatok valójában nincsenek a birtokában. Csakhogy a Tao.-támogatásokra vonatkozó jogi előírások alapján az NGM köteles az ún. támogatási igazolások beszerzésére. Az sem túl elegáns, sőt, büntetendő, ha az NGM valótlan védekezést adott elő a bíróság előtt, ám ennél is nagyobb probléma, ha tényleg nem szerzi be a Tao.-támogatások kifizetésére vonatkozó adatokat. A szükséges adatok hiányában ugyanis akkor sem tudja ellenőrizni a látvány-csapatsportnak juttatott pénzeket, ha egyébként ez a szándékában állna.

Az NGM nemcsak leleplezte önmagát, amikor a Tao.-támogatások adatainak a hiányával védekezett a per során, de formálisan is megtagadta a Kúria ítéletének a teljesítését. A TI-Magyarország ezért feljelentette az NGM-et a rendőrségen, és bírósági végrehajtást is kezdeményeztük a minisztérium ellen. A másik pervesztes tárca, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, bár eleinte vonakodott teljesíteni a Kúria döntését, végül nekifogott a Tao.-támogatási adatok átadásának.

A TI-Magyarország szerint a Tao.-támogatások rendszerét a jelen formájában meg kellene szüntetni és a már kifizetett pénzek nyomonkövethetősége érdekében hatályon kívül kell helyezni a látvány-csapatsport támogatás részleteit adótitoknak minősítő törvényt is. A Tao.-támogatások minden részletét nyilvánosságra kell hozni és ki kell vizsgálni, hogy a kedvezményezett sportszervezetek szabályosan használták-e fel a támogatást. Ki kell vizsgálni továbbá azt is, hogy a kormány az egyes cégek által a közpénzek kárára nyújtott nagylelkű sporttámogatásokat nem honorálta-e közbeszerzések vagy más állami megrendelések részrehajló odaítélésével.

2.3. Letelepedésre jogosító államkötvények

A letelepedési államkötvények kereskedelme révén mintegy 60 milliárd forint közpénzzel gazdagodtak az ezzel foglalkozó, döntően off-shore paradicsomokban bejegyzett vállalkozások.

A letelepedési államkötvények lényege az, hogy az Európai Unión kívüli országok polgárai az EU területén történő huzamos tartózkodást lehetővé tévő letelepedési engedélyhez juthatnak, ha megvásárolják a magyar kormány által kibocsátott, 300 ezer euróba kerülő államkötvénycsomagot. A 2017. június 30-ig mintegy négy éven át működő program keretében összesen 6621 letelepedésre jogosító kötvénycsomagot értékesítettek. Családtagokkal együtt majdnem 20 ezer nem-EU állampolgár szerezte meg a schengeni övezeten belüli szabad mozgás jogát.

A letelepedési államkötvényeket az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) értékesíti, azonban nem közvetlenül, hanem az Országgyűlés Gazdasági Bizottsága által erre felhatalmazott vállalkozásokon keresztül. Szokatlan, hogy parlamenti képviselők cégengedélyezési ügyekkel foglalkozzanak. Az ilyen téren is járatlan honatyáknak talán nem is szúrt szemet, hogy egy híján valamennyi közvetítő-vállalkozást off-shore szolgáltatásokat is kínáló országokban, a Kajmán-szigeteken, Liechtensteinben, Máltán, illetve Cipruson jegyezték be.

A letelepedési államkötvényekkel kereskedő vállalkozások diszkont áron jegyzik le az államkötvényt, vagyis a gyakorlatban a 300 ezer eurót kitevő névértékből a közvetítő cég csak 271 ezer eurót utal át a magyar államnak, miközben Magyarország a teljes 300 ezer eurót fizeti vissza a közvetítő-vállalkozásnak az ötéves futamidő elteltével. Tehát a kormány, kamat és hozam fejében, előzetesen a közvetítő-vállalkozások zsebében hagy 29 ezer eurót minden egyes letelepedési kötvénycsomag után. Mindezt ráadásul úgy, hogy törvény írja elő: a letelepedésre jogosító államkötvények hozama legalább két százalék kell, legyen, pedig Magyarország már közel három éve ennél jóval alacsonyabb hozamok mellett is tud államkötvényeket értékesíteni.[9] Vagyis a kormány a luxuskamatok fizetésére kötelező államkötvényeknél olcsóbban, és a letelepedés jogának biztosítása nélkül is tudná finanszírozni az államadósságot. Magyarország ezért többszörösen ráfizet a letelepedésikötvény-bizniszre.

A 2017. június 30-ig értékesített 6621 darab letelepedési államkötvény után a közvetítő cégek 60 milliárd forint magyar közpénzből származó nyereséget könyvelhettek el. Tekintettel arra, hogy az egyetlen magyarországi bejegyzésű cég kivételével a közvetítő vállalkozásokat off-shore paradicsomokban regisztrálták, aligha feltételezhető, hogy ezek a cégek Magyarországon adót fizetnének a tetemes bevételeik után. Nem is beszélve arról, hogy az Alaptörvény értelmében közpénzt egyáltalán nem lenne szabad olyan szervezetre bízni, amelynek tulajdonosi szerkezete átláthatatlan.

A TI Magyarország a Magyar Nemzettel együttműködésben két közérdekűadat- pert is jogerősen megnyert a letelepedési államkötvények kereskedelmének ügyében. A bíróság az Államadósság Kezelő Központot az egyes közvetítő vállalkozások által értékesített letelepedési kötvények számának kiadására, míg az Országgyűlés Gazdasági Bizottságát a közvetítő vállalkozások engedélyei alapjául szolgáló okiratok átadására kötelezte….”

 

 

[2] Kásler Miklós a 2016. december 21-ai alapítói döntés értelmében jogutódlással megszűnt Pallas

Athéné Domus Concordiae Alapítvány kuratóriumának volt tagja.

[4] Lásd a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló T/9380. számú törvényjavaslatot és a 2016. évi C. törvényt.

[5] 8/2016. (IV. 6.) AB határozat.

[7]  Az Európai Bizottság C(2011)7287 számú jelentése, 65. pont http://ec.europa.eu/competition/state aid/cases/240466/240466 1271180 52 3.pdf.

[8]  2016. évi C. törvény.