Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma szombat van, 2019. május 25. Az év 145. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737601. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Felhők között is jár a busz

Felhők között is jár a busz
(Tudósítónktól)

Amikor Walter Burch svájci buszvezető öt évvel ezelőtt nyugdíjba vonult, felkínálták neki, hogy folytathatja hivatását. Hetente kétszer egy egyedi módon gyártott Scania Interlink autóbuszt vezet az Alpok hágóin keresztül mintegy háromezer méter magasságban a világ egyik leglátványosabb és legnehezebb autóbuszos útvonalán. „Ezeken a napokon igazi gépkocsivezetőnek érzem magamat” – mondja.

A kora reggeli órákban turisták, kerékpárosok és néhány helyi lakos állnak sorban a müstairi Szent János kolostor előtt a svájci Graubünden kantonban. Azonban nem az 1200 éves, az UNESCO egyik világörökségi helyszínének számító látványosságot szeretnék megtekinteni, hanem egy életre szóló emléket ígérő autóbuszos utazásra várnak.

A Stelvio autóbuszos útvonal a svájci Val Müstair községet köti össze Észak-Olaszország Valtellina régiójával. A Stelvio-hágón keresztül Tirano városába vezető út igazi hegyi kaland, amelyet májustól novemberig kínál a PostBus svájci busztársaság.

Az eredeti utat 1820–25 között építette az Osztrák Császárság azért, hogy összekösse az akkori osztrák tartományt, Lombardiát Ausztria többi részével. Az út 1871 méter szintkülönbséget hidalt át, és azóta sem sokat változott: 85 szűk kanyarja igazi kihívás a járművezetőknek. A hajtűkanyarok közül 48 a hegy északi oldalán található, ezeket kövek jelölik.

Az utat a Top Gear brit autós műsorban a világ legnagyszerűbbjének nevezték Európában. Lamborghiniket, Porschékat, Ferrarikat és Alfa Romeókat is teszteltek már képességeik határait feszegetve a lélegzet-elállító, látszólag soha véget nem érő kanyarokban. Számtalan kerékpáros és motorkerékpáros küzdötte fel már magát a keleti Alpok legmagasabb útszakaszára.

Sokan alábecsülik a Stelvio-hágón át vezető kacskaringós út nehézségét és túlbecsülik járműveik képességeit, ami balesetekhez vezet. Különösen igaz ez az olasz oldalra, ahol a legmeredekebb és legnehezebb az út. Még a brit Formula 1-es pilóta, Sterling Moss – akit a legjobb versenyzőként szoktak emlegetni, bár sosem nyert világbajnokságot– is elveszítette az uralmát az autója felett, és lesodródott az útról egy veteránautó-versenyen az 1990-es években.

Ezek után hogyan juthat eszébe bárkinek is, hogy menetrend szerinti buszjáratot indítson a Stelvio-hágón?

A sárga Scania postabusz tökéletesen megfelel a meredek utak, a magas hágók, az öreg, keskeny alagutak és az olykor rémisztő hajtűkanyarok leküzdéséhez.

A legkeskenyebb alagutak előtt öt centiméterrel lesüllyeszthető busz 11 méter hosszú, 2,55 méter széles és 2,3 méter magas. Az út svájci oldalán nem közlekedhetnek 10 méternél hosszabb járművek, azonban ez a jármű a hosszúsága ellenére is megkapta a külön engedélyt, mivel a tengelytávolsága kisebb öt méternél. Amikor Walter Burch elhagyja Müstair városát a postabusszal, már tudja, hogy mi vár rá.

Busza félig megtelt izgatott utasokkal, a kis hátsó kerékpártárolóban pedig fél tucat hegyi, illetve országúti kerékpárt helyeztek el. Heves havazás is előfordulhat, még nyáron, illetve ősszel is, azonban mára napos, tiszta időt jósoltak.

A távolság Müstair városától az Umbrail- és a Stelvio-hágón keresztül az olasz Bormio városáig és Tirano vasútállomásáig körülbelül 80 kilométer. Müstair 1200 méterrel a tengerszint felett fekszik, a Stelvio-hágó 2750 méter magas, Tirano pedig 400 méteres tengerszint feletti magasságban található, a szintkülönbség tehát körülbelül 3900 méter. Ezzel majdnem beiratkozhatna a Guiness rekordok könyvébe. A hőmérséklet-ingadozás is hatalmas, +30 és -30 Celsius-fok között lehet. Igen gyakran változik.

A „pilótát” felvillanyozza a kaland, ám buszát szabályosan, pontosan és megbízhatón vezeti. Tökéletesen manőverezik a busszal a szurdokokban, a beláthatatlan kanyarokat pedig úgy közelíti meg, hogy a PostBus jellegzetes, háromszólamú kürtjével figyelmezteti a többi járművezetőt: közeledik.

Az olasz határ átlépése után néhány száz méterrel Walter Burch megállítja a buszt a Stelvio-hágó csúcsán, 2757 méterrel a tengerszint felett. Ott sok hegymászó és kerékpáros leszáll a járműről. Ez a keleti Alpok legmagasabb aszfaltozott hegyi hágója, illetve a második legmagasabb az egész Alpokban. A Stelvio-hágó gleccserén 3450 méter magasságban általában egész évben lehet síelni, így gyakran ott edzenek a profi síelők.

„Grazia fich”, vagyis „köszönöm” a helyi romans nyelven – ezt mondja az egyik utas, amikor leszáll a buszról.

A 30 perces pihenő alatt Walter Burchnak van ideje az életéről mesélni. Nyugdíjas gépkocsivezető, aki elérzékenyül, ha a munkájáról beszélhet. „Ha a városban vagy a síkságon vezetsz buszt, akkor csak egy vagy a sok közül. De itt különlegesnek érzem magam – mint egy igazi gépkocsivezető” – mondta, miközben megpaskolja a sárga buszt.

A PostAuto a legnagyobb busztársaság Svájc közösségi közlekedési hálózatában. Több mint 4200 munkatársával (beleértve a PostAuto társaságok gépkocsivezetőit is) és körülbelül 2300 autóbuszával a PostBus mintegy 155 millió utast szállít évente.

Védjegye – a háromszólamú kürt és a sárga postabuszok – Svájc nemzeti kultúrájának része. A háromszólamú motívum Rossini híres Tell Vilmos operája nyitányának egy részletéből ered, és a kürt az A-dúr Cisz, E és A hangján szólal meg.