Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma péntek van, 2019. május 24. Az év 144. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737600. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Búcsúlevelek margójára – gróf Teleki Pál a magyar történelemben

Búcsúlevelek margójára – gróf Teleki Pál a magyar történelemben
Kocsis Tamás

Gróf Teleki Pál (1879–1941) miniszterelnök eddig ismeretlen búcsúleveleit mutatták be, az egykori miniszterelnök halálának 78. évfordulóján a Fővárosi Levéltárban. A leveleket a politikus Incze Péter magántitkárának írta az öngyilkossága előtt. A levelek a fővárosi önkormányzat támogatásával jutottak a levéltár tulajdonába az Incze család irataival együtt. (Nyitó képünkön az első zsidótörvény aláírói: Horthy Miklós és gróf Teleki Pál; MTI-foto, Soós Lajos felv.)          

Teleki a többi között az írja, hogy megutálta az embereket, s azt kéri Inczétől, hogy mindenféle külsőség nélkül temessék el és a sírkövére ne írják fel a nevét. „Kedves Péter, mint tudod: temetés kora reggel, minden kíséret nélkül. Feleségemet is szeretném ettől megkímélni. Egyetlen koszorú se legyen! Senkitől! Cserkészek, egyetem, kaszinó, akadémia stb. értesítendők, hogy maradjanak veszteg. Távirati irodának mellékelt tudósítás adandó le. Gyászjelentést se készítsetek, család se adjon ki. Koszorúk árát adják, ha akarják szegényeknek v. cserkészeknek.”

Horthynak írt, már korábban nyilvánosságra hozott búcsúlevelében öngyilkossága előtt azt fejtegette, hogy árulóvá, hullarablóvá lett Magyarország, mert átengedték a németeket az országon, hogy elfoglalják Jugoszláviát, amivel nem sokkal azelőtt Magyarország örök barátsági szerződést kötött.

Teleki Pál öngyilkossága, az ezzel kapcsolatos levelei önálló, nagyon szomorú fejezetei a magyar történelemnek, és mindmáig a (jelennek és holnapnak szánt) történetírásban. Ahogyan épp úgy nem felejtjük, feledhetjük, hogy korábbi tettei közül – nem utolsó sorban – ugyancsak mennyire gyilkosan szomorú fejezete a 20. század magyar történelemének a személyéhez kötődő 1920-i numerus clausus (a zsidóság egyetemi felvételi arányát korlátozó 1920. évi XXV. törvénycikk közkeletű elnevezése), majd két másik, 1938-i és 1939-i zsidótörvény.

A numerus clausus egyik áldozata történetesen Ella nagynéném volt, aki ezért nem lehetett zongoraművész.  (Nem véletlen, hogy a világháborút közvetlenül megelőző törvények ellen édesapám, a hozzám hasonlóan szintén újságíró, egyébként színkatolikus Dernői Kocsis László is a Pesti Naplóban dokumentáltan, nyilvánosan, és ismereteim szerint személyesen Teleki Pálnál is tiltakozott – eredménytelenül[E1] .)

A tények, tények: amikor Teleki Pálról van szó, közszereplésének egésze lett magyar történelem. A záróakkord tartalma pedig úgy tragikus, hogy félreérthetetlen, sőt félremagyarázhatatlan...

Ahogyan például Bajcsy-Zsilinszky Endréé is. Ellentétben – ugyancsak például – Horthy Miklóséval.