Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma péntek van, 2019. május 24. Az év 144. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737600. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Sonkatanácsok húsvét előtt – áremelkedés-elmélkedés

Sonkatanácsok húsvét előtt – áremelkedés-elmélkedés
Kulcsár László

Dékán úr, ön és a családja milyen sonkát vásárol húsvétra? Munkatársunk azután kérdezte ezt dr. Friedrich László egyetemi docenstől, miután a Szent István Egyetem tanára különösen étvágycsináló előadást tartott a Magyar Húsiparosok Szövetségének (Hússzövetség) immár tizenhárom év óta hagyományos, húsvét előtti sajtóeseményén. A dékán a hazai sonkák sokszínűségéről beszélt…

A válasz kissé meglepő volt, ugyanis kiderült, hogy Friedrichék maguk készítik a sonkát (és még sokféle húsipari terméket), miután az egyetemi tanár hentes családból származik, és maga is részt vesz a finom falatok előállításában. Mi több, az egyetemen, a tanszéken is készítenek sonkákat – a gyakorlati oktatás részeként. Ami az újságíró kérdését illeti, a válasz: parasztsonka. A lehető leghagyományosabb módon, egyben vagy darabolt formában. „Baráti, ismerősi körben is a lassan pácolt, tehát hagyományos módon előállított sonkát ajánlom – mondta a szakember. – Ilyen terméke egyébként még a legnagyobb hazai gyártóknak is van, ők is kínálják az igazi, békebeli, falusi hentestől megszokott ízeket és minőséget. És ha már a minőségről van szó, miként az előadásomban is hangoztattam: az olcsó mindig drága. Az olcsónak és akciósnak kikiáltott húsok, hentesáruk – tehát a sonkák is – minősége sosem éri el azokét, amelyekből akár egy szelet is igazi élvezetet okoz, és talán még jól is lakik tőlük az ember...”

A sajtóeseményen különösen nagy figyelem kísérte Éder Tamásnak, a Hússzövetség társadalmi elnökének az értékelő beszámolóját. A szakember bejelentette, hogy tavaly jó nyolc százalékkal bővült az ágazat teljesítménye, amelybe persze beleszámítódik a baromfiágazat eredménye is. A vetített adatsorból megjegyzésre érdemes számok: a húságazat kibocsátása jó 820 milliárd forintra rúgott (ebben benne van a feldolgozás, tartósítás 292 milliárdja is, továbbá a hús- és baromfihús-készítmények gyártásának 192 milliárdja).

Rossz hírt is közölt az elnök: az afrikai sertéspestis miatt 8,6 százalékkal csökkent a mindenekelőtt a sertéshúson alapuló magyar kivitel, miután az ország elveszítette exportpiacainak harmadát. Bár a távol-keleti piacokat sikerült helyettesíteni az európaiakkal (mindenekelőtt az EU országaiba irányuló kivitel emelkedett), ám a nyereség csökkent. Növekedett viszont – csaknem tizedével – a hazai sertéshús-értékesítés – mondta Éder Tamás, és ez reményre jogosító fejlemény.

Érdekességként elhangzott az elnöki összegzésben, hogy 2018-ban ugyanannyi (4,7 millió) sertést vágott a húsipar, mint esztendővel előtte. Miként a tavalyi hasonló értékelő rendezvény alkalmával, most is elhangzott: az élősertés és a félsertés áfája csökkentésének (kemény küzdelmet folytatott érte a szakmai szövetség!) hatására egymillióval (27 százalékkal) nőtt 2014 óta a vágott sertések száma, miközben a sertésszám 4,5 százalékkal csökkent. A konklúzió egyértelmű: fehéredik az ágazat, látványosan kevesebb a feketevágás, a be nem jelentett feldolgozás.
A Hússzövetség társadalmi elnöke nem titkolta, hogy a hazai húsipar drágán veszi az alapanyagot, ami látványosan csökkenti az ágazat versenyképességét. Itthon ugyanis az élősertés-ár magasabb, mint az Európai Unió átlagában, holott már az EU-s ár is meghaladja a világpiacit.

A szakember nemzetközi kitekintéséből az újságírók megtudhatták, hogy miután Kínában, a világ legnagyobb sertéshúsfogyasztó országában is megjelent az afrikai sertéspestis, a kór terjedését akadályozandó, milliószámra semmisítik meg a beteg állatokat. Kína élelmiszeripara ekként kénytelen külföldről beszerezni az alapanyagot. (Arról az országról van szó, amelyik a legutóbbi időkig a világ sertésállományának a felét mondhatta magáénak!). A kínai sertéshús-bevitel fontos forrása az Európai Unió; a világ legnépesebb országának kereskedői már a magyar élősertés-felvásárlás iránt is érdeklődnek.

És miután a kereskedelem alaptörvénye: ha valamiből kevés van, ráadásul konkrét kereslet van iránta, az nyomban megmutatkozik az árban is. Itthon az idei első évnegyedben mintegy harmadával nőtt az élősertés és a sertéshús ára! Az áremelkedést a feldolgozók képtelenek „lenyelni”, tehát az általuk szállított termékek is drágulnak/drágulni fognak.

A disznóhús és a készítmények árára döntő hatással van az energia, a csomagolóanyagok drágulása, továbbá az ágazatban dolgozók bérének a növekedése, amely tavaly tíz százalék volt, és várhatóan az idén is annyi lesz. Ha az iparág nem akar csődbe menni (és miért akarna?), akkor mindenképpen árat kell emelnie, még akkor is, ha a kereskedők ezt nem szeretnék, mert tartanak a forgalom látványos csökkenésétől.

Kellemes húsvétot, jó falatokkal teli ünnepi asztalt – lehetőleg minden magyar családnak!