Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma szerda van, 2019. április 24. Az év 114. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737570. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Az újságíró archívumából: Hat kongresszusi nap Bukarestben – Nagy megvalósítások, korai záróra

Az újságíró archívumából: Hat kongresszusi nap Bukarestben – Nagy megvalósítások, korai záróra
Farkas József György

1989 őszén alapjaiban rendültek meg a „szocialista világrendszer” kelet-közép-európai bástyái. Az amúgy is renitenskedő Magyarországon – a keletnémetek Nyugatra engedése után – az uralkodó párt névváltoztatása jelezte a folyamat új szakaszának kezdetét. Lengyelországban megkerülhetetlen erővé vált a Szolidaritás, Csehszlovákiában a „bársonyos forradalom” aratott győzelmet, az NDK-ban pedig leomlott a berlini fal… Csak Románia látszott megrendíthetetlennek, midőn november végén összeült a kommunista párt XIV. kongresszusa. A Népszabadság (a lap az MSZMP MSZP-vé alakulásával már nem volt többé formailag sem pártorgánum) különtudósítót küldött ki, Szabó Barnabás fotóriporter és szerzőnk személyében, akit Lökösháza után másfél óráig vegzált a román határőrség. Végül – intenzív telefonálásokat követően – továbbengedték a stábot Bukarestbe, ahol a napi tudósítások mellett összefoglaló anyagot is készítettek, ezt 1989. november 25-én olvashatták az érdeklődők…

VASARNAP: Érkeznek a küldöttek, érkeznek a tudósítók is. A városképet a Ceausescu-képek határozzák meg. A jelszavak már változatosabbak: a „nagy megvalósítások” felsorolásától az RKP XIV. kongresszusának éltetéséig terjed a skála. A leggyakrabban ismétlődő közöttük az óhaj: a pártfórum válassza újjá a főtitkárt.

Az Intercontinentalban berendezett sajtóközpontban az ügyintézés gyors és udvarias, az igazolványok már készen várnak az akkreditálásukat idejében megkérő tudósítókra. Ez részben feledteti a vámnál volt átkutatás hosszú perceit. Az utcákon az átlagosnál is kisebb a forgalom, az államtanács és a pártközpont környékét lezárták az illetéktelen gépjárművek elől. A szállodák körül, előtt és belül fehér inges, nyakkendős civil fiatalemberek őgyelegnek. A fontosabb kereszteződéseknél rendőr posztol – és itt, úgy tetszik, minden kereszteződés fontos. Két utcasarok között géppisztolyos őrjáratok cirkálnak.

A Magheru és a Balcescu sugárúton teherautókról krumplit, almát, zöldségfélét rakodnak az üzletekbe.

Igyekeznek: hamar sötétedik, és hideg van.

HÉTFŐ: Az este látott zöldségboltok előtt tisztes sorokban várják az emberek a nyitást.

A főbejáratokhoz özönlenek a delegátusok. Az óriási terem gyorsan megtelik a több mint háromezer-háromszáz küldöttel. Az elnökségben is feltünedeznek az első megtiszteltek. Ám midőn a politikai vezetés magasabb rangú tagjai indulnak a helyükre, a csarnokban erősítik a világítást. A zsongás alábbhagy, minden szem középre szegeződik, oda, ahol régebben a főtitkár túldimenzionált képe ékesítette az aranysárga drapériát. (Most az ország címere koronázza meg a XIV. kongresszust köszöntő jelmondatot.) Lebben a függöny. A tömeg rugóként pattan fel, hogy harsány hurrázással és tapsviharral köszöntse a vezért, a vezér feleségét és az első sorban leülni készülő legfontosabb elvtársakat: Manea Manescut, Constantin Dascalescut, Emil Bobut és a párt néhány veteránját. Az országutak szélét díszítő feliratokról is jól ismert jelszavak skandálását a román himnusz dörgő hangjai szakítják meg.

A központi bizottság jelentésének felolvasása következett, fizikai teljesítménynek sem utolsó: hat órán át tartott, 114 alkalommal szakította meg vastaps és ünneplés. A jelszavak egy „kemény magból” indultak.

Szerencsére közismertek, így egykettőre átvehette őket az egész terem.

Csak egy alkalommal volt némi zavar: a leírt szövegtől eltérve Ceausescu külön melegen köszöntötte Jasszer Arafatot. A pillanatnyi tanácstalanságból a békét hirdető jelmondatok kínáltak kiutat.

KEDD: A tudósítókkal közölték, hogy a záróülésig a terem tájékára sem mehetnek. Ehelyett városnézés. Régi, megkopottságukban is hangulatos villasorok illusztrálják, milyen is volt régen Bukarest. Ezután következik az új, széles főútvonal, a Szocializmus Győzelmének Sugárútja, két oldalán monumentális, az 1950-es évek Moszkvájára emlékeztető lakóépületekkel, a végén pedig a dombon magasodó elnöki palotával, a Köztársaság Házával. Ez utóbbi körül még a hadsereg brigádjai serénykedtek. A lakóépületek földszintjén az üzletek már kinyitottak, de a lakások még üresen állnak.

Délután sajtóértekezlet kezdődik az Interben. Szóhoz jut az oktatási minisztérium államtitkára is, Fúró Gyula. Közli a jelenlevőkkel, hogy ő személyes cáfolata a romániai nemzetiségi politikát érő bírálatoknak; ő bizony magyar, és lám, egy magyarból itt minden lehet...

SZERDA: A napi terv egy mintafalu és egy mintagazdaság megtekintése. Váratlanul bejelentik, hogy aki akar, bemehet az ülésre. Sokan élnek a már nem remélt lehetőséggel, hogy azután órákig hallgassák a különböző megyék és kollektívák küldötteit. A felszólalók jelentik a „mélyen tisztelt és hőn szeretett Nicolae Ceausescu elvtársnak”, valamint a „mélyen tisztelt Elena Ceausescu elvtársnőnek”, hogy mindenfelé „nagy megvalósítások” történtek, az átmeneti hibákat és nehézségeket pedig fel fogják számolni. A jelentések akkor is személyesen a főtitkárhoz szólnak, ha ő éppen nem tartózkodik a teremben. Igaz, ott áll középen a széke, amelynek támlája arasznyival magasabb a többinél.

CSÜTÖRTÖK: A figyelem néha már lankad. Vannak, akik beszélgetnek, mások újságokat böngésznek, ám a tapsoknál mindenki egy emberként ugrik talpra.

A tudósítóknak este idegenforgalmi és népművészeti bemutatókat tartanak. Megtelnek a város éttermei, cukrászdái. Aki teheti, igyekszik helyet találni: 21 órakor az energiatakarékosság jegyében általános záróra van.

PÉNTEK: Délelőtt tömegek gyülekeznek a belváros mellékutcáin. Bár a kongresszus vezetőválasztó ülésének a határozataiból még semmi információ nem szivárgott ki, az emberek már a zászlók mellett Ceausescut éltető jelmondatokat, a főtitkár és felesége fiatalkori portréit hozták magukkal. Tizenegy óra tájban a menetoszlopok megindulnak a pártközpont előtti tér irányába.

Közben a teremben megkezdik a záróülést. Manea Manescu hosszú, cizellált körmondatban bejelenti: teljesült a párt és az egész nép akarata, ismét Nicolae Ceausescu az RKP főtitkára. Falrengető ováció és viharos ünneplés fogadja a hírt. A tisztségviselők fölsorolásakor hosszabb tapsot kap Elena Ceausescu, és fiuk, Nicu is, akit újfent a politikai végrehajtó bizottság póttagjai közé választottak. Következett a zárszó, amelynek során majdnem percenként pattantak fel a küldöttek egy-egy újabb vastaps erejéig. Az elnökségben helyet foglaló külföldi vendégek közül mind több maradt ülve, vagy felállt ugyan, de nem tapsolt. Felcsendült egy mai román forradalmi dal (az Internacionálét egy ideje már nemigen éneklik), beszaladtak a piciny és nagyobbacska gyerekek a virágcsokrokkal; a vezér vörös, hitvese pedig rózsaszín szegfűk tömegét kapja, amit az apróságoknak adott puszival honorálnak.

A kongresszus után a régi-új főtitkár a pártközpont erkélyéről megköszöni a tömeg hódolatát, majd még egy gyors körtánc, a hagyományos hóra következik az e megtisztelő feladatra kiválasztott néptáncosokkal.

Harsogó zene áradása jelzi az ünneplés végét, majd az átfázott emberek lábaikat kapkodva igyekeznek hazafelé a mellékutcákon.

Csípős hideg lett megint...