Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma szerda van, 2019. április 24. Az év 114. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737570. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Bernard-Henri Levy: „Orbán legyilkolta egykori énjét”

Bernard-Henri Levy: „Orbán legyilkolta egykori énjét”
Infovilág

Huszonkét várost tervezett be európai turnéjába, de úgy is fogalmazhatnánk, ez egy uniós kampány, amibe tulajdonképpen belevágott Bernard-Henri Levy (BHL) francia filozófus. Az, hogy filozófus létére – Levyt a francia új, modern filozófiai hullám legnépszerűbb alakjának tekintik – színi előadásokat is tart, nem új keletű karrierjében. Hasonlóképpen kampányolt a boszniai barbarizmus ellen épp úgy, mint a totalitárius rendszerek ellen, dolgozott újságíróként háborús-forradalmi fronton – Bangladesben, Boszniában, Dél-Oszétiában, Grúziában, másrészről filozófiai iskolát szervezett Jeruzsálemben, tanított a strasbourgi egyetemen. (Nyitó képünk forrása: https://www.hirolvaso.com)

Algériai zsidó családba született, de már csecsemőkora óta Párizsban nevelkedett és zsidó létére a muzulmánok emberi jogaiért épp ugyanolyan erőbedobással küzd, mint Izrael érdekeikért. Mert mindig csak emberben, emberekben és sorsokban gondolkodik és nem az embereket elválasztó vallásban vagy országhatárban. Híve a szolidaritás elvén alapuló uniós migrációs politikának, de kikéri a maga nevében is, hogyha emiatt bárki Soros-bélyeget ütne rá. Mivel nem létezik Soros-terv. Olyan küldetéstudattal járja most is a világot, amivel meg akarja menteni Európát a kettészakadástól, megszabadítani azt a populistáktól, mert alapvetően hisz a demokrácia oszlopain álló Európai Unióban. Hogy miért vette be hazánkat is ebbe az uniós turnéba? És miért éppen körútja közepére – időben és térben is: – erről sajtótájékoztatón beszélt.

Huszonkét várost tervezett be európai turnéjába, de úgy is fogalmazhatnánk, ez egy uniós kampány, amibe tulajdonképpen belevágott Bernard-Henri Levy (BHL) francia filozófus. Az, hogy filozófus létére – Levyt a francia új, modern filozófiai hullám legnépszerűbb alakjának tekintik – színi előadásokat is tart, nem új keletű a karrierjében.

Hasonlóképpen kampányolt a boszniai barbarizmus ellen épp úgy, mint a totalitárius rendszerek ellen, dolgozott újságíróként háborús-forradalmi fronton – Bangladesben, Boszniában, Dél-Oszétiában, Grúziában. Filozófiai iskolát alapított Jeruzsálemben, tanított a strasbourgi egyetemen. Algériai zsidó családba született, de már csecsemőkén Párizsban nevelkedett, és zsidó létére a muzulmánok emberi jogaiért épp ugyanolyan erőbedobással küzd, mint Izrael érdekeikért. Mert mindig csak emberben, emberekben és sorsokban gondolkodik és nem az embereket elválasztó vallásban vagy országhatárban. Híve a szolidaritás elvén alapuló uniós migrációs politikának, de kikéri a maga nevében is, hogyha emiatt bárki Soros-bélyeget ütne rá. Mivel nem létezik Soros-terv.

BHL olyan küldetéstudattal járja most is a világot, amivel meg akarja menteni Európát a kettészakadástól, megszabadítani fölrészt a populistáktól, mert alapvetően hisz a demokrácia oszlopain álló Európai Unióban. Miért vette be hazánkat is ebbe az uniós turnéba? És miért éppen körútja közepére – időben és térben is? – a Klubrádió munkatársának beszélt részletesen.

„A világunkat új pestisjárványként fenyegető nacionalizmus, neonacionalizmus, populizmus és idegengyűlölet ellen akarok harcolni. Épp turném félidejére esik Budapest. És ez sem véletlen” – mondta, mert az előbb felsoroltak epicentruma Budapest. Innen indultak és még mindig jó erőben tartják magukat ezek az irányzatok. Miközben a magyarok uniós támogatottsága az egyik legerősebb Európában, miközben a humanizmusért és a demokráciáért kitartóan küzdenek…

A reptérről befelé jövet már a migrációellenes plakátok fogadták ugyan, de az előző kampányra még mindig csak keresi a válaszokat.

Miért kellett megcsinálni Orbánnak ezt az antiszemita, undorító, kifejezetten ostoba Soros–Juncker-ellenes kampányháborút? – jellemezte a világsajtóban elhíresült és az Európai Néppártból való kizárással fenyegető hadjáratot.

Bernard-Henri Levy jobbján ott ült Konrád György író, akiről nagy tisztelettel beszélt a filozófus, és olyan embernek nevezte, aki a reményt tartja fenn. Konrád György szerint nem kell mindenben egyetérteni Levyvel, de az Európai Unió sorsáról igenis van értelme vitázni.

A sajtótájékoztatóján nagyon hatásos kifejezést használt Orbán Viktorra, amikor 30 évvel ezelőtti énjével most beazonosította. Úgy fogalmazott, hogy a fiatal Orbán Viktor – halott. 

Mire gondolt, amikor ezeket az erős szavakat használta? – kérdeztem Bernard-Henri Levyt az Orbánnal folytatott találkozó részleteiről faggatva?

– Két típusú embert tudnék egymással szembeállítani. Az egyikbe azok tartoznak, akik dédelgetik magukban fiatal énjüket, akik ki akarják bontakoztatni a fiatalkori elképzelésüket. Konrád Györgyöt ebbe a csoportba tartozónak vélem. Én 70 éves vagyok, és egészen biztos vagyok abban, pontosabban annak biztos tudatában élek, hogy aki voltam fiatalkoromban, azt nem tagadtam meg. Teljesen ledöbbentett, hogy találkozásunk alkalmával semmit nem találtam meg Orbánban abból a fiatalemberből, akit 30 évvel ezelőtt megismertem. Elfojtotta magában azt a 30 évvel ezelőtti fiatalembert, mintha meg is ölte volna.

Milyennek ismerte meg 1989-ben?

- Vibrált, idealista volt, tele ötletekkel, és természetesen demokratának ismertem meg, aki mindenre képes lett volna a hazájáért. Nos, ez az ember, halott. Nem létezik már a számomra.

 – Olvasta Orbán Viktor a pár héttel ezelőtt adott interjúját, amelyben őt már akkor is élesen bírálta. Majd – ahogy mondta, meglepetésére – meghívta önt magához egy kávéra. Félórás beszélgetésre számított és több mint két óra lett belőle. Miért fogadta el ezt a meghívást? Nyilván kitűzött maga elé valamilyen célt, amit el akart ezzel a találkozóval érni. Sikerült?

– Először is meg akartam őt érteni. Meg akartam őt fejteni. Amikor ellenséggel találod magad szemben, akkor nyilván furdal a kíváncsiság, mi motiválja, mozgatja, hogyan működik az ő rendszere. Másrészről mindig fontosnak tartom a párbeszéd útján történő viták rendezését. Én mindenkivel leülök vitázni, kivéve a fasisztákat. Orbán pedig nem az. A párbeszéd mindkét felet formálja, megváltoztathatja, ezért úgy gondoltam, nem szabad elvesztegetni ezt az alkalmat. Negyedszerre pedig azt is szem előtt tartottam, hogy ő felelős az országért. Összességében pedig azt is érvként tudom felhozni, hogy túl sok link kötődik Magyarországhoz, túl sok a kapcsolódás a mai európai problémákhoz az országon, a vezetőjén keresztül, s nem dobhatod el annak az esélyét magadtól, hogy vitázz a teljesen más álláspontot képviselő emberrel.

Mi volt a legkritikusabb pontja ennek a beszélgetésnek?

- Azt hiszem, Putyin. Amikor arról kérdeztem őt, mi volt az a fordulópont, ami onnan indult, hogy végül is ő volt egyike azoknak, aki kiszabadította az országot a KGB, szovjet titkosszolgálat szorításából, majd 30 évvel később ő lett az is, aki gyakorlatilag az FSZB, azaz az orosz katonai hírszerzés karjaiba taszította az országot. Azt hiszem, ez volt a legkeményebb kérdésem hozzá, és ez egy igaz, őszinte kérdés volt. És azt kell, hogy mondjam, ez volt az a kérdés is, amire igazából semmilyen választ sem adott nekem.

Volt olyan kérdés illetve arra adandó válasz, amelyből azt érezte, hogy sikerült őt meggyőznie? Hogy sikerült a maga realitásérzékét, a maga életlátását, esetleg igazlátását elfogadtatnia?

– Nem vagyok kérkedő és hiú ember sem, ezt nem tudnám megmondani önnek. Ez már a történelem része lesz. Nem tudom. Talán volt olyan, de nem…, mégsem. Tényleg nem tudom – keresi a szavakat, mint, aki bajban van, mit is tudna erre felelni. Nézze, ez tényleg őszinte beszélgetés volt, de a jelen pillanatban ezt nem tudom megítélni. Meglátjuk, a történelem vagy igazol engem vagy sem, meglátjuk…  

Meg tudja erősíteni nekem azt, hogy az illiberalizmus összeköthető a demokráciával? Van olyan, ami egyszerre illiberális és demokratikus is?

– Nem. Legfeljebb részben lehet a demokratikus. Merthogy attól még nem lesz egy ország demokratikus, hogy az embereknek van szavazati joguk. Ez maximum fél demokráciát adhat ki. Ezenfelül a választásnak szabadnak, tisztességesnek is kell lennie. Mert a nép akaratát kell tökéletesen és nem aránytalanul, elferdítve kifejeznie. Hogy mi az igazi demokráciának a másik fele? Az emberi jogok tisztelete, a kisebbségek jogainak az elismerése, és ezzel együtt a külföldiek beengedése, a menekültek befogadása is ide tartozik az én véleményem szerint. És akkor hozzátenném, én egészen biztosan 100 százalékban demokrata vagyok, ahogy az önök rádiójának (a kérdező a Klubrádió munkatársnője – a szerk.) a hallgatói is a tudomásom szerint.

Megköszönve a bizalmat kérdem:

Miért tartotta fontosnak, hogy Budapestet is beiktassa körútjának egyik állomásaként? Méghozzá központiként?

– Már 30 évvel ezelőtt is azt mondták az emberek, mi vagyunk – azaz önök vannak – Európa szívében. Hogy itt kísérletezték ki az uniós alapértékeket. Az Osztrák–Magyar Monarchia egyik központja is volt Budapest. Persze, tegyük hozzá, hogy az elnyomásnak is ezzel a jelképe lett. De pozitívuma, hogy a kultúrák találkozási pontja is Budapest. És én mindezeket, amiket 30 évvel ezelőtt a magyarok mondtak nekem, komolyan is vettem.

Azt nem említette, hogy a populizmus virágzásának a léttere is…

– De, valóban, ez az az ország is, ahol a populizmus elleni harcot is meg kell vívni. A populista szájhősök hazája is lett Magyarország.

Mi volt a benyomása az beszélgetés idején vagy utána mit szűrt le: marad Magyarország az Európai Unió része vagy a britek mintájára kilépünk mi is?

– Egyrészt: akarom hinni és tiszta szívemből remélem is, hogy maradnak az Európai Unióban. Másrészt: nem tudom elképzelni, hogy Magyarország távozna az unióból. Harmadrészt: nem tudom elképzelni, hogy Orbán fel tudná ezért vállalni a felelősséget. Sőt, szerintem, legalábbis az volt a benyomásom, nem akar kilépni az unióból.

Egyáltalán tragédiaként élné meg Európa és az uniós vezetés, ha átülne a populistákhoz? Ha szövetségre lépne az olasz és a francia populistákkal, akik már szervezkednek?  

– Szerintem akkor az unió elérkezik ahhoz a kritikus ponthoz, amikor tényleg el kell döntenie a Fidesz sorsát. Magyarországnak is dönteni kell: Európát vagy a populizmust választja. Mert számomra a kettő összeférhetetlen. Ha populista vagy, kívül találod magad az unión. De ennek Franciaországra is igaznak kell lennie. Ha netán Marine Le Pent megválasztanák, akkor Franciaország is keresztúthoz érkeznék. Vele nem lehetsz az unió része. De azt is mondhatnám, ha Erdogan és Putyin pártjára állsz, akkor sem lenne összeegyeztethető a tagsággal az a fajta szövetségkötés. A kettő nem megy együtt.

Mit tapasztal európai körútján? Kezd magához térni a talaját vesztett liberalizmus? Van remény a populizmus legyőzésére?

– Én azt látom győzelemre áll. Tulajdonképpen a csöndes többség ma már nem más, mint a liberálisok oldalán áll.

A találkozó előtt nagy volt a várakozás, a találkozó után viszont nem kis kritika érte Bernard-Henri Levyt amiatt, hogy sokak szerint ezzel megint csak Orbán került nyeregbe, hisz’ meggyőzni nem sikerült, legalábbis az azóta eltelt időszakban ennek jelét nem láttuk. És Levy sem tudott erre a kérdésünkre választ adni. Persze, sokakat az is izgatott, hogy ha nem ül le Orbán politikusokkal, netán ellenzékiekkel tárgyalni, nem ül le akadémikusokkal, nem ül le szakszervezeti vezetőkkel, akkor miért éppen Bernard-Henri Lévyvel ült le? Mert tudta, ezt a csatát is megnyeri. Úgy tűnik, föl, bejött a Orbán számítása. Azóta is erről beszélünk. De azért beszéljünk az „Európát keressük” című előadásról is. Amiről egyrészt azt is megtudhattuk, hogy azért zajlott le a performance magántulajdonban lévő színházban, mert az államiak sorra visszautasították a felkínált lehetőséget, miután kiderült, Orbánnal kritikus darabról van szó. 

A fentiekből is kiderült: ömlöttek az előadásból a magyar aktualitások… Az egyszemélyes show egy vívódó filozófus, egyben uniós állampolgár aggályait vetíti ki, aki szerint Európa belesüllyedhet a totalitárius társadalmak okozta rabságba, szegénységbe, s nemcsak a forradalmat, de még a háborút is vizionálja. Fel-felvillan Szarajevo és Gavrilo Princip, akárcsak Alija Izetbegovic, és persze mindennek nyomán a vérengzés, a népirtás Szrebrenyicában. Benne van az orosz fenyegetés és Krím annektálása, és így benne van a gyűlölettől elszennyeződött magyar politikai közélet, még olyan, például a budapesti XVI. kerületben történt eset is, amelyben a 100 éves Bálint gazdát szégyenítette meg a kerületi vezetés azzal, hogy nem adta meg neki a díszpolgári címet. A két Imre – Nagy Imre és Kertész Imre – útmutatásaira lenne szüksége a magyar demokráciának – és persze Göncz Árpádéra is – így Levy, aki drámainak látja a helyzetet, s benne Magyarországét. Azét az országét, amelyik elindítója a most már Európa-szerte fertőző idegengyűlöletnek. Ezt a showt mindig az adott ország adott politikai helyzetére aktualizálja. Fejből szónokolt két órán át – közben még egy medencében is megmártózott mintegy jelképezve a megtisztulást. Fejből mondta fel a magyar neveket is, amivel nekem azt üzente, ami itt történik, azt is jól bevéste az agyába. S hogy csattanót is tartogasson, Petőit is idézett, természetesen magyarul – „Itt az idő, most vagy soha!

Csernyánszky Judit interjúja Bernard-Henri Levyvel a Klubrádió Hetes Stúdió című műsorában hangzott el 2019. április 13-án.