Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma péntek van, 2019. május 24. Az év 144. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737600. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

A példának tekintett németekénél hatékonyabb az Akadémia kutatóhálózata

A példának tekintett németekénél hatékonyabb az Akadémia kutatóhálózata
(mta.hu)

Az MTA kutatóhelyei a gazdasági jelentőségű oltalmak arányában semmivel sem maradnak el a német Max Planck Társaság teljesítményétől. Az Akadémia kutatóhelyei már most is beágyazódnak a hazai innovációs rendszerbe, és érdemben hozzájárulnak a gazdaságilag hasznosítható szellemi alkotások kifejlesztéséhez. A kormányzattal közös cél ennek erősítése. (A nyitó kép forrása: istockphoto.com)

A Magyar Tudományos Akadémia több mint 4000 szakembert foglalkoztató kutatóhálózatában többségében felfedező (más néven alap-) kutatások folynak. E kutatások közvetlen hasznosulásának nem a legjobb mérőszáma a bejegyzett szabadalmak, oltalmak száma, hiszen például egy asztrofizikai, evolúcióbiológiai vagy matematikai felfedezés nagy valószínűséggel nem védhető le, ezzel szemben egy agrártudományi, kémiai vagy orvostudományi kutatási eredmény feltehetően elvihető az oltalom bejegyzésének fázisáig.

Ezzel együtt szó sincs arról, hogy az MTA kutatói, kutatóintézetei ne védenék le azon szellemi alkotásaikat, melyekben ilyen értelemben is fantáziát látnak. A 2003–17 közti adatokat alapul véve, az MTA kutatóintézet-hálózatában évente átlagosan 25 gazdasági jelentőségű oltalom születik (ez hazai és nemzetközi megadott oltalmakat jelent, és a szabadalmak mellett ide tartoznak például a növényfajta-oltalmak is). A legtöbb védett szellemi alkotás a matematikai és természettudományok területéről érkezik, emellett bölcsészet- és társadalomtudományi területen is elértek a kutatóhálózat munkatársai oltalommal védhető eredményeket. Tegyük hozzá, a szellemi tulajdon nem mérhető kizárólagosan ezzel a mércével, hiszen a szerzői jog alá tartozó alkotások is részét képezik.

A Németország felfedező kutatásokkal foglalkozó intézeteit összefogó Max Planck Társaság (Max-Planck-Gesellschaft zur Förderung der Wissenschaften e. V.; MPG) eredményeit elemezve az látható, hogy az intézethálózat sokévi átlagban körülbelül száz, gazdaságilag hasznosítható eredményről számol be – közöttük szerepelnek egyebek mellett növénynemesítési eljárások és szoftverek is.

Az egyik lényeges különbség a két intézményhálózat között a kutatók létszáma. Az MPG mintegy 23 ezer kutatót foglalkoztat, az MTA hálózatában a legfrissebb adatok szerint 2439 főállású kutató dolgozik. Ebből az következik, hogy a német intézethálózatban ezer kutatóra évente 4,34 gazdaságilag hasznosítható oltalom jut, a magyarban pedig 10,04.

A másik különbség abban áll, hogy mekkora állami költségvetési támogatással működnek az intézethálózatok. Az MPG támogatása forintra átszámolva 560 ezer millióra rúg, azaz: évente tízezer millió forint támogatásra jut 1,7 gazdaságilag hasznosítható oltalom. A Magyar Tudományos Akadémia kutatóhálózata 23 ezer millió forint költségvetési támogatásban részesül, vagyis évi tízezer millió forintra 10,7 gazdaságilag hasznosítható oltalom jut – ez majdnem tízszer akkora teljesítmény, mint ami a Max Planck Társaság intézményeit jellemzi.

Az összképhez az is hozzátartozik, hogy a német és a magyar gazdaság innovációs potenciálja nagyon eltérő szintű. Németországban egy év alatt több mint 100 ezer szabadalmat jegyeznek be, például 2017-ben 128 921-et. Magyarországon ehhez képest az évi 700 szabadalmi bejegyzés a jellemző. Más szóval az MPG jelentősége a gazdaságilag hasznosítható felfedezéseket illetően elhanyagolható a német innovációs rendszerben – szemben a Magyar Tudományos Akadémiával, amelyik érezhetően kedvező hatású itthon. Tegyük még ehhez hozzá, hogy tavaly az MTA kutatóhálózata összesen mintegy 4000 millió forint bevételre tett szert az ipari kapcsolatokból, ami a költségvetési támogatásának majdnem egyötöde.

Téves tehát az a nézet, amely szerint az MTA kutatóhelyei ne lennének beágyazódva a hazai innovációs rendszerbe; hogy ne járulnának hozzá érdemben a szabadalmak kifejlesztéséhez; vagy hogy el lennének szigetelve a vállalati szférától.

Mindemellett a kutatóintézeti hálózat számottevő további innovációs potenciállal rendelkezik, és kihasználásukban, fejlesztésükben közösek az Akadémia céljai a kormánnyal. Ezért is állította össze a Magyar Tudományos Akadémia az Eötvös 2020+ programot, mely a kutatóhelyek és az innovációs rendszer más szereplői közötti kapcsolatokra és együttműködésre összpontosít. A programról, mely konkrét javaslatokat is megfogalmaz a hazai innovációs politika számára, itt lehet bővebben olvasni.

A Magyar Tudományos Akadémia több ezer kutatónak ad munkát, nemzetközileg elismert alapkutatási műhelyek százait működteti, és nagy súlyt helyez az innováció felkarolására is.