Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma péntek van, 2019. május 24. Az év 144. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737600. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Igazságtalan lenne Magyar- és Lengyelország miatt az egész régiót elmarasztalni

Igazságtalan lenne Magyar- és Lengyelország miatt az egész régiót elmarasztalni
Szelestey Lajos

Mítosznak nevezi az EU kelet–nyugati megosztottságát a Carnegie Europe egyik vendégprofesszora, aki egykor az osztrák külügyminisztérium politikai igazgatója volt, de dolgozott az unió keleti ügyeinek felelőseként is. Stefan Lehne azt elismeri a Der Standardban megjelent kommentárjában, hogy a menekültválságra adott válaszok, illetve a jogállami ellentétek továbbra is elválasztják egymástól a kontinens két felét. (Nyitó képünkön: a magyar és lengyel miniszterelnököt februárban egy düsseldorfi tüntetésen is lekommunistázták már; fotó: Ina Fassbender / DPA)

Ám Lehne szerint a törésvonalak egyáltalán nem annyira élesek, mint ahogyan azt egyesek mondják. Pedig Macron már azt sürgeti, hogy legyen kétsebességes Európa, mert úgy véli, hogy az új tagok nem akarnak beilleszkedni. Utóbbiak közül ezzel szemben többen is arra panaszkodnak, hogy érdekeiket nemigen veszik figyelembe Brüsszelben. Csakhogy: ha jobban odafigyelünk, azt látjuk, hogy e megjegyzések java inkább csak előítéleteken nyugszik, nem valódi érdekkülönbségeken. Már önmagában értelmetlen egységes kelet-, illetve közép-európai táborról beszélni. Alighanem a földrész egyetlen más térségében sincs annyi ellentét, mint éppen itt.

A Nyugat a V4-eket tekinti szószólónak, csak éppen sok kérdésben a 4-ek is vitáznak saját soraikon belül. Legfeljebb a szerkezeti alapok elosztása, valamint Schengen korlátozásának elutasítása ügyében van köztük egyetértés. Az viszont nem igaz, hogy ne akarnának integrálódni. Az eltávolodás érzetét két dolog kelti: a menekültválság során tanúsított magatartás és a jogállami hiányosságok – állapítja meg Lehne. Az első kapcsán a Nyugat hiába sürgetett szolidaritást, ezek a társadalmak – az eltérő, homogén fejlődés folytán – elutasították azt, amire azután nacionalista politikusok csak ráerősítettek. Könnyen meg lehet persze találni a kiutat, csak ejteni kell hozzá a kvóta ötletét. Hogy ez idáig nem sikerült, az Salvinin és Orbánon múlott, mert ők tartósítani igyekeznek a problémát. Illúzió azt hinni, hogy ezek az országok a jogállamiságot tekintve pár éven belül felzárkóznak a többiekhez. Az uniónak itt célzott támogatást kell felkínálnia, egyben meg kell erősítenie a korrupció leküzdésére szolgáló eszközöket.

Nehezebb ügy viszont, amikor kormánypártok az igazságszolgáltatás, a sajtó és a civil társadalom függetlenségének korlátozásával próbálják megszilárdítani, bebetonozni a hatalmukat. Ahogy az jelenleg elsősorban Magyarországon és Lengyelországban, és kisebb mértékben Romániában is zajlik. Az EU erre még nem találta meg a megfelelő választ. De igazságtalanság volna a pár állam miatt a teljes régiót elmarasztalni. Egészét tekintve hatalmas siker a keleti nyitás. 

(Az írás elsőként itt jelent meg.)