Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma csütörtök van, 2019. július 18. Az év 199. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737655. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Az újságíró archívumából: A rendőrsapkák királya

Az újságíró archívumából: A rendőrsapkák királya
Kulcsár László

„Koenig úr, bár neve magyarul királyt jelent, akár császár is lehetne. A rendőrsapkák császára. Világbajnok. A Guinness Rekordok Könyve is felvette az 1994. évi kiadásába, miután hivatalosan bebizonyosodott: a lustenaui osztrák férfiúnak van a legnagyobb rendőrsapka-gyűjteménye a világon.” Ekként kezdődött az az írásom, amelyik a szép reményű, nagy olvasottságú, ám a magyar sajtópiac „átrendeződésének” áldozatául esett Képes Európa hetilap 1995. évi 38. számában jelent meg. A folytatás:

„A hatvan felé közeledő Herr Koenig is rendőrként kezdte; rangja ma: szolgálaton kívüli kapitány, és csak azért nyergelt át a biztosítási szakmára, hogy több ideje (meg pénze) legyen réges-régi szenvedélye, a rendőrsapkák, egyenruhák és egyéb kellékek gyűjtésére, rendszerezésére.

– Persze korántsem öncéllal – szögezi le Rudy R. Koenig, (állítása szerint) a Nemzetközi Rendőr Szövetség (International Police Association) osztrák szekciójának tagja. – Nemzetközi rendőrmúzeumot alapítottam, amely magángyűjtemény ugyan, de vasárnap délelőttönként a nagyközönség rendelkezésére áll – velem együtt.

Lustenau, a svájci határon fekvő osztrák városka (három átkelője is van!) sokáig csupán a csipkéiről, hímzéseiről volt ismert, újabban pompás szabadidő-központja, úszó-fürdőparadicsoma is csalogatja a kikapcsolódni vágyókat.

A Wikipedia ezt írja Lustenauról: A konstanzi zsinatra (1414–18) érkező Zsigmond királyt ötezer magyar huszár kísérte, akit Svájc nem engedett területére, így a sereg osztrák oldalon maradt és évekig a város környékén táborozott. A legenda szerint táboruk nagy közkedveltségnek örvendett a környék hölgyei körében, innen a város neve (magyarul kb. kéjmező).

És persze a „zsarumúzeum”, Herr Koeniggel az élen.

– Nemrég jöttem haza Amerikából, heteken át rendőrsapkákra vadásztam – újságolja. – Egy mázsa túlsúlyt fizettem a repülőgépem, mert ha már odaát jár az ember, akkor nem csupán egyensapkát, hanem a szakmával kapcsolatos minden egyéb elérhetőt is magával hoz.

Másfél évtizeddel ezelőtt kezdett el rendőr-egyensapkát gyűjteni, de 1987-ben – helyhiány miatt – kénytelen volt abbahagyni. „A véletlen folytán hozzájutottam egy 100 négyzetméteres helyiséghez, persze azonnal újra föllángolt bennem a gyűjtőszenvedély. Pár hónap alatt berendeztem a múzeum magvát: kirakati bábukat vásároltam, fölöltöztettem őket a legkülönfélébb nációk rendőr-egyenruhájába, elláttam őket a szükséges kellékekkel, fegyverrel, gumibottal, jelvényekkel, bilinccsel, táskával, rádióval... A keletnémet rendőrségnél, a Volkspolizeinél rendszeresített motorkerékpárt is sikerült szereznem. Aztán hirtelen elfogyott a hely. Holott, láthatja, meglehetősen takarékosan alakítottam ki a polcokat, vitrineket.”

Rudy R. Koenig legféltettebb kincse, büszkesége a rendőrigazolvány-gyűjtemény. Nincs a világon még egy olyan személy, aki ennyi rendőrségnek lenne tagja. Az igazolványokat ugyanis az ő nevére állították ki, a hamisíthatatlan dokumentumokról a szakállas, szemüveges Koenig képe néz vissza. De ugyanilyen értéket képviselnek az aranyozott, ezüstözött parancsnoki fejfedők és jelvények is. Amerikában is csak a „captaint” meg a „chief”-et illeti ilyesmi. Összeköttetés, baráti kapcsolat, ajánlás egyaránt kell(ett) ahhoz, hogy e hatalmas gyűjtemény összejöjjön. 

– Kereken 3500 különféle rendőrsapkám van, és babákon 100 egyenruha. A még ládafiában pihenő legalább negyven öltönyt csak azért nem tudom bemutatni, mert egyelőre nincs több pénzem kirakatibaba-vásárlásra. És bár további száz négyzetméterrel sikerült bővítenem a múzeumot, több anyag nemigen fér el itt.

Szinte semmi sem hiányzik – jegyzem meg.

– De igen! Kelet-Európából egyedül az albánokkal nem sikerült eddig kapcsolatot teremtenem, a szkipetárok országából tehát semmim sincs. Van netán valamiféle albán kapcsolata, szerkesztő úr? Szívesen kiegészíteném a magyar rendőrsapka- és egyéb kellékgyűjteményemet a – tudomásom szerint – részben megváltozott új fejfedőkkel, jelvényekkel. És persze az új magyar rendőrigazolvány számára is van még helyem a vitrinben. Remélem, nem zárkóznak el Budapesten attól, hogy az én nevemre állítsák ki...”  

(Nyitó képünk forrása: Die Presse; a többié: thegap.at)