Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma szombat van, 2019. május 25. Az év 145. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737601. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

A zsenik talán(?) maradnak

A zsenik talán(?) maradnak
Horváth Kálmán

Rabságban élünk, szenvedélyeink tartanak fogva mindannyiunkat. Erről szól a történet, bekezdése monológ, a folytatása egy másik, a vége pedig annyi, hogy az eddig világos színpad elsötétül. Befejezetlen minden, a néző dönthet, így maradunk, esetleg van remény az újrakezdésre. Hiányérzetünk persze nincs, ahonnan jöttünk, ott sincsen másként. A függőségben a magunk betegségét látjuk, pedig mi egészségesek vagyunk. De még mennyire! (Nyitó képünkön: Szabó Kimmel Tamás.)

Nekem beszélhetnek kórházi szülészetről, orvosokról, az anyákat mentő Semmelweis Ignácról, duma az egész, én tudom, hogy a gyereket a gólya hozza, el-ipszilonnal, mert a gólya nem tévedhet, nem tévedett ezzel a kölyökkel sem, letette oda, ahová való, a színpadra, aztán repült tovább, pedig akkor, amikor helyet keresett a csecsemőnek, még nem vadásztak a messziről érkezettekre. 

Kukija volt a srácnak, felnőttként Szabó, később Szabó Kimmel Tamás, a véleményét nem rejtegető, tökös gyerek lett, és persze színész, mert az el-ipszilonos gólya nem a posta hollója, a gólya nem téved, pontosan tudja, hogy ki, hova való. Tomi-Tamás sokat nem téblábolt az életben pályakezdőként a „Sose halunk meg!” zenés játék Imijeként járta az országot, akkor még Koltai Róbert vigyázott rá, aztán a mozi Fenyő Miklósaként, Miki álnéven hazaérkezett. A Made in Hungáriától népszerűséget kapott, a szekér pedig megindult. Ma is halad, ráadásul Tamásnak nem kell kézben tartania a gyeplőt, egy vérbeli producer, a Belvárosi Színház igazgatója, Orlai Tibor, az atyai barát a hajtó. És ha a kedves utas úgy dönt, hogy szembenéz önmagával, akkor az atyai barát, hozza a tükröt, meg a Závada Péter nevű írót, hogy tessék, gyerekek: csináljátok a balhét!

Nagy rosszindulat kellene, hogy unalmasnak tartsuk napjaink színházi életét, tao és tahók, fejet hajtók és lázadók, a jelent kritizáló történelmi drámák uralják a közbeszédet, az ember azt hinné, hogy izgalomban már nincs tovább. Erre jön Szabó Kimmel Tamás, kézen fogja a szenvedélyeket: a drogokat, az alkoholt, a Facebookot, régi ismerősként beszél róluk, olykor mikrofont ragad és énekel: heavy metál, blues, Quimbi, neki mind jól áll, ha divattervező lenne, a meztelenséggel is hódítana. A Széttépve, a címével ellentétben összehozza a függőségeket, és ha kérdésként elhangzik, hogy lenni vagy nem lenni, akkor rögtön ott a válasz is: b@szdmeg! Ha üzenni lehet a gólyának, ő is!

Valamikor, még Tamás utaztatása előtt Kanadában lepottyantott egy Ryan Gosling nevet kapott kis szarost, Ontario tartományban. A srácból felnőttként normális családapa, jótékonykodó, az igazságtalanságokat szóvá tevő állampolgár lett. Színészként kétszer is jelölték Oscar-díjra, a 2016-i Golden Globe gálán a legjobb férfiszereplőnek választották, és ez a fizimiskájában, hangjában, mimikájában Szabó Kimmel Gosling semmit sem tud a hasonmásáról, a Belvárosi Színház bemutatójáról, arról, hogy a Kaliforniai álom csak utánzata a Made in Hungáriának, és a mostani mozisiker, az „Első ember” drámaiságát is megelőzte az 1945 sírásása. De ez nem Gosling sara, a színészet váltópénze nem konvertibilis, ugyanaz Amerikában értékesebb, mint Magyarországon, szóval: mehet a levesbe az a politikai lózung, hogy egy magyar huszár többet ér húsz tengerészgyalogosnál.

A Széttépve – nem nehéz megjósolni – a színházi szezon egyik sikerdarabja (lesz), és miközben Szabó Kimmel érdemei és képességei vitathatatlanok, nem lehet megfeledkezni a háttérben alázatosan meghúzódó, de mindig idejében megszólaló zenekarról, Lázár Zsigmond bandájáról, és a zsenit kordában tartó vagy az egyéniséget szabadjára engedő rendezőről, Novák Eszterről. Igazából az akkori gólyának is hálásak lehetünk, nem pottyantott le, mint manapság oly sok társa, nem vitte a szeméttelepre, az utcára, a kerítésnél várakozók közé a csecsemőt, az felnőhetett, taposhatta a szőlőt, fájlalhatta a talpát, és ha leszállt a köd, akkor még a whiskyről is énekelhetett…

Bemutató ma este.

Széttépve: zenés szembenézés Szabó Kimmel Tamással. Magyar szöveg: Závada Péter; zenei vezető: Lázár Zsigmond; a rendező munkatársa: Skrabán Judit; plakát: Csáfordi László. Rendező: Novák Eszter. Belvárosi Színház, producer: Orlai Tibor.