Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma csütörtök van, 2019. június 27. Az év 178. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737634. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Orbán-szabadalom a demokrácia legyűrésére

Orbán-szabadalom a demokrácia legyűrésére Orbán-szabadalom a demokrácia legyűrésére Orbán-szabadalom a demokrácia legyűrésére
Szelestey Lajos

Teljesen nyitott, hogy mi lesz Orbán sorsa az EPP-ben: kirakják-e, felfüggesztik-e a tagságát, de az kevéssé valószínű, hogy minden úgy maradhat, ahogy eddig. Weber ismét felvetette, hogy az elrettentő magyar és lengyel példa folyományaként kétévente független jogásztestület ellenőrizze a jogállam helyzetét a tagállamokban, a lehetséges következmények között szerepel az uniós pénzek megvonása. Orbán kidolgozta a szabadalmat, miként kell maga alá gyűrni a demokráciát, ennek ékes bizonyítéka, ahogyan bedarálta a szabad sajtót.

Frankfurter Rundschau: A CDU elnök asszonya nyitva hagyta a kérdést, hogy a Néppárt tagja maradhat-e a Fidesz. Kramp-Karrenbauer kijelentette: Weber vele teljes egyetértésben fogalmazta meg, hogy a magyar kormánypárt milyen feltételek teljesítése esetén térhet vissza az EPP-be az EU-ellenes választási kampány után. Mint mondta, a tisztesség azt kívánja, hogy Orbán kérjen bocsánatot a kijelentéseiért. Hogy ez azután elegendő lesz-e, azt majd meglátjuk – tette hozzá. A lap megjegyzi, hogy a miniszterelnök elnézést kért ugyan, amiért hasznos idiótáknak minősítette konzervatív bírálóit, de az unióellenes plakátkampányt nem hozta szóba.

Frankfurter Allgemeine Zeitung: Manfred Weber azt javasolja, hogy a jogállamiság ellenőrzésére állítsanak fel az unióban független szakértői tanácsot, amely szükség esetén objektív szempontok alapján javasolná  szankciós mechanizmusok beindítását, ideértve a szubvenciók visszafogását. A Néppárt strasbourgi frakcióvezetője egy volt német alkotmánybíróval közösen tette közzé elképzelését. Az a véleményük, hogy a jelenleg rendelkezésre álló eszközök nehézkesek és nemigen lehet velük célba találni a jogállam hatékony védelmében. Pedig a demokrácia nyomás alá került Magyar- és Lengyelországban is, az unió ezért indított eljárást a két kormány ellen. Emellett másutt is bőven vannak ilyen gondok. A lista hosszú: az uniós jog megszegése, korrupció, az igazságszolgáltatás függetlenségének aláásása, az alapjogok laza értelmezése.

Jelenleg nehéz megmondani pontosan, hogy mi meríti ki a fogalmat, ha egy országban felvetődik a jogállam megsértésének súlyos veszélye. A közös értékek túl elvontak. Ilyen esetekben meg lehet vonni az érintett hatalom szavazati jogát, de mi a teendő akkor, ha több delikvens is van, és azok kölcsönösen fedezik egymást? A mostani szankciós eszközök túlságosan hosszadalmasak és megmérgezik az EU-ban a politikai légkört, miközben meg kellene őrizni a szervezet gyors cselekvőképességét, tekintettel az új geopolitikai veszélyekre. Jelenleg úgy áll, hogy a jogállam megóvását sokszor befolyásolják politikai érdekek, kompromisszumok. Ezért kell olyan intézményt létrehozni, amely csakis objektív kritériumok alapján értékeli a jogállam helyzetét.

A tanács legfeljebb 9 tekintélyes jogászból állna, és kétévente minden tagot nagyító alá venne, a sajtószabadságot, a bíróságok önállóságát és a korrupciós hajlamot vizsgálva. A jelentést nyilvánosságra hoznák és csatolnák az indoklást is. Indokolt gyanú esetén a Bizottság jogállami eljárást kezdeményezne, és súlyos esetben az Európai Bíróság elé citálhatná a vétkes államot. Ezen túlmenően megtorló intézkedéseket javasolna az EP-nek és az Európai Tanácsnak, amit csak (minősített) többséggel lehetne elutasítani. Bírósági ítélet esetén  automatikusan érvénybe lépnének a szankciók.

Neue Zürcher Zeitung: „Bevezető az illiberalizmushoz” címmel a hat év után távozó bécsi tudósító arról ír, hogy Orbán Viktor olyan rendszert épített ki Magyarországon, amelyben pártja mindent keresztülerőltet, és csak igen-igen nehezen képzelhető el demokratikus hatalomváltás. Ráadásul Lengyelország igyekszik gyorsan a példakép nyomába érni. Mindenesetre a magyar kormányfőnek nem lehet a szemére vetni, hogy nem mondta volna meg előre, mit is akar, lásd az öt évvel ezelőtti tusványosi beszédet. Azóta pedig már messzire jutott az illiberális állam megteremtésében. A Freedom House nemrégiben csak részben szabadnak minősítette Magyarországot, amire egy EU-tag esetében idáig nem akadt példa. De a kormány azt állítja, hogy migránsok – Sorossal a háttérben – szét akarják rombolni az országot és ebből a groteszk összeesküvés elméletből államdoktrína lett. Jelenleg a kultúra és a tudomány van a célkeresztben.

Az ellenzék nem csupán saját hibái miatt tehetetlen, Orbán Soros-zsoldosoknak minősíti ezeket a pártokat és évek óta kerül minden politikai vitát velük. A Fidesz teljhatalma társul a miniszterelnök bizalmasainak látványos meggazdagodásával, a korrupciós botrányok a politikus családjáig érnek. De következmények nélkül, mert a főügyészt szintén a kormány tartja kézben. A hatalmat ilyen körülmények között nemigen lehet megbuktatni, szakértők ezért beszélnek illiberális demokráciáról, illetve hibridrezsimről.

Orbán az egész térség számára kidolgozta a forgatókönyvet, miként kell tekintélyelvű államot létrehozni. Románia és Szlovákia máris utánozza, de egyik szomszéd sem jutott ez ügyben olyan messzire, mint Lengyelország. Csak ott a PiS-nek nincs kétharmada. Ezért a pártnak radikálisabb eszközöket kell alkalmaznia, ám ez tömegtiltakozásokat keltett. A csapás mindkét államban a pluralizmus ellen irányul – a népakarat nevében, amit Magyarországon manipulálnak. Egyben lebontják a sokszínű sajtót, valamint a harcos polgári társadalmat. Közben kiderült, hogy alkalmatlan eszköz a 7-es paragrafus, amely alapján Budapest és Varsó ellen is mozgásba lendült a szankciós mechanizmus. Eredményesebbnek bizonyultak a szerződésszegési eljárások. Az EU-nak köszönhető a többi közt, hogy az egyéni polgárjogok nem sérültek vészesen. De a demokrácia jelenlegi formája arra szolgál mindkét országban, hogy hatalmi érdekeket érvényítsenek általa – önkényes módon.

Die Welt: A fehér felsőbbrendűség hirdetői, mint amilyen az új-zélandi mészárlás tettese is, antiszemiták és iszlámellenesek, elképzeléseik mégis sokfélék, ám összeköti őket, hogy elutasítják a bevándorlást. Szakértők szerint a fehér nacionalizmus éppen olyan súlyos fenyegetés, mint a militáns iszlám. Hívei félnek a demográfiai átalakulástól, azt állítják, hogy a fehér faj népirtásnak van kitéve, és félő, hogy kisebbségbe kerül az adott társadalomban. Az interneten lépnek kapcsolatba egymással, és a magányos tettesek által végrehajtott látványos akciók csak további lendületet adnak nekik.

A fehér szélsőségesek erőt merítenek abból is, hogy olyan politikusok kerülnek előtérbe, mint Le Pen, Orbán, Putyin és Trump, akik rendkívül konzervatív álláspontot képviselnek és harcolnak a migráció ellen. Az amerikai elnök a kampányában azzal tűnt ki, hogy nem ítélte el egyértelműen a szélsőjobbos erőszakot, pl. Charlottesville-ben. A fehér nacionalisták hatalmas lehetőséget látnak a Fehér Ház lakójában, hogy kiterjesszék befolyásukat. Trump két napja elítélte ugyan az új-zélandi tömeggyilkosságot, de kijelentette: nem tekinti erősödő veszélynek a fehér nacionalizmust. Szerinte csupán egy kis csoportról van szó.

Neue Zürcher Zeitung: Kelet-Európában a politika megpróbálja elhallgattatni a magánsajtót, aminek végzetes következményei vannak. Harminc elteltével a liberális média ismét ellenzékbe szorult, csak ezúttal a jobboldali, tekintélyelvű kormányokkal szemben. Népszabadság a legnevesebb áldozata annak a ténynek, hogy Budapesten megfordult a politikai széljárás. A külföldi befektetők sorra hagyják el a piacot, ezzel párhuzamosan helyi oligarchák felvásárolnak mindent, amit csak elérnek. Ily módon érdekcsoportok kvázi információs monopóliumhoz jutnak – mondja Simon Krisztián, aki Berlinben a kelet-európai sajtóviszonyokról írja doktoriját. De mint kimutatta, a hatalom a reklámokon keresztül is nyomást tud kifejteni. A leginkább Magyarország példáján érzékelni ezt. Az állami reklámokat tekintve az első húsz helyen olyan orgánumokat találni, amelyek így vagy úgy, de kapcsolatban vannak a hatalommal. A Mérték Médiaelemző szerint a kormány ily módon már rég átlépte a vörös vonalat, hiszen a hivatalos propaganda felszámolja versenyt és szétrombolja a közbeszédet.

Az idegen sajtóházak azért vették a kalapjukat, mert erősödött a politikai nyomás, és mivel sokszor  olyan szerkesztőségek tartoznak hozzájuk, amelyeket – kritikus alapállásuk folytán – gazdasági hátrányok fenyegetnek. Ehhez Simon szerint a versenyhatóságot vetik be ellenük. Viszont a befektetők elsősorban pénzt akarnak keresni, számukra nem annyira lényeges a társadalmi demokratizálódás, jelenlétük mégis nagyban hozzájárult a szakmai színvonal emelkedéséhez, a piac gazdasági stabilitásához és függetlenségéhez. Ám menetközben felbukkantak a jobboldali, autoriter kormányok.

Hogy azután mi történik, arra ékes példával szolgál az Origo esete. A hírportál mára a hatalom szócsöve lett, viszont lubickol a hivatalos hirdetésekben. Egykori főszerkesztője, Pethő András csupán abban bízik, hogy az emberek egy nap beleunnak, hogy mindennap csakis propagandát olvassanak.

Der Spiegel: Sok szlovák választó számára a jogállam és a demokrácia reménye az elnökválasztás első fordulójának győztese. A 45 éves jogász, Zuzana Caputová újonc a politikában, fellép az állami maffia ellen, viszont támogatja a nemzeti kisebbségek és a melegek jogait. Pedig az ország alapvetően konzervatív beállítottságú, csak éppen alaposan megrázta a Kuciak-gyilkosság, amely válságot idézett elő. A jelölt azt mondta a lapnak, hogy alapvető változást szeretne, elsősorban az igazságszolgáltatásban és az államigazgatásban, mert jó lenne, ha a jövőben tisztességesek lennének a viszonyok. Az újságíró és menyasszonyának megölése után ugyanis kiderült, hogy kapcsolat van a kormány és korrupt hálózatok, illetve a szervezett bűnözés között. Az eset felrázta a túlnyomórészt passzív közvéleményt, a hivatalos politika mégsem sokat változott.

Jelen helyzetben egy rendszerellenes jelölt száll szembe az elittel. Caputová már 17 évesen egy polgárjogi szervezetnek dolgozott. Jó egy éve lépett be az újonnan alakult baloldali liberális „Haladó Szlovákia” pártba, mert jogászként csak keveset tudott tenni az állam átalakításáért. Nem csupán a koalíció, hanem a szélsőjobb is támadja, amibe beszállt a katolikus egyház is. Vetélytársa, a párton kívül uniós biztos, Sevcovic, aki kifejezetten baloldalinak számít, óvakodik az ilyen közvetlen támadásoktól, viszont utalt arra, hogy riválisának nincsenek politikai tapasztalatai. Ám annak legerősebb fegyvere, hogy semmi köze korrupt és bűnöző politikusokhoz, akik az elmúlt időszakban a hatalmat gyakorolták.

A nemzetközi sajtószemle elsőként itt jelent meg.