Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma szombat van, 2019. május 25. Az év 145. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737601. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Közösen küzdenek az igazságukért a nemi erőszak észak-európai áldozatai

Közösen küzdenek az igazságukért a nemi erőszak észak-európai áldozatai

Bár az észak-európai országok nagyrésze jellemzően a világ élvonalába tartozik a nemek közötti egyenlőség területén, mégis ijesztően magas a szexuális erőszak aránya ezekben az országokban, a túlélők pedig rendszeresen nem kapnak segítséget az igazságszolgáltatási rendszertől – áll az Amnesty International új jelentésében.

Az Itt az idő a változtatásra című jelentés bemutatja, hogy a nem megfelelő jogi környezet és a társadalomban élő káros előítéletek és közhelyek hogyan járulnak hozzá az erőszakos nemi bűncselekmények elkövetőinek büntetlenségéhez az egész régióban.

„Szinte paradox helyzet, hogy az északi országokban, amelyek egyébként jól teljesítenek a nemek közötti egyenlőség területén, ilyen kiugróan magas a szexuális erőszak aránya – mondta Kumi Naidoo, az Amnesty International főtitkára. – A társadalmi megbélyegzés és az igazságszolgáltatással szembeni bizalmatlanság együtt gyakran vezet ahhoz, hogy a nők és lányok nem tesznek feljelentést, azokat pedig, akik mégis, a rendszer hibái és az elavult törvények cserbenhagyják. Az egyik túlélő elmondta, hogy sosem tett volna feljelentést, ha tudta volna, miként bánnak vele később a hatóságok. Az ő esete pedig sajnos a szabály, és nem a kivétel.”

A négy, észak-európai ország sértetteinek sorsában vannak ijesztő hasonlóságok abban, ahogy az igazságszolgáltatási rendszer semmibe veszi, tagadja, sőt, időnként hallgatólagosan szemet huny a nőkkel szembeni erőszak felett.

Az első lépésben olyan törvényeket kell elfogadni majd hatékonyan alkalmazni, amelyek a beleegyezést veszik alapul. Szerencsére a közeli múltban volt némi előrelépés ezen a területen. Egyelőre Svédország az egyetlen közülük, amelyik a beleegyezést veszi alapul a szexuális erőszak meghatározásakor; Dánia már bejelentette, hogy hasonló lépést tervez. A finn igazságügyi minisztérium pedig éppen a szexuális bűncselekményekkel kapcsolatos törvények olyan reformján dolgozik, amelynek célja „a beleegyezés szerepének a megerősítése”.

Az Isztanbuli Egyezmény alapján (amelyet mind a négy ország ratifikált), a nemi erőszak és minden nem belegyezésen alapuló szexuális természetű aktus bűncselekmény. Azonban sem Finnország, sem Norvégia, sem Dánia nem ezen az alapon határozza meg azt. Az általuk használt definíció alapja, hogy történt-e olyan fizikai erőszak, fenyegetés vagy kényszerítés, amely ellen az áldozat nem tudott védekezni, például elkábították-e vagy álmában érte-e az erőszak.

A törvénybe foglalt alig burkolt feltételezés szerint tehát: ha az áldozat nem védekezik fizikai erővel, akkor a beleegyezését adja az erőszakhoz. Ez az elgondolás az alapjaiban téves, mert a szakértők szerint ilyen esetekben az „önkéntelen lebénulás” vagy a „lefagyás” nagyon gyakori pszichológiai reakció az erőszakra.

Ha a jogalkotó a törvény fókuszát nem a beleegyezésre, hanem a fizikai erőszakra és a védekezésre helyezi, az nemcsak a feljelentési hajlandóságra, hanem a szexuális erőszak társadalmi megítélésére is hatással van. Mindkettő kulcsfontosságú a szexuális erőszak megelőzése és a felelősségre vonás szempontjából. Ez a fajta meghatározás nem fedi le a szexuális erőszak minden formáját, így ezekben az esetekben a büntetés is elmarad.

Évente körülbelül 50 ezer, Finnországban élő nő lesz szexuális bűncselekmények, köztük szexuális erőszak áldozata. Az elkövetőket a legtöbb esetben nem vonják felelősségre. 2017-ben mindössze 209 embert ítéltek el azért, mert megerőszakoltak valakit.

Néhány érintett elmondta, hogy esetükben a rendőrség támogató és segítőkész volt. Mások arról számoltak be, hogy a témával és a női szexualitással kapcsolatos hiedelmek és előítéletek miként akadályozták meg, hogy ügyükben igazságot szolgáltassanak.

Egy helyi bíróságon dolgozó bíró felmentette az elkövetőket, mivel szerinte: „Az a tény, hogy a szexuális partner az aktus előtt vagy közben nemet mond, vagy azt mondja, hogy nem akarom, nem minden esetben elegendő jelzés a másik számára, hogy nem adja a beleegyezését.”

A kutatásban részt vevő túlélők szerint az eljárás rengeteg stresszel jár, ijesztő és megbélyegző a végső döntéstől függetlenül is. Egyikük elmondása szerint: „Arra gondoltam a tárgyalás közben, és ezt mondtam is az ügyvédemnek, hogy ha tudtam volna, hogy ilyen lesz, soha nem tette volna feljelentést.”

A norvég hatóságok nem teszik meg a megfelelő intézkedéseket, hogy megakadályozzák a szexuális bűncselekményeket, illetve nem foglalkoznak érdemben a következményekkel. A szexuális erőszakkal kapcsolatban sok hiedelem és előítélet él a társadalomban, amely megnehezíti a túlélők számára, hogy a rendőrséghez vagy orvoshoz forduljanak. A társadalmi közhelyek arra is hatással vannak, hogyan kezeli a büntető igazságszolgáltatás az országban ezeket az eseteket.

A nemi sztereotípiák és a szexuális erőszakkal kapcsolatos tévképzetek jellemzik az igazságszolgáltatásban dolgozók hozzáállását is. Egy ügyész az Amnestynek: „Egy sor, diákot érintő ügyem volt – rendes fiatal férfiak, akik valami hülyeséget csináltak. Nem könnyű elítélni egy olyan diákot, aki azért jött a városba, hogy jó iskolába járjon, és aki a bíróság előtt normálisan viselkedik. Részeg volt és kanos, hülyeséget csinált.”

Sok eset el sem jut a rendőrségig, ám azok, akik mégis feljelentést teszek, hosszú és sokszor elhibázott eljárással néznek szembe. Az egyikük elmondta az Amnestynek: „Majdnem két év telt el a feljelentés, és az ügy lezárása között. Sokat kellett várnom.”

Az elmúlt évek egyik előremutató lépése – amiről néhányan beszámoltak – a rendőrségi meghallgatások magas szakmai színvonala. Az előírások szerint a szexuális bűncselekmények áldozatait erre külön kiképzett szakemberek hallgatják meg. Emellett az ingyenes jogi tanácsadás és képviselet is fontos előrelépés az áldozatok védelmében.

Tavaly Svédország új törvényt fogadott el, amely bűncselekménynek nyilvánítja a nem beleegyezésen alapuló szexuális aktust, illetve bevezették a „gondatlanságból elkövetett szexuális erőszak” fogalmát is.

Bár egyelőre még korai lenne a jogszabály-változások sikerességét értékelni, az kijelenthető, hogy fontos intézkedésről van szó, amely segíthet a svéd társadalomban mélyen gyökerező probléma hatékonyabb kezelésében. Csakhogy a jogszabályok megváltoztatása önmagában nem lesz elég.

Szükség van az eljárások hiányosságainak orvoslására, elsősorban amiatt, ahogyan a rendőrség kezeli az ilyen ügyeket. A nem következetes alkalmazása a különféle nyomozati irányelveknek, illetve az orvos-szakértői vizsgálatok késedelme két olyan jellemzője a rendszernek, amelyre több szakember is felhívta a figyelmet. Néhány túlélő pedig arról számolt be, hogy elfogadhatatlan késések voltak a feltételezett elkövetők kihallgatásakor.

„Ha az elejétől rendesen csináltak volna mindent, mára már sikerül volna igazságot szolgáltatni. Reménykedtem az igazságban, és végül semmi se lett belőle. Csak egy újabb rendőrségi jelentés” – mondta egyikük.

Egy jogszabály-módosítás nem szünteti meg rögtön a berögzült rossz gyakorlatot. Egy nem régi kutatás szerint 10-ből 1 személy úgy gondolta, hogy a szexuális erőszakot gyakran maga az áldozat provokálja ki. Egy áldozat ezt mondta: „Még a saját anyám is engem hibáztatott. Azt mondta, mindig is próbáltalak megtanítani rá, hogy öltözködj rendesen”.

A bűncselekmények magas aránya ellenére, nagyon kevesek ellen indul eljárás, Svédországban csak az esetek 6%-ban nyomoztak 2017-ben olyan ügyekben, ahol nagykorúak voltak az érintettek. A kevés eljárás és az elmaradó felelősségre vonás miatt csökken a bizalom az igazságügyi rendszerben.

Mindazonáltal a rendőrségnek az áldozatokkal szembeni magatartása nagyrészt javult a múlt évek során, és a tavalyi reform előírja a nyomozóknak, hogy tájékoztassák az áldozatot: választhatnak ingyenes jogi képviselőt.

Az egyik túlélő, akinek támadóját elítélték így nyilatkozott: „Ez is a része a gyógyulásnak. Azt érzed: végre! Végre hisznek neked, a rendszer hisz neked… Szerintem egyike vagyok a keveseknek, akiknek igazságot szolgáltattak. Abban reménykedem, az lesz az általános, ahogy velem bántak.” 

Dániában azok a nők, akik feljelentést tesznek, alig reménykedhetnek abban, hogy támadójuk ellen eljárás indul vagy elítélik. Egy friss kutatás szerint a 24 ezer áldozat közül csak 890 fordult a rendőrséghez. Ebből 535 esetben indítottak eljárást, és csak 94 esetben ítélték el az elkövetőt.

Az Amnesty februári jelentése után a dán miniszterelnök bejelentette, hogy kormánya támogatja a beleegyezésen alapuló törvénymódosítást, az ellenzéki pártok pedig már be is nyújtottak egy ilyen javaslatot, amelyet várhatóan ezen a héten tárgyal a parlament.

„Miközben nagyon fontos, hogy az észak-európai országok is beleegyzésen alapuló szabályozást fogadjanak el, elengedhetetlen, hogy az emberek magatartása is megváltozzék. Intézményi és társadalmi változásokra együtt van szükség – mondta Kumi Naidoo. – A hatóságoknak fel kell venniük a küzdelmet a tévhitekkel és előítéletekkel szemben. Folyamatos szakmai képzésre van szüksége a túlélőkkel foglalkozó szakembereknek, és egészen fiatal kortól kezdve megfelelő szexuális nevelés kell.”

Kristine Holst, egy dán túlélő, akit egy közeli ismerőse erőszakolt meg, ezt mondta az Amnestynek: „Remélem, hogy az út, amely a megerőszakolásom estéjén kezdődött, hamarosan egy beleegyezésen alapuló törvénnyel ér véget. Amit megtanultam, hogy ha nők együtt és bátran felemelik a hangjukat, a változás nemcsak lehetséges, hanem elkerülhetetlen.”

Az Amnesty International 2018-ban 31 európai ország szabályozását vizsgálta meg, közülük pedig csak nyolc ország definiálta a szexuális erőszakot a beleegyezés hiányára alapozva.

Tavaly Izland és Svédország lett a hetedik és nyolcadik ország Európában, amelyik módosította a szexuális erőszakra vonatkozó törvényeit. A spanyol kormány tavaly bejelentette, hogy módosítani fogja a vonatkozó szabályait, Portugáliában a parlament tárgyal egy javaslatot. Görögországban a kormány megkérdezte az embereket, hogy mi a véleményük a jelenlegi szabályozásról.

Ez a jelentés az Amnesty 2008-i Az ügy lezárva: szexuális erőszak és emberi jogok az észak-európai országokban című, Dániában, Norvégiában és Svédországban publikált jelentésének a folytatása.